Rendszerváltás és az MTI

	Kambodzsa: Kudarc - nem minden remény nélkül (2.rész)
De a vörös khmerek más ,,támadási felületekkel,, is próbálkoztak, kezdve a szövegmódosításoktól egészen a nemzeti megbékélés kormányának összetételéig jóformán mindent kifogásoltak. Mindezek ellenére számos kérdésben létrejöhetett megállapodás, így például egységes álláspontot tudtak kidolgozni az eljövendő újjáépítés programjáról, a segélyekről és más javaslatokról is. A nagy kérdésekben azonban egyetlen lépés sem történt. Ez nem kis mértékben egyes nyugati résztvevők hibája is: miközben elitélték a vörös khmerek korábbi népirtását, támogatták az ellenzéki koalició olyan követeléseit, amelyek az átmeneti kormányba teljes jogú részesként kívánták bevenni Pol Pot híveit. A phnompeni kormány, amely kezdetben mindenfajta lehetőséget elzárt a vörös khmerek elől, később kész volt arra a kompromisszumra, hogy a vörös khmerek résztvegyenek, ha nem is az átmeneti kormányban, de abban a nemzeti koaliciós bizottságban, amelynek a jövendő választások előkészítése lenne a célja, vagyis nem a tényleges hatalom gyakorlásába, de a jövendő belső rendezés előkészítésébe módjuk lett volna bekapcsolódni. Ez azonban nem elégítette ki a vörös khmereket - így továbbra is fenntartották a szabotázs-akciókat. Lehet persze vitatkozni azon, mennyire volt rugalmas Phnompen vagy Hanoi állásfoglalása, de aligha lehet vita tárgya, hogy a rendezési kisérletet éppen ők tették lehetővé a vietnami csapatok határidő előtti kivonásával. Az viszont aligha lehet vita tárgya, hogy Pol Pot híveit a konferencia résztvevőinek a többsége nem őszintén támogatta követeléseikben: sokkalta inkább Hanoi ellen, mint a vörös khmerek mellett foglaltak állást. Az első nekifutás így nem járhatott sikerrel, de ez korántsem jelenti a kisérletek végét. Dumas francia külügyminiszter is úgy vélekedett, hogy megvannak a reális lehetőségek a kompromisszumra, ha nem is a jelen pillanatban. A már létrejött részmegállapodások jó alapot nyújthatnak a további konzultációkhoz, azokhoz a megbeszélésekhez, amelyeket most újabb hat hónapra terveznek, nem hivatalos konferencia, hanem egyéb diplomáciai és politikai erőfeszítések formájában. Ha ezek kedvezőeen alakulnak, akkor a tavaszra ismét Párizsba várják a 19 ország képviselőit - akkor már a siker reményében. +++ Kis Csaba (Párizs), MTI-Panoráma 1989. augusztus 31., csütörtök 16:05
Vissza » Folytatásokkal »