|
|
|
|
Világháború - lengyel átértékelés (2.rész)
|
A háború menetének átértékelése néhány ,,fehér folt,, feltárása köré csoportosítható. Ma is tart azon lengyel fegyveres erők szerepének átértékelése, amelyek Nyugat-Európában, Észak-Afrika frontjain vagy a világ más részein harcoltak a fasizmus ellen, és amelyeknek a jelentőségét erősen alábecsülték a Szovjetunióban megalakult lengyel hadseregéhez képest. E folyamat utolsó állomása az lesz, hogy a varsói Ismeretlen Katona sírjánál található feliratokat kiegészítik, feltüntetik majd mindazokat az ütközeteket, ahol lengyel katonák ontották vérüket a hazáért, függetlenül attól, hogy milyen egyenruhát viseltek. Ennek előkészítésén társadalmi bizottság fáradozik. Szorosan összefügg ezzel a Londonba menekült lengyel kormány által irányított ellenállási mozgalomnak és a varsói felkelésnek, céljainak és következményeinek a feltárása. A felkelést megörökítő emlékmű felállítására Varsónak 1989-ig kellett várnia. Az újraértékelés kiterjed a háború után kialakult lengyel társadalmi és politikai helyzetre is, de ez önálló fejezet, hiszen a lengyelországi sztálinizmussal való leszámolásról van benne szó. Alapgondolata az, hogy a II. világháború következtében kialakult politikai és katonai erőviszonyok nyomán Lengyelországra egy olyan, tőle idegen berendezkedést erőszakoltak, amely ellentétes volt a lengyel történelmi hagyományokkal és a lengyelek alapvető érdekeivel. Az emberiség legnagyobb világégésében természetesen nem csak a lengyelek szenvedtek óriási veszteségeket, az ötven millió halottból ,,csak,, 6 millió volt lengyel. A háború átértékelése vagy akárcsak egynéhány epizódjának újabb megvilágítása csupán nemzetközi összefüggésekben végezhető el. A fehér foltok feltárásában mindinkább érdekelt Lengyelország ma még sok akadályba ütközik ezen a téren, bár az is igaz, hogy a lengyel értékelések nem mentesek a lengyel-centrikusságtól, a töredékességtől és bizonyos nacionalista felhangoktól. Az igazságfeltárás nehézségeinek egyik kiemelkedő példája a katyni lengyel katonatisztek lemészárlásának ügye. Az eddig nyilvánosságra került dokumentumok szerint a szovjet NKVD emberei ölték meg őket, 1939-ben, nem pedig a nácik 1941-ben. Azok a szovjet történészek azonban, akik a kérdés kivizsgálásával foglalkozó lengyel-szovjet bizottságban tevékenykednek, mind a mai napig nem erősítették meg az NKVD felelősségét a tömegmészárlásban - dokumentumok hiányára hivatkozva. +++ Zsebesi Zsolt (Varsó), MTI-Panoráma
1989. augusztus 30., szerda 16:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.30-09.18) - A paktum
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Nemzeti Kerekasztal politikai egyeztető bizottságának ülésén Kósáné Kovács Magda nyilatkozatot olvasott fel. Ennek lényege az volt, hogy a SZOT elnöksége a tárgyaló küldöttségek részvételét felfüggeszti. Ezt követően sor került a körülmények mérlegelése után a küldöttség meghatalmazásának végleges visszavonására. Ezzel a SZOT a tárgyalásokon való részvételét befejezte. Somogyvári István bejelenti: az MSZMP szükségesnek tartja, - hogy még ebben az évben, de mindenképpen az országgyűlési választások előtt - a köztársasági elnöki funkció létrehozását. Antall József szerint az államfői, illetve köztársasági elnöki intézmény bevezetését az 1946. évi első törvénycikkben foglaltaknak megfelelően kell eszközölni."
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Magamban levontam az egész ügy tanulságát: még egyszer olyan eseménysort nem indítok el, aminek nem látom a végét... átléptem azt a küszöböt, amit egy pártsemleges újságíró nem léphetett volna át.... a változás hamarosan teljesen új pályára állított."
SZER-hallgató telefonja:
"(ZENEÉRTŐ) "Jó estét kívánok! A legutóbbi Zene - Szó adásában Hajnal László Gábor foglalkozott a halálbüntetés kérdésével eltörölni vagy megtartani Magyarországon? Azt állította, hogy ő nem foglal ebben állást, holott van határozott álláspontja Azt hiszem, aki végighallgatta eszmefuttatásait, az könnyen rájöhetett, hogy ő a halálbüntetés pártolója, de ez mellékes. Csak hát nem szeretem az ilyen átlátszó trükköket. Na most, egy kitétele volt, ami miatt,.ami ellen tiltakoznom kell. Éspedig az, hogy úgynevezett humanisták azzal érvelnek a halálbüntetés ellen...hát bocsánatot kérek, én nem tartom magamat úgynevezett humanistának, hanem valódi humanistának, s én határozottan a halálbüntetés ellen vagyok, mert az én nevemben az állam ne gyilkoljon, ne öljön meg senkit."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|