|
|
|
|
- A Magyar Október Párt - 2. folyt.
|
Ettől függetlenül, ha egyes követeléseink irreálisnak is tűnnek, erre két dolgot mondhatok, és így gondoljuk mindannyian. Az egyik az: ha lemond a nemzet vagy a párt valamiről, ami olyan követelés, amit egyébként magáévá tesz, akkor az soha nem fog megvalósulni, de akkor is a követeléseink közé állítjuk, ha erre esetleg nincs ma lehetőség. Ezelőtt egy évvel még sok minden irreálisnak tűnt, ami ma már teljesen reális, és úgy gondoljuk, hogy esetleg egy év múlva a ma irreálisnak tűnő követeléseink is reálissá válnak. - Úgy tudom, a párt egyik célkitűzése, hogy a tömegeket, különösen a munkásokat is bevonja, amit eddig más független párt nem nagyon emlegetett. Ez a párt szeretne nemcsak elsősorban a budapesti értelmiségre alapozni ezek szerint? - Egyáltalában nem. A párt jelszava az, amit már eddig is sok támadás ért, hogy ez a párt az utca pártja. A szórólapjainkon rajta van, mászkáltunk az utcákon és igen nagy ronkonszenvet tapasztaltunk. Itt megjegyezném, hogy tegnap talán az egész év legmelegebb vasárnapja volt, 38 fok, és mindenki azt jósolta, ilyenkor színházba vasárnap délután 2 órakor 50 embernél nem lesz több. Itt több mint 400-an voltak jelen. Ezt úgy kell elkönyvelnem, hogy az emberek megértették az üzenetünket, aminek a lényege talán nem is az ötvenhat, hanem az igazmondás, hogy mi mindig és mindenben saját magunkról is igazat akarunk mondani, és nem fogunk szorzószámokat használni, ha a párttagságról van szó, hanem megmondjuk, hányan vagyunk, és akkor is megmondjuk, ha az nekünk kellemetlen. - Milyen realitása van annak - gyakran használom ezt a realitás szót, de azt hiszem, aktuális szó -, hogy ilyen, ugye mondhatom: radikális párt meg tudja nyerni a látszatra közömbös munkásságot? Egyáltalán, közömbös az átlag dolgozó, a gombaszámra szaporodó ellenzéki pártok egymással licitáló versengése iránt? (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.30-09.18) - A paktum
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Nemzeti Kerekasztal politikai egyeztető bizottságának ülésén Kósáné Kovács Magda nyilatkozatot olvasott fel. Ennek lényege az volt, hogy a SZOT elnöksége a tárgyaló küldöttségek részvételét felfüggeszti. Ezt követően sor került a körülmények mérlegelése után a küldöttség meghatalmazásának végleges visszavonására. Ezzel a SZOT a tárgyalásokon való részvételét befejezte. Somogyvári István bejelenti: az MSZMP szükségesnek tartja, - hogy még ebben az évben, de mindenképpen az országgyűlési választások előtt - a köztársasági elnöki funkció létrehozását. Antall József szerint az államfői, illetve köztársasági elnöki intézmény bevezetését az 1946. évi első törvénycikkben foglaltaknak megfelelően kell eszközölni."
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Magamban levontam az egész ügy tanulságát: még egyszer olyan eseménysort nem indítok el, aminek nem látom a végét... átléptem azt a küszöböt, amit egy pártsemleges újságíró nem léphetett volna át.... a változás hamarosan teljesen új pályára állított."
SZER-hallgató telefonja:
"(ZENEÉRTŐ) "Jó estét kívánok! A legutóbbi Zene - Szó adásában Hajnal László Gábor foglalkozott a halálbüntetés kérdésével eltörölni vagy megtartani Magyarországon? Azt állította, hogy ő nem foglal ebben állást, holott van határozott álláspontja Azt hiszem, aki végighallgatta eszmefuttatásait, az könnyen rájöhetett, hogy ő a halálbüntetés pártolója, de ez mellékes. Csak hát nem szeretem az ilyen átlátszó trükköket. Na most, egy kitétele volt, ami miatt,.ami ellen tiltakoznom kell. Éspedig az, hogy úgynevezett humanisták azzal érvelnek a halálbüntetés ellen...hát bocsánatot kérek, én nem tartom magamat úgynevezett humanistának, hanem valódi humanistának, s én határozottan a halálbüntetés ellen vagyok, mert az én nevemben az állam ne gyilkoljon, ne öljön meg senkit."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|