|
|
|
|
Sántít a Fideszt ért támadások fő érve
|
München, 1989. június 25. (SZER, Zene-szó) - A június 16-ikai gyászszertartás úgy zajlott le, ahogy mindenki szerette volna. Méltósággal teli, incidensek nélkül. Többen ugyan belföldön, külföldön egyaránt hangosan zsörtölődnek a Hősök terén történtek miatt, a morgolódás fő célpontja pedig - hogyan is lehetne másként - a Fidesz. Két okból is. A temetés előestéjén a Fidesz radikális frakciója és a republikánus kör közös tüntetése, amelyet a budapesti szovjet nagykövetség előtt rendeztek, valamint Orbán Viktor választmányi tagnak a Hősök terén elmondott beszéde miatt. A zajos nemtetszés oka nyilvánvaló. Az említett két esemény máig tovább élő tabukat támadott, vágóhídra vonszolta az utolsó elaggott szent teheneket is. Az egyik a szovjet csapatok magyarországi jelenléte, a másik pedig az úgynevezett létező szocializmus megreformálhatóságának dogmája. A Fideszt ért támadások fő érve az volt, hogy a fiatal demokraták visszaéltek a gyászszertartás kínálta lehetőségekkel, és politikai tüntetéssé változtatták a kegyeleti aktust. Ez az érvelés azonban több ponton is sántít. Ugyanis a temetésből nem a Fidesz csinált demonstrációt. A maga módján a kormány is tüntetett, amikor a miniszterelnök és több miniszter képviseletében megjelent a ravatalok mellett. Tüntetett az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, de még a budapesti rádió is, amikor egész napos közvetítésben számolt be a 16-ikai eseményekről. Az MSZMP távollétével tüntetett - igaz, őket senki sem hívta. Tüntetett az ellenzék, hiszen minden pártja, minden csoportja elküldte koszorúit a Hősök terére. És persze tüntetett az egész ország, amikor megszólaltak a harangok, a gyárszirénák, az autódudák, amikor az ablakokban felgyúltak a mécsesek fényei. Az igaz, hogy a gyászszertartás és a politikai hitvallás némely gyakorlata között van különbség. Itt azonban ez a különbség hiányzott. Joggal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (08.30-09.18) - A paktum
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Nemzeti Kerekasztal politikai egyeztető bizottságának ülésén Kósáné Kovács Magda nyilatkozatot olvasott fel. Ennek lényege az volt, hogy a SZOT elnöksége a tárgyaló küldöttségek részvételét felfüggeszti. Ezt követően sor került a körülmények mérlegelése után a küldöttség meghatalmazásának végleges visszavonására. Ezzel a SZOT a tárgyalásokon való részvételét befejezte. Somogyvári István bejelenti: az MSZMP szükségesnek tartja, - hogy még ebben az évben, de mindenképpen az országgyűlési választások előtt - a köztársasági elnöki funkció létrehozását. Antall József szerint az államfői, illetve köztársasági elnöki intézmény bevezetését az 1946. évi első törvénycikkben foglaltaknak megfelelően kell eszközölni."
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek (08.15-08.30) - Prágai bikaborjak
"Magamban levontam az egész ügy tanulságát: még egyszer olyan eseménysort nem indítok el, aminek nem látom a végét... átléptem azt a küszöböt, amit egy pártsemleges újságíró nem léphetett volna át.... a változás hamarosan teljesen új pályára állított."
SZER-hallgató telefonja:
"(ZENEÉRTŐ) "Jó estét kívánok! A legutóbbi Zene - Szó adásában Hajnal László Gábor foglalkozott a halálbüntetés kérdésével eltörölni vagy megtartani Magyarországon? Azt állította, hogy ő nem foglal ebben állást, holott van határozott álláspontja Azt hiszem, aki végighallgatta eszmefuttatásait, az könnyen rájöhetett, hogy ő a halálbüntetés pártolója, de ez mellékes. Csak hát nem szeretem az ilyen átlátszó trükköket. Na most, egy kitétele volt, ami miatt,.ami ellen tiltakoznom kell. Éspedig az, hogy úgynevezett humanisták azzal érvelnek a halálbüntetés ellen...hát bocsánatot kérek, én nem tartom magamat úgynevezett humanistának, hanem valódi humanistának, s én határozottan a halálbüntetés ellen vagyok, mert az én nevemben az állam ne gyilkoljon, ne öljön meg senkit."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|