|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az 56-os Szövetség kiáltványa
"Nagyvilág polgárai és kormányai, most hozzátok kiáltunk
Mi,
56-osok úgy érezzük, hogy a vérrel kiharcolt demokratikus
vívmányaink és nemzetünk léte végveszélybe került. Éppen ezért most
megismételjük az 56-os mártír Nagy Imre miniszterelnök hajdani
segélykiáltását: segítsetek, segítsetek, segítsetek..."
SZER, Magyar híradó:
Érdemes lett volna odafigyelni Göncz Árpádra
"valószínűleg sok
mindent megtakarított volna magának az ország, ha nemcsak a lakosság
többsége fogadja meg Gönz Árpád államelnök pénteki javaslatát, hogy
őrizze meg türelmét, tartózkodjék a provokációtól, hanem az
Érdekegyeztetető Tanács tagjai is, hogy az egyik fél függessze fel
az áremelést, a másik pedig a blokádot a tárgyalások befejezéséig.
Természetesen nem szeretnék elébevágni a vitának, hogy joga
volt-e egyáltalán az elnöknek javaslata megtételére vagy nem, de azt
hiszem, hogy az események azt igazolják: forintban is, erkölcsiekben
is kisebb lett volna az áldozat, ha megfogadják tanácsát, még akkor
is, ha nem biztosak abban, hogy jogában volt adni.
Erre az államelnökre mindig érdemes odafigyelni. "
|
|
|
|
|
|
|
Thatcher tudja, hogyan kell (állam)háztartást vezetni
|
-----------------------------------------------------
München, 1990. szeptember 18. (SZER, Magyar híradó, Rentoul Ferenc) - A brit miniszterelnök magyarországi látogatásának jelentőségét ma még korai lenne értékelni, de arról már beszélhetünk, hogyan is látják abban a szigetországban a kis Magyarországot, az ott végbemenő változásokat, amelyeket Margaret Thatcher képvisel.
Angliában minden felvilágosodottabb újságolvasó tudja, hogy Magyarország az az ország, mely zömében a művészetekben, a sportban, sőt a politikai fejlődésben is kis lakosságát messze meghaladó arányban ért el egészen kimagasló eredményeket.
Hogy Magyarország a második világháborúban a hitleri Németország mellé kényszerült, azt tudják az emberek, de Magyarországot, mint hadviselő felet nemcsak, hogy nem gyűlölték, de nem is igen vették komolyan.
Nagyon is komolyan vették azonban, hogy a magyar nép volt az első, mely 1956-ban fegyveres kiállással és óriási véráldozattal nemcsak megpróbálta megdönteni a kommunizmust, hanem meg is döntötte úgy, hogy a párt romokban hevert, míg csak a szovjet szuronyok és tankok nem állították vissza az elvtársak mondvacsinált szocializmusát. Ezért fogadta be Anglia akkor korlátlanul a magyar menekülteket.
Mindez még jóval azelőtt történt, hogy Margaret Thatcher kilépett volna az angol politika színpadára. Az angol miniszterelnök már korábbi magyarországi látogatása alkalmával is megmutatta, hogy még egy akkori parancsuralmi ország fővárosában sem rejti véka alá a rendszerről alkotott véleményét, azóta pedig sok minden történt, úgyhogy Margaret Thatchernek igazán minden oka megvolt nagy helyesléssel fogadni a magyarországi fejleményeket. (folyt.)
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Thatcher Budapesten - 1. folyt.
|
És hogy alakul a helyzet az ellenkező irányból? Mint a Times mai számában oly helyesen megállapítja, az alatt a tizenegy év alatt, melyet Thatcher az angol kormány élén töltött, itt Angliában nagyjából megvalósította azt, amiért a magyarok évek óta küzdöttek, és ami után áhítoztak: felgöngyölte és felszámolta nemcsak a szocializmus hamis tanait, hanem mindazt, ami ezekből következett - az elburjánzott bürokráciát, a Csáki szalmája elvének alapján egyre nagyobb veszteséggel dolgozó állami vállalatokat. És általában azt hirdette, hogy mindenki igyekezzék megállni a maga lábán, s ne várja, hogy majd az állam gondoskodik róla, és így a szájába repül a sült galamb.
Ezért nem is próbált megalkudni olyan felemás "üssük agyon, de ne nagyon " jellegű újabb vágású kommunistákkal, mint például Lengyelországban Rakowski, Kelet-Németországban Krenz vagy Magyarországon Pozsgay. Ez a magyarázata az angol miniszterelnök népszerűségének Kelet-Európában.
A Nagycsarnokban tett egykori látogatása lényegében jelképes volt. Margaret Thatcher, mint jó háziasszony tudja, hogyan kell háztartást vezetni, és az államháztartás alapja sem lehet más, mint az egyre terjedő magánszektorban kiépítendő piacgazdálkodás. +++
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|