|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
A csehszlovák-magyar kapcsolatok
|
(Varga György) München, 1989. április 27. (SZER, Magyar híradó) - A Csehszlovákiához fűződő 40 éves testvéri viszonyunkon, mint tudjuk, 1968-ban sem esett csorba, hiszen kérésükre nyújtottunk nekik testvéri segítséget. Nos, ez a makulátlan kapcsolat, amely akkor a tankok próbáját is kiállta, most furcsa módon egy tévékamera miatt veszélybe került. Csehszlovákia budapesti nagykövete a belügyekbe való beavatkozás elleni tiltakozásként jelentkezett tegnap Nyers Rezsőnél - ki tudja miért éppen nála, hiszen ő gazdasági ügyekben illetékes - és a kormány ma kénytelen volt Budapesten napirendre tűzni a magyar tévé Alexander Dubcekkel készített interjúja miatt megromlott viszony ügyét. Feltétlenül igaza van Chrudinák Alajosnak amikor azt mondja, hogy egy igazi európai sajtószenzációval rukkolt ki a Magyar Televízió, és persze Alexander Dubcek, amikor elkészítették az oly nagy vihart kavart, a csehszlovák-magyar kapcsolatokban leplezetlen nyílt feszültségeket okozó, közel három órás interjút, ebből körülbelül háromnegyed órát láthatott a magyar néző. Fel kell tennünk a kérdést, hogy rendjén van-e ez így, hogy vajon ok-e az acsarkodásra, a tiltakozásra egy pozsonyi nyugdíjassal készített beszélgetés. Természetesen, nincs. Nincs rendjén először is azért, mert a jelen legtermészetesebb dolga az, hogy az egykori történelmi események kulcsszereplői, akik ma már hazájukban semmiféle politikai szerepet nem játszanak és nem is játszhatnának, megtegyék fontos tanúvallomásaikat már csak a történelmi tisztánlátás, a jövő érdekében is. Úgy érzem, a Magyar Televízió munkatársát - akinek újságírói múltját most ne firtassuk -, elsősorban ez a tisztázó szándék vezette. Persze őt is és a pártértelmiség egy jó részét is valami más is motiválhatja ezen kívül ebben a prágai tavasz felé fordulásban. Nevezetesen az, hogy a magyar kommunisták egy részének reformtörekvései mintegy húszéves tragikus szünet után, kapcsolódási pontokat keresnek a történelemben, igyekeznek meglelni identitásukat. De nemcsak ez a közvetlenül kiérezhető szándék vezethette őket, amikor Dubceket választották riportalanyul és egyfajta azonosulási pontul, hanem bizonyára az is, hogy elhatárolják magukat a jelenlegi sztálinista prágai vezetés számukra is kompromittáló és rövidlátó politikájától. Megfelelő alkalomnak kínálkozik- mindez az eddig is meglevő, de mindkét részről gondosan elkent ellentétek, melyek elsősorban ideológiai, másodsorban pedig nemzetiségi természetűek, áttételes felszínre emelésére. A fentiek alapján fel kell tenni azt a kérdést is, vajon tényleg alkalmas-e Dubcek személye a valóban oly fontos történelmi tanúságtételen kívül arra, hogy megfelelő kommunista elődként szolgáljon. A válasz: igen is, meg nem is. Igen, mert Dubcek szimbolikus alakjává nőtt egy megbuktatott reformtörekvésnek, mert hasonlóan cseng a csehek és a szlovákok fülének, mint nálunk Nagy Imre neve. Tehát mint szimbólum alkalmas és elfogadható. De mindazok a reformtörekvések, melyeket oly sűrűn és dicsérőleg emleget Dubcek a Sugár Andrással készült interjúban, nemhogy a mai magyar reform-kommunista mércét nem ütik meg, de ezek a különböző koncepciókra beállított, ízig-vérig, kommunista dokumentumok - elsősorban az áprilisi akció-programokra gondolok -, már akkor is alkalmatlanok voltak arra, hogy igazi alternatívát jelentsenek és valójában igencsak szűk korlátok közé szorították a politikai reformokat. Mindenesetre Dubceknek azért abban igaza van, hogy a hirtelen és váratlanul, és emberi módon megnyilatkozó, és valóban jobbító szándéktól vezérelt akkori csehszlovák vezetők maguk mögött tudhatták népeik és a nemzetiségek döntő többségének támogatását. Húsz év elteltével a mai Magyarországon ez már elképzelhetetlen. Ez is egyike az alapvető különbségeknek 1968-al szemben. Összefoglalva a leglényeget: Dubcek tanúságtétele rendkívül izgalmas és nagyon fontos, de mindaz, amit ő szimbolizál, tehát a prágai tavasz és a prágai tavaszról az elnyomás és agyonhallgatások hatására keletkezett illúziók tömege, ma már nem szolgálhat példaként. +++
1989. április 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|