|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Reformfolyamatok
|
London, 1989. április 27. (BBC, Esti panoráma) - A nyugati sajtó igen nagy figyelemmel kíséri a kelet-európai reformok kibontakozását, vagyis a szovjet, a lengyel és a magyar kísérletet. A Financial Times mai száma például éppen e három országban lezajló politikai és társadalmi változásokat veti össze. Ezt a cikket ismertetjük most. A befolyásos gazdasági és politikai napilap szerint a reformra törekvő szovjet, lengyel és magyar vezetés a társadalom két jelentős csoportjától tarthat leginkább: az értelmiségtől és a munkásosztálytól. Az értelmiséget megcsapta a régen ízlelt szabadság szele, és miközben felsorakoztak a radikális reformerek mögé, nem ritkán még rajtuk is túltesznek követeléseik határozottságában. A munkásság azonban általában véve néma. Önállóan csak Lengyelországban lépett fel, ahol a katolikus egyháznak részben sikerült átmentenie a civiltársadalom értékeit, s ezáltal a Szolidaritás, a párt és ÖL nép közötti történelmi kompromisszum aktív részesévé válhatott. Magyarországon, mint Pozsgay Imre, a reformok vezetőjének tekintett államminiszter tegnap Londonban mondotta: a névtelen tömeg még nem hallatta szavát. S ily módon a politikai színteret továbbra is az MSZMP, illetve az értelmiség lázasan tevékenykedő csoportjai uralják. A Szovjetunió bizonyára felismeri a helyzetben rejlő kockázatot. Gorbacsovot is megcsaphatta a jeges, de egyben talán frissítő fuvallat is, a népképviselői kongresszus választási eredményei láttán. Egynémely kommunista vezető, mint például a leningrádi első titkár, még úgy sem tudott győzni, hogy nem volt ellenfele. Borisz Jelcin elsöprő győzelmet aratott Moszkvában éppenséggel a párt kiváltságainak megszüntetését célzó programjával. A függetlenséget szorgalmazó hullám söpört végig a Balti Köztársaságokban, és mindent egybevéve a nép ítéletet mondott az orosz sovinizmus, a párt autoriter irányítása, és mindenek felett a lesújtó életszínvonal fölött. Gorbacsov azzal válaszolt, hogy elmozdította a régi kádereket. Nem kevesebbet, mint 110-et, a brezsnyevi korszak politikai kövületeiből. Ez arról tanúskodik, hogy politikai hatalma még mindig emelkedőben van, s hogy képes gyorsan, de nem elhamarkodottan lépni. Ha a Központi Bizottság még nem is teljesen az ő szája íze szerint való, minden bizonnyal nem a brezsnyevi-éra kiszolgálói maradtak meg benne. Az sem közömbös, hogy a központi bizottsági személycserékre két hónappal a plénum előtt került sor, ahol majd a tagköztársaságok jogairól és kötelezettségeiről folyik a vita. Nem kétséges, hogy éppen a nemzetiségi kérdés miatt futhat zátonyra a gorbacsovi peresztrojka. Ha az osztályharc évtizedei után, mely a hivatalos változat szerint a szovjet társadalom fejlődésének motorja volt, felszínre tör a széleskörű nacionalizmus, akkor az a stratégia, amelyik Az elnyomást demokratikus jogokkal kívánja felváltani, képtelen lesz megszabni az átalakulás ütemét, s végezetül kudarcot vallhat. Ezenkívül - írja a Financial Times - a kommunista tömbön belül meghirdetett reformok, és elsősorban a piacgazdaság bevezetése a munkásságot feltehetően megzavarja és további elszegényedésükhöz vezet. Emiatt azután mind a három említett ország csak habozva lép a gazdasági reformok útjára. A munkásokat ugyanis nem lehet olyasfajta szabadságjogokkal kifizetni, mint az értelmiséget. Mindhárom országra jellemző, hogy a politikai folyamatok áttekinthetőbbé váltak, s az erővonalak élesebben kirajzolódnak. Pozsgay Imrének bizonyára igaza volt, amikor azt hangsúlyozta tegnap, hogy a reformereknek meg kell kísérelniük a konzervatív erők elszigetelését anélkül, hogy politikai űr képződne - zárul a cikk. +++
1989. április 27., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|