Rendszerváltás és az MTI

	Kádár János változó szerepben
(Pongrácz Eszter) Washington, 1989. április 25. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - A hét végén német történészekkel és két néprajzossal voltam együtt, s az est folyamán nagyrészt Magyarországról volt szó. Kötetlen csevegés volt. Nem kérdeztem meg a jelenlévőket, hogy idézhetem-e őket, de nem követek el indiszkréciót, ha nevek nélkül beszámolok a beszélgetésről. A téma magától adótott, mert a jelenlévők különös empátiával figyelik a budapesti híreket, s a történészek közül ketten intenzíven foglalkoznak Délkelet-Európával, és elég jól megtanul magyarul is. A kérdés, amely elsősorban érdekelte a társaságot, az volt, vajon az úgynevezett ortodoxok, a neosztalinisták visszájára fordíthatják-e az eddig végbement demokratikus fejlődést? Szóval, hogy az általunk pozitívnak, szükségesnek ítélt folyamat irreverzibiles-e, vagy sem? A néprajzosok, szinte haragosan reagáltak erre a kérdésre. Mintha személyes sértésnek vették volna, hogy valaki elképzelhetőnek tartja a haladás feltartóztatását. A történészek is valószínűtlennek vélték a megrögzött kommunisták újbóli felülkerekedését, de óvatosságba -intettek! Egyikük felidézte azt a személyes emlékét, hogy Fritz Waliabes, a fiatalon elhunyt müncheni Délkelet-Európa kutató aki a budapesti német birodalmi iskola diákja volt, és ott is érettségizett, 1956 november 3-án azt mondta neki: ami Magyarországon történik, azt nem lehet többé visszacsinálni. Aztán jöttek a szovjet páncélosok! Ennek ellene vetettem, hogy ilyen fajta beavatkozással most aligha kell számolni. Az ötvenhatos vívmányok megsemmisítését nem belső, hanem külső tényezők idézték fel, most pedig egészen más a világpolitikai helyzet. Az a fiatal történész, aki nemcsak megtanult magyarul, hanem ismételten járt is Budapesten, még is megjegyezte: mindenesetre helyezkedjünk várakozó álláspontra. Ezután Kádár János szerepére terelődött szó. A Budapestet megjárt hallgató megemlítette, hogy néhány évvel ezelőtt magyar beszédpartnerei azt mondogatták: ha most szabad választásokat tartanának, akkor a Kádár vezette lista hatalmas többséget kapna. Idén tavasszal pedig - igaz, egyelőre csak bizalmas körben - olyasmit hangoztattak, hogyha Kádár nem volna olyan beteg, bíróság elé kellene állítani és felelőségre kellene vonni elsősorban Nagy Imre és társai haláláért, de az 1956 novemberét követő rengeteg kivégzésért is. A történészek erre Kádár védelemére keltek. Megérzésük szerint az MSZMP jelenlegi díszelnöke tragikusan ellentmondásos alak. Gorbacsov hivatalba lépéséig lényegében a Kreml bábja volt, s e bábszerepben mégiscsak megkísérelte, hogy idővel enyhítse a kommunizmussal együttjáró rémségeket. A Pestre látogató kutató megjegyezte: magyar kollégák szájából hallott olyan értékelést, hogy Kádár szerepe Ferenc Józseféhez hasonlítható. A fiatal uralkodó Világos után a nemzet gyűlölt hóhéra volt, de azután szentesítette az osztrák-magyar kiegyezést, s az ő szelleme lebegett az 1914-ig rohamosan városiasodó és iparosodó ország fölött. Az egyik néprajzosnak nem tetszett a hasonlat, és azzal provokálta a történészeket, hogy kijelentette: ilyen alapon akár Franco tábornagyhoz hasonlíthatnánk, Kádárt, hiszen a generalisszimusz rémuralma is enyhült országlásának utolsó szakaszában, és ő juttatta hatalomra János Károly királyt, aki - igaz, Franco eredeti akarata ellenére - a diktatúrából átvezette nemzetét az igazi parlamentáris demokráciába. A társaság lehurrogta ezt az igazán hajánál előrángatott hasonlatot, de megegyezett abban, hogy Kádár szerepéről nem kortársi bírói fórum, hanem a történelem ítélőszéke lesz hivatott kimondani verdiktet.+++ 1989. április 25., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »