|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Személycserék
|
(Vadász János) Hovatovább amolyan krízis-stábbá alakul át az MSZMP Központi Bizottsága, mert alig múlik el olyan hét, amikor ne tartana ülést és hozna újabb és újabb határozatokat ez a testület, amely határozatok egy időn után - és mind rövidebb idő után - érdektelenné válnak, mert túlhaladja őket az az átalakulási folyamat, amelynek Magyarország a színhelye. Vagyis a magát vezetőnek kikiáltott párt - függetlenül attól, hogy a Szovjetunión kívül soha senki nem hatalmazta fel semmiféle ilyen szereppel - csak követni próbálja az eseményeket, reagál rájuk anélkül, hogy azok irányát képes lenne hathatósan megszabni. Ugyanakkor ez egy rendkívül megosztott belső harcokkal foglalkozó testület. A tavalyi nagy változás, Kádár kibuktatása, Grósz Károly főtitkárrá választása ilyen téren nem hozott változást, sőt ha lehet, erősödött a hatalmi harc a vezető testületen belül. A régóta beharangozott és sejtetett személyi változások, illetve legalábbis azok egy része most végre bekövetkezett. Azt hiszem, mindenki ismeri a tényeket, tehát egészen röviden a szerdai ülésen a Központi Bizottság - úgymond - újra választotta főtitkárnak Grósz Károlyt, és négy személyt eltávolított a Politikai Bizottságból. Ezek: Berecz János és Lukács János, a Központi Bizottság titkárai, akik egyébként az utóbbi pozíciót egyelőre megtartják, tovább Csehák Judit és Szabó István. Beválasztottak viszont a Politikai Bizottságba két új tagot: a Budapesti Pártbizottság első titkárát, Jassó Mihályt és a Csongrád megyei pártbizottság élén álló Vastagh Pált. Ily módon 11-ről 9-re csökkent a Politikai Bizottság tagjainak a száma. Az e heti Szerkesztők fórumát ennek az eseménynek szenteljük, ezeknek a változásoknak. A stúdióban két kollégám - Székely Gábor és Kezdi Pál - fejti ki a véleményét. Mindenekelőtt talán általánosabb formában szeretnék véleményeket hallani: mi idézte elő ezeket a változásokat, és minek a tünetei ezek a változások? Székely Gábor? - Véleményem szerint a párt tanácstalansága és megosztottsága. A pártnak a tanácstalansága és a megosztottsága az én szememben különösen a tavaly májusi pártértekezlet óta jelenlévő, és - ahogy említetted is bevezetődben - a párt vezető szervei szinte határozat-gyárrá változtak át: egymás után öntik azokat a határozatokat, amelyek már a megjelenés napján elvesztették időszerűségüket. A véleményem további része az lenne, hogy a személyi változásokat az is előidézte, hogy a pártvezetés kemény magja meg akart szabadulni a tehertételtől - elsősorban Berecz János személyétől. - Kézdi Pál? - A gazdasági és politikai válság egyre inkább az MSZMP-vel szembeni bizalmi válsággá mélyül. Az uralkodó párt maga is több jól elkülönülő szárnyra és csoportra tagolódott. Új tényezőként jelentek meg a közelmúltban a vidéki reformcsoportok, egyre erősödött a nyomásuk. Ezek egyre hangosabban követelik a párt megújulását. Nyíltan a plattformszabadságot akarják, ez pedig már frakciószabadságot is jelent. Nemcsak a sztálinista elvek, de a leninista elvek is teljesen kérdésessé váltak. Tehát maga a pártnak a lényege kérdőjeleződött meg. Az MSZMP viszont nem látja a kiutat, mert már maga is tudja, hogy eddig egy hibás utópiát erőltetett, és erre hivatkozva már nem igényelheti a hatalmat és a vezető szerepet. Az egyetlen kiút: szakítani mindazzal, amit eddig tűzzel-vassal hirdetett. Most az kellene elhitetni a társadalommal, hogy ő a legalkalmasabb demokrácia és a piacgazdálkodás bevezetésére - az a szervezet, amely ezt felszámolta, amely a polgári civilizációt hordozó szervezeteket az országból kiirtotta. A pártnak ebben a helyzetben át kellene adni a hatalmat a demokratikusan megválasztott népképviseleti szerveknek. Erre a történelmi lemondásra - az egyetlen nagy tettre, amit még megtehetne az országért - viszont nem hajlandó. Hogy azért mégis fenntartsa a megújulás látszatát, impotens pótcselekvésként a jól bevált személyi változások eszközéhez nyúlt: úgy tenni valamit, hogy ne változtassunk lehetőleg semmit. - Mielőtt általánosabb következtetésekhez jutunk, talán azt hiszem, célszerű, ha egyenként, személyeként is megvizsgáljuk, hogy ki minek köszönheti azt, hogy kikerült ebből a testületből - mármint a Politikai Bizottságból -, és ki az, aki bekerült, illetve minek tudható be, hogy éppen ő került be. Vegyük először a kibukottakat, és - mint Székely Gábor válasza is jelezte -, ezek között a legfontosabb változás kétségkívül Berecz Jánosé. - Vadász Jánosi Ha megengeded, akkor én talán Berecz János személyével foglalkoznék. - Igen, világos, hogy az ő menesztése a legfontosabb. Miért bukott meg? - Én ezt nagyon fontos jelzésnek tartom. Véleményem szerint azért, mert az utóbbi időben a Magyar Szocialista Munkáspárt sem vonhatta ki magát abból a történelmi átértékelésből, amely Magyarországon ma végbe megy. Közeledik június közepe, amikor az 1956-os forradalom vezető mártírjait el fogják temetni, és a pártnak ez egy nagyon nagy tehertétel lett volna, ha a Politikai Bizottságban ott ül az a Berecz János, aki még alig két-három évvel ezelőtt, amikor a forradalom 30. évfordulójáról emlékeztünk meg, akkor ország-világ előtt kiadta ugye mégegyszer azt a hírhedt könyvét "Az ellenforradalom tollal és fegyverrel"-t. Valami ilyen címe volt, és fellépett politikai bizottsági tagként a televízióban, és ott agitált amellett, hogy ami 1956 októberében Magyarországon lejátszódott, az igenis ellenforradalom volt; garázda, huligán elemek zavarkeltése, és igazolta a szovjet hadsereg november 4-iki beavatkozását. Úgy érzem, hogy ezt a tehertételt a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tovább nem viselhette el. - Ez nyilvánvalóan egy fontos ok lehetetett, de gondolok sokkal prózaibb okokra is. Az a körülmény, hogy annak idején - nem is volt olyan régen, mondjuk egy évvel ezelőtt - a Berecz és Grósz volt a két favorit az utódlási harcban, amikor még Kádár volt a főtitkár. Tehát Berecz volt az első számú riválisa Grósznak, és tudjuk, elég régi hagyomány kommunista pártoknál - ez alól Gorbacsov sem volt kivétel, akkor Romanovnak kellettt mennie -, hogy amikor valaki hatalomra kerül, az első dolga az, hogy mihamarabb megszabaduljon az egykori riválisától. Ahogy mondod Vadász János, valóban ez egy prózai ok, és ha megengeded, itt még kiegészíteném a gondolatodat azzal, hogy Berecz János az utóbbi egy esztendőben meglehetősen kaméleonszerűen viselkedett. Még egy évvel ezelőtt őt tekintette joggal a magyar közvélemény a Magyar Szocialista Munkáspárt visszahúzó - nevezzük konzervatív vagy maradi - szárnya vezéralakjának. S egyszerre mit vettünk észre? Lám Berecz beingázott a centrumba, utána pedig megpróbált a reform szószólójaként is fellépni. Berecz véleményem szerint ezzel a játékával elvesztette azt a tábort, ahová ő valóban tartozik, a maradi konzervatív tábort, mert bizalmatlanság keletkezett irányában, de a reformpártiak egy ilyen kaméleont nem fogadtak be. Úgy érzem, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy ettől a tehertételtől, ettől a Berecz tehertételtől a párt meg akart szabadulni. - Vagyis két szék között helyezkedve lecsücsült a földre. - Így van. Így van pontosan. - Kézdi Pál? - Egyetértek az elhangzottakkal, csupán kiegészítésül jegyezném meg, hogy a kibukott emberek feleslegessé váltak: Grósz áll az álreformerszárny élén, egy másik álreformer vezetőre valóban nem volt már szükség, ugyancsak nem volt szükség arra a Lukács Jánosra, aki esetleg a balszárny vezetőjeként vállhatott volna, vagy vált is Grósz versenytársává. Szabó István felett meg eljárt az idő: a mezőgazdasági politika, amit képviselt, megbukott. Új elgondolásokra van ezen a téren is szükség, és itt új emberekre. Csehák Judit a Berecz-vonalhoz tartozott. Részben annak is köszönhetette PB-tagságát, hogy nőként ő is a gyengébb nemet képviselte a legfelsőbb vezetésben. Bukását elősegíthette az is, hogy az egészségügyi és a szociálpolitika terén nagyon sok súlyos hibát követett el. - Ami a gyógyszer árakat illeti például - hogy egy prózai példát említsek -, és az a hatás, amit ez a társadalom körében keltett... - És hát Csehák Judit nem tett valami nagy képességekről tanúbizonyságot, valljuk be. - Az előző kormányban ugye miniszterelnök-helyettes is volt. Szerintem ő volt a dísznő itt ebben a párthierarchiában, de hát tehetséget, képességet - úgy érzem - nem árult el. Nem tudom, nektek is ez a véleményetek? - És az, ahogy - itt Szabó Istvánra gondolok elsősorban, de Csehák Judit is idetartozik - tulajdonképpen mind a ketten a Kádár-korszak jellegzetes termékei, mint vezető figurák... Tehát remélve mondom: egy letűnő, vagy letűnt korszaknak az termékei mind a ketten. Tehát a vezetés érezte azt, hogy ezektől talán mint szimbólumoktól is, amit képviselnek talán tanácsos megszabadulni, mint terhes örökségtől. - Ami az új embereket illeti, hát nagyon sokan nincsenek. Kettőről van szó: Jassó Mihályról és Vastagh Pálról. Mi a benyomásotok, mit képviselnek? - Én úgy gondolom, hogy Jassó Mihály egyértelműen a Grósz-vonalat képviseli: ő a Grósz embere. És Vastagh Pál, az egyelőre nem teljesen nyitott könyv, de úgy tudjuk, hogy reformpárti, úgy tudjuk, hogy mint képzett jogtudós, jogászprofesszor igen felkészülten és jól tudja elemezni a jelenlegi magyar társadalomnak a problémáit. Tehát elképzelhető, hogy személyben egy embert kapott a Grósz-tábor és egy embert kapott a Pozsgay-tábor. - A reformista szárny is. - De ez - hangsúlyozom - az én elképzelésem, és egyelőre nem tudom semmivel alátámasztani. - Hát valamivel talán lehet: mondjuk, figyelemre méltó a Vastagh Pál esetében ez a meteorszerű felemelkedés, hiszen csak decemberben lett első titkára a Csongrád megyei pártbizottságnak. És Csongrád már előtte is, de azóta különösen egy amolyan kis reformista központ hírében áll. A Csongrád megyei MSZMP Reformkör a közelmúltban egy érdekes memorandumot küldött a pártvezetőségnek - ilyen értelemben. És jellegzetes az, hogy most, hogy tagja a Központi Bizottságnak, egy időben választották a Központi Bizottság tagjává és egycsapásra a Politikai Bizottság tagjává is. - Ha szabad itt ehhez a két személyhez hozzászólnom - Jassóhoz és Vastaghhoz -, én egy olyan jelenséget is látok, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt kétségbeesetten keresi a kádereit. Ezért van az, hogy például Vastagh még a Központi Bizottságnak sem volt tagja, és már avanzsált abba a Politikai Bizottságba, ahová már csak veterán politikusok szoktak a párt régi, szép idejében ugye bekerülni. A párt kutat, keres ilyen új titánokat, menedzser típusú embereket és főleg olyanokat, akiknek a múltjuk még ... - hogy úgy mondjam, tiszta lappal indulnak. (Többen egyszerre beszélnek.) - A párt keresi ezeket az embereit, akiket a nép elé mint menedzsert, mint dinamikus vezetőket állíthat. De félek, hogy ugyanúgy fogunk járni ezekkel is... Emlékezzetek vissza, pár évvel ezelőtt: a párt csodakádere, Kapolyi László majd rendbe hozza az ipart. - A csúcsminiszter Medgyessy Péter - azt mondották majd miniszterelnök lesz. Hol vannak ezek az emberek? Jó, megvannak még, de lám, egyik sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Félek, hogy Jassó és Vastagh sem fogja. - Illetve ezek az emberek egy kicsit most a körülmények áldozatai is - mondhatni - a képességeiktől vagy esetleges szándékaiktól függetlenül is. Na most, összességében próbáljuk összefoglalni, hogy ez a változás mit jelenthet. Megpróbálom leegyszerűsíteni: lehet-e azt mondani, hogy Grósz erősödött meg? Ez - mondjuk - az eredője ezeknek a változásoknak, vagy pedig a reformszárnynak az előtérbe kerüléséről beszélhetünk inkább? (folyt.)
1989. április 14., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|