|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél az erdélyi magyar egyházi vezetőkhöz
|
München, 1989. április 9. (SZER, Protestáns világ) - Dr. Újvári Ferenc nyugalmazott kolozsvári ügyvéd maga és hat testvére és azok egyenes leszármazottjainak nevében és érdekében nyílt levélben fordult az erdélyi magyar egyházi vezetőkhöz: Nagy Gyula és Papp László református, Jakab Antal római katolikus, Kovács Lajos unitárius és Szedresi Pál evangélikus püspökhöz. Idézünk a Reformátusok Lapja legutóbbi számában közölt nyílt levélből, amelynek írója a következő kéréssel fordult Erdély főtiszteletű püspök uraihoz: - "Szíveskedjenek utasítani a gyülekezetek lelkipásztorait, hogy híveik soraiban végezzenek közvéleménykutatást arról, hogy vállalnák-e havonkénti jövedelmük egy bizonyos százalékának leadását, amelynek végösszegéből el tudnánk látni magunkat felekezeti árvaházakkal, óvodákkal, elemi iskolákkal, középiskolákkal és majdan az ily módon felnövekvő nemzedék részére megfelelő fakultásokkal rendelkező, egyetemi szintű felsőoktatási intézettel. Amennyiben a hívő gyülekezetek Isten és ember előtt vállalnák ezt az áldozathozatalt, szíveskedjenek az erdélyi felekezetek hívei közül egy vegyes bizottságot létrehozni, amely kidolgozná azt az emlékirat szöveget, amelyet az egyházkerületek közösen, vagy külön-külön előterjesztenének a román kormány illetékes szerveihez, az államtanácshoz és a nagy nemzetgyűléshez." Indoklásul a következő érveket hozza fel az erdélyi püspökökhöz intézett nyílt levél írója:, - "Megértve a román állam gazdasági nehézségeit, szükségesnek látjuk, hogy a magunk erejéből fogjunk hozzá kultúrintézményeink alulról való megszervezésének, mert talán csak így tudjuk elhárítani azt a végveszélyt, amely nemzetiségi létünket, nemzeti tudatunkat támadja. - Mi erdélyi magyarok elfogadtuk 1946-ban felekezeti óvodáink, iskoláink, árvaházaink, középiskoláink államosítását abban a reményben, hogy miután ezek az intézmények kikerülnek a szűkös anyagiakkal rendelkező egyházi adminisztráció kezéből, a megtartás és továbbfejlesztés feladatát az állam vállalja magára. De sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a királyi Romániában még létező intézményeinkre vonatkozó szerzett jogainkat nemhogy megtartani nem tudtuk, hanem ezen jogainkat folyamatosan és következetesen elsorvasztották az eltelt 40 esztendőben. Pedig a nemzetközi jogi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy minden állam jogrendszere tiszteletben tartja a szerzett jogokat, sőt azokat korszerűen továbbfejleszti. Megértve a román állam és társadalom gazdasági nehézségeit, nem óhajtunk plusz terhet róni rá. Mégsem nézhetjük tétlenül anyanyelvünk lassú pusztulását, az európai kultúrából való kimaradásunkat, saját történelmünktől való elszakításunkat. Ezért javasoljuk az említett keretet. Alulról szervezve, önerőből szeretnénk biztosítani gyermekeinknek is a legelemibb emberi jogok gyakorlását, anyanyelvük megőrzését, használatát. Meggyőződésünk, hogy ezzel nem gyengítenénk a román állam kultúrszínvonalát - épp ellenkezőleg, gazdagítanánk, hozzátéve a magunk színei a jövőben is. Szándékunk megegyezik az etika, a jog, a törvény ég az igazságosság követelményeivel és egyben igazolja is a román államhoz való lojalitásunkat. Nem külön, hanem ennek az államnak a keretei között szeretnénk megoldani a magunk dolgait." +++
1989. április 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|