|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Mit hoz az 1989-es esztendő?
|
(Krassó György) München, 1989. január 14. (SZER) - Az ország gazdasági csődbe jutott. Jó, ha a külföldi adósság kamatait fizetni tudja. Radikális változások nélkül sok jó nem várható a jövőtől. Az Economist című angol folyóirat kutatócsoportjának nemrég nyilvánosságra hozott kétszáz oldalas jelentése szerint nem mind arany, ami fénylik, és a magyar gazdaságpolitikát feltehetőleg továbbra sem fogják a valódi szükségletekhez igazítani, a szabályozók ezután is biztosítani fogják a központi irányítás érvényesítését. A deficites vállalatokat képviselő érdekcsoportok a jövőben is megszerzik majd a különféle előjogokat, a nagyvállalatok állami kézben maradnak, és a világpiacon versenyképtelenek leszünk. A két legnagyobb beruházás: a paksi atomerőmű kapacitásának bővítése és a bős-nagymarosi vízlépcső gazdaságilag ésszerűtlen, építésüket mégis folytatják. A jelentés szerint minden reformlépést csaknem ugyanolyan nagy visszalépés követhet majd, és a magyar átlagpolgár egyre kevésbé lesz képes megélni a fizetéséből. A dolgozókat nem sok haszonnal kecsegtetik az Economist derűlátó jövendölései sem. Ezek szerint a nyugati üzletemberek számára aranybánya lehet Magyarország, ha a magánvállalatoknál ötszáz munkást is dolgoztathatnak, a külföldi tulajdonrészesedésnek pedig nincs felső határa. Az eddiginél sokkal nagyobb szabadságot élveznek majd a hazai magánvállalkozók is. Az ország lakosságának zöme - ezt már én teszem hozzá - továbbra is bérből, fizetésből vagy éppenséggel nyugdíjból él, és nem válhatnak mindannyian vállalkozókká, akiknek gyapját egyébként -amint az új adószabályozás mutatja - ugyancsak alaposan megfogják nyírni. A lakosságot a gazdasági csődért legfeljebb az kárpótolhatja, hogy megnövekszik a tájékoztatás, szólás és szervezkedés szabadsága. Több évtizedes elfojtás után a szabadság igéje valóban elemi erővel tört ki, s ez nemcsak a hatalom képviselőit, de a demokratikus ellenzék már egy évtizede működő csoportjait is meglepte és felkészületlenül érte. Csaknem kétszáz független szervezet működik már, és követeléseik - a párt monopol hatalmának megszüntetése, a szabad választások követelése - túlmennek a jámbor reformóhajokon. Ezekben a csoportokban azonban egyelőre főként csak az értelmiségiek hallatják hangjukat. A munkásság még nem jut messzire. A magyar Walesa még nem mutatkozott be. Két dologtól félnek sokan, mondta egy pesti barátom. A visszarendeződéstől és a robbanástól. Divatos szavak ezek manapság. A visszarendeződés a rendőri erőszakhoz való visszatérést jelentené, a robbanás a forradalmat, amit az ellenforradalmi évtizedek után sokan még ma sem mernek a nevén nevezni. A régi módszerekhez való teljes visszatérés azonban szerintem nem lehetséges. A 88-as évben kiszabadult szellemet megpróbálhatják korlátozni, de a palackba visszanyomni már csak tankokkal lehetne. Ez azonban valóban robbanáshoz vezetne. A kínaiak a béke korszakaira osztották történelmüket. Nyugat-Európa a háborúk dátumaival mérte az idő múlását. A magyar történelem mérföldkövei a forradalmak és szabadságharcok. Ki lát a jövőbe? Hallom megint: rohanunk a forradalomba? És ha igen, vajon megint Petőfi szavaival: gyász és vér lesz a magyar nép sorsa? Nem minden forradalom jár együtt harccal, vérrel, polgárháborúval. Egy angol újság nem régi cikke szerint Magyarországon már megkezdődött a forradalom, csak a Nyugat még nem vette észre. Véres forradalmat csak a párt hozhat össze. Az a párt, amelyik legyengít, amelynek nincs programja, és amelynek egyes vezetői a hatalom elvesztésétől való félelmükben erőszakhoz próbálhatnak folyamodni. Az akasztófák és az ávósterror vagy az abszolút monarchia módszerei után a kommunizmusnak ebben a harmadik korszakában azonban a várható forgatókönyv más. A vezetés időhúzással és manipulációval, a demokratikus erők megosztásával és korrumpálásával fog próbálkozni, a figyelmet igyekszik részletkérdésekre irányítani. Megengedik a népiesek és urbánusok, a szocdemek és kisgazdák működését, saját maguk pedig az érdekek kiegyenlítőjének, a társadalmi béke fenntartóinak szerepébe öltöznek. A demokratikus erők feladata az egység megteremtése, a szabadság és függetlenség kivívása lenne és a küzdelem azért, hogy az ország megszabaduljon a pártállam hatalmától, ettől az idegen testtől, amely rátelepedett a magyar nemzetre. +++
1989. január 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|