Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Boda Barnával a temesvári RMDSZ alelnökével
--------------------------------------------------- München, 1990. október 28. (SZER, Lármafa) - Nemrég temesvári látogatót fogadhattunk stúdiónkban, akivel Huri Árpád készített interjút. - Köszöntöm a stúdióban Boda Barnát, a Romániai Magyar Szó főmunkatársát és az RMDSZ, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének alelnökét. Többféle minőségedben is érdekes vendég vagy. Mint Temesvárott élő magyar értelmiségi, mint újságíró, aki hosszú évek óta jól ismered a romániai magyar sajtó belső életét. Politikusi minőségben is megszólalhatsz. Milyennek ítéled meg az RMDSZ jelenlegi politikai helyzetét, és véleményed szerint hogyan tagolódnak ennek a heterogén szervezetnek egyes összetevői: pártok, szervezetek, társadalmi csoportok? - Az RMDSZ-nek népfront-jellegű szervezetnek kellett lennie. Tehát egy olyan szervezetnek, amely összefogja a magyarságot. Nem teszi lehetővé azt a szétzilálódást, amely ugyanakkor a politikai érdekek, a különböző közösségek sajátos érdekeinek a tagolódását, tagolhatódását jelentette volna. Ezért az RMDSZ-t vádak is érik, hogy úgymond totalitarizmusra tör. Ez így nem igaz. Ugyanis már az alapszabály kimondja, hogy kollektív tagságot is lehetővé teszünk. Tehát nemcsak egyénenként, hanem politikai alakulatonként is, illetve más érdekvédelmi közösségeként is beléphet egy-egy társadalmi szerv az RMDSZ-be. Így tagja az RMDSZ-nek a Kisgazdapárt, így tagja a Kereszténydemokrata Párt és ugyanígy tagjai azok az érdekvédelmi illetve szakmai közösségek, mint a műemlékvédő közösség, vagy a mérnökök és természettudósok közössége. Tehát nekünk egyrészt képviselnünk kell a hazai magyarság érdekeit úgy, hogy a szétforgácsolódás veszélye minket ne fenyegessen, de figyelnünk kell arra, hogy mi mindenekelőtt érdekvédelmi és közképviseleti szerv vagyunk. Másrészt azért, mert nekünk is hozzá kell szoknunk, meg kell tanulnunk nem egy új helyzetben politizálni, hanem magát a politizálást is. (folyt.) 1990. október 28., vasárnap
Vissza »

	- Interjú egy temesvári vendéggel - 1. folyt.
- Innen - kintről - elsődlegesen politikai szervezetként érzékeljük az RMDSZ-t, ilyen információk jutnak el hozzánk. Ennek ellenére tudjuk, hogy egy sokarcú szervezet, vagy legalábbis az kíván lenni. Milyen a szervezettsége? Milyen a bázis? Milyen arcokat tud felmutatni a falvakban, kisvárosokban? Itt arra gondolok, hogy éppen az általad említett politikai megfogalmazáson, érdekképviseleten kívül mit tud gazdasági téren kezdeményezni - esetleg közigazgatásban. Olyan területeken, amelyeknek döntően vagy nagy többségben magyar lakossága van. - Kezdetektől fogva világos volt számunkra, hogy nagyon lényeges a gazdasági vonal. Nyilvánvaló, hogy kifelé, de befelé is, a tagság felé is. Elsődlegesek a kulturális célok voltak. Tételesen: az iskolaügy. Na de mindahhoz, hogy kulturálisan mi önmagunkat fenn tudjuk tartani, mert aligha képzelhető el, hogy jelentős összegeket áldozzon az állam a nemzetiségek kulturális intézményeinek a fenntartására... - Annak ellenére, hogy az adófizetők egy jelentős csoportját alkotják a kisebbségek. - Igen. Az újságjainkat szerintem a versenyhelyzetben való politizálás, illetve a versenyhelyzetben való gazdálkodás idején nem tudom mennyire fogják pénzelni. Színházainkat, közkönyvtárainkat nemlétező kulturális egyesületeinket, amelyeket vissza kell alakítanunk, illetve létszámban visszaalakultak - Aradon a Kölcsey, Háromszéken a Mikes Kelemen -, ezek a visszaalakuló kulturális egyesületek, ezek mindenképpen pénzt követelnek. - Egyenlőre ezek teljesen önerőből léteznek? - Nyilvánvaló. Ezeket pedig csak egy gazdaságilag, ha nem is nagyon erős lábakon álló, de jó irányba alakuló helyzetet maga mögött tudó nemzetiség képes csak eltartani. Egy elszegényedett, talaját vesztett közösségnek kell megadni - nem az anyagi segítséget, hanem sokkal inkább itt tájékoztatásról van szó: sokkal inkább itt a törvénykezés iránymutatásáról van szó. (folyt.) 1990. október 28., vasárnap
Vissza »

	- Interjú egy temesvári vendéggel - 2. folyt.
Valóban arról van szó, hogy ott legyünk a helyi közigazgatásban, mert akkor az illető a régi reflexeknek megfelelően sokkal nagyobb bátorsággal fordul a hivatali közegekhez, ha tudja, hogy ott talál olyat is, aki őt nemcsak nyelvében érti meg, hanem emberrként is megérti, helyzetében is megérti. - Itt nagyon sokat emlegették - legalábbis egy időben - ezt a bizonyos temesvári szellemet. Mi a helyzet ezzel most. Él-e ez még, vagy hat-e egyáltalán; és mit jelent ez konkrétan a temesvári, bánsági magyarság számára? - Temesvárott, lévén hogy többnemzetiségű, soknemzetiségű város, nem alakulhatott ki az a román-magyar polaritás, amely a legtöbb erdélyi városra egyértelműen jellemző: hogy ott, ahol én nem magyar vagyok - akkor román vagyok. Ha nem vagyok román -akkor magyar vagyok. - No de nem közeledünk-e sajnos ehhez az állapothoz -, lévén, hogy - amennyire innen megítélhetjük - a németség, a temesvári, bánsági svábok rohamléptekkel elhagyják a várost... - Erről érdemes egy pár szót külön is szólni. De folytatnám az előbbi gondolatot. Ott - nemzetiségek - nem opponensként érzékeljük a másikat, hanem a sokszínűség megnyilvánulásaként. Így viszont nem alakulhatott ki az a hangulat, hogy valami miatt - egy általános rossz közérzet miatt - okolhatóvá lett az a másik, aki én nem vagyok. A másik tényező, amit Temesvárral kapcsolatosan tudni kell, hogy az utóbbi 20 esztendőben mindenki minimum 3 külföldi tv adót figyelt rendszeresen. Még azok is, akik az illető nyelvet nagyon kevessé tudták. Azért a szerb híradót azt megnézték. De ha nem nézték meg a szerb híradót - az újvidékit, vagy pedig a belgrádit -, akkor megnézték a vasárnapi román nyelvű híradóját az újvidéki tv-nek. Hogy ne mondjam azt, hogy minden este van magyar nyelvű híradója. És a pesti tv-nek mind a két adását mindenki láthatta. Tehát itt tájékozottabbak voltak az emberek, mint máshol. (folyt.) 1990. október 28., vasárnap
Vissza »

	- Interjú egy temesvári vendéggel - 3. folyt.
Itt sokkal kevésbé lehetett azzal a politikai méreggel hatni, amivel máshol lehetett. Tehát ez a kettős hatás az, ami - mondjuk - Temesvárnak sajátos jegyet, jelleget adott: hogy ott egy nemzetiségi lelkipásztor ügye, az a másik ember ügye is lehetett. - Jelenti-e ez azt, hogy például a konkrétan felvetődő problémák esetében a temesvári magyarság nagyobb meghallgatásra talál, vagy jobb megértésre? Gondolok itt az iskolaügyre. - Igen. Mindenképpen. Odáig menően, hogy vannak, jó barátaim - pedig fél éve ismertük egymást Tehát az utolsó hónapoknak a politikája hozott közel minket egymáshoz. Akik a szomorú marosvásárhelyi események idején nem azt faggatták, hogy most éppen ki, kit, mikor, hogyan ütött -, hanem azt, hogy miként lehetne valamit tenni azért, hogy egy ilyen embertelen megnyilvánulásnak a folytatását mindenképpen kizárjuk. +++ 1990. október 28., vasárnap
Vissza »