Rendszerváltás és az MTI

	Megbecsülés csak a több és eredményes munkáért jár - Göncz Árpád beszéde Ópusztaszeren (1. rész)
1990. augusztus 20., hétfő - Hosszan tartó tapssal és éljenzéssel köszöntötte sok ezer ember hétfőn Ópusztaszeren az ott rendezett Szent István napi ünnepségre helikopterrel érkező Göncz Árpádot és feleségét. A már hagyományos ünnepség az Árpád-szobornál tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Az ezt követő nagygyűlésen a köztársaság elnöke bevezetőben a hely történelmi jelentőségét, a szeri pusztán tartott első ,,Országgyűlés,, máig ható üzenetét méltatta, majd rámutatott: - A tartalmában folyamatosan gyarapodó ópusztaszeri ünnepben ma már egybeötvöződik a honfoglalás, Szent István, államalapító királyunk emlékezete, az államiságunkat kifejező alkotmány - most a megújult Magyar Köztársaság alkotmányának - megbecsülése, az új kenyér, s a kenyeret megtermelő parasztságunk tisztelete, a haza és a haladás egymástól elválaszthatatlan szolgálatának gondolata. S ez utóbbi gondolatból kiindulva a magyar államiság fejlődésének útján tett legújabb lépést, a harmadízben feltámadott Magyar Köztársaság születésének megünneplése. - A királynak - a legjobb királynak is - csak alattvalói vannak: a köztársaságnak - a szabad emberek társult közösségének - csak polgárai, akik egyként felelnek a haza üdvéért, s akik jogaik - polgári és emberi jogaik - tudatában, bátran kezükbe veszik önnön sorsuk intézését, szabadon választják az Ország Házába képviselőiket, ott végzett munkájukról beszámoltatják őket, ellenőrzik az ország kormányának működését, szakadatlan figyelemmel kísérik lakóhelyük ügyeit, maguk választják meg azokat, akik ügyeiket intézik, meghatározzák és figyelemmel kísérik a munkájuk gyümölcséből, törvényes keresetükből befizetett adónak a köz érdekében legcélszerűbb felhasználását és soha, egy pillanatra nem felejtik el, hogy a közigazgatásnak kell őket szolgálnia, s nem nekik a tisztségviselőket. S hogy a köz hűtlen szolgáit nemcsak joguk, de kötelességük is hivatalukból elmozdítaniuk. Mert az ország, a község az övék, boldogulása tőlük függ, gazdagodásuk az országot, gazdagságát gyarapítja. De nem feledik el egy pillanatra sem, hogy aki gazdagodik, annak sokasodik a felelőssége is: segíteni tartozik - nemcsak az adójával, de tevékeny emberi együttérzésével, munkával és anyagi áldozat árán is - azt, aki kevésbé tehetős, aki önhibáján kívül betegség, halál, vagy egyszerűen a nehéz gazdasági viszonyok eredményeként, vagy szellemi, testi ereje fogytán képtelen önmagát s az övéit fenntartani. (folyt.köv.) 1990. augusztus 20., hétfő 12:33
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »