|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Változások a diplomáciai karban
|
-------------------------------
München, 1990. június 2. (SZER, Magyar híradó, Hajnal László Gábor) - Kevesen beszélnek arról még napjainkban is, hogy az 1956-os forradalom bukásához és a szabadságharc eltiprását követő kíméletlen megtorlás elleni tiltakozás csitítgatásához jelentősen hozzásegítette a kommunistákat hazánk magyar nevű, de szovjet állampolgárságú ENSZ-nagykövetének taktikázása, időhúzó halogatása. Valamennyi ország külpolitikájának formálásában olykor döntő szerepük van a diplomáciai testületek vezetőinek, titkárainak, alkalmazottainak, épp ezért valamennyi kormányváltozás után szinte az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen munkatársainak leváltása, cseréje.
A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül.
A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés, leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének feltétele.
Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből vizsgáztak. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
|
|
- Változások a diplomáciai karban - 1. folyt.
|
Hazatérve viszont nem a külügyi pályára kerültek azonnal. Különböző szerkesztőségekben kaptak feladatokat, netán az MSZMP KB agit.prop. osztályán tevékenykedtek vagy fordítva, de útjukat a párt határozta meg, feladataikat a Jászai Mari téri házból kapták.
Várkonyi Péter washingtoni nagykövet 1948-tól párttag, és 1951-től 1958-ig különböző diplomáciai beosztásokban dolgozott, majd vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, elnöke lett a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjének, onnét a külügyminiszteri székbe ült, és felmentése után került Amerikába.
Bányász Rezső a Vas megye című lapnál kezdte a politizálást 1949-ben, majd kiképzése után sajtóattasé lett Stockholmban, vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, New Yorkban az ENSZ- képviseletünk helyettes vezetőjeként irányította az információkat, aztán Londonban lett nagykövet, és 1984-től a Tájékoztatási Hivatalba került elnöknek. Onnét akkreditálták Ottawába.
Az ismertebb visszahívottak közé tartozik még Lakatos Ernő, a Tájékoztatási Hivatal, az MTI, illetve az "ÁPO-nak" becézett korlátlan hatalmú pártpropaganda-osztály nem éppen halk szavú főnöke, akit Berlinbe ejtőernyőztek a magatartását mind gyakrabban bírált támadások elől.
Hozzájuk képest a berni volt nagykövet, Hajdú János a hatalom perifériáján mozgott, mert noha lelkesen kommentálta a külpolitikai eseményeket a Népszabadságban, tudósíthatott Hanoiból, később Bonnból és a Hét televíziós műsor főszerkesztőjeként országszerte ismert lett, de ezt kevesellte. A Szlovákiában élő Duray Miklósnak 1983-ban jelent meg New York-ban Püski Sándor kiadásában a Kutyaszorítóban című kötete, amelynek bevezetőjét - Kapaszkodás a megmaradásért - Csoóri Sándor írta, és az ebben felvetett, akkor még eretneknek számító gondolatokat bírálni kellett. Erre a célra az Élet és Irodalom hetilapot szemelték ki, de az ítélet végrehajtását, noha erre többeket utasítottak, csak Hajdú János vállalta. Ennek honoráriumaként kapta a berni nagykövet tisztét. Ám utána sem maradt csendben. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Változások a diplomáciai karban - 2. folyt.
|
A nyugatnémet állami televízió egyik kerekasztal-beszélgetésén a közelmúltban azt hangoztatta, hogy Magyarországon a rendszerváltozással párhuzamosan a jobbra tolódás és a balkánizálódás veszélye fenyeget. Ajánlatos tehát - sugallmazta - óvatosan bánni a demokratizálódás támogatásával.
Hajdanán a bukott politikusok távozásuk bejelentésekor levonták a konzekvenciát, és fogták a kalapjukat. A most visszahívott nagykövetek közül Hajdú János taktikázott a legügyesebben, hiszen március 19-ikén benyújtotta lemondását, amit május 2-ikán a köztársaság ideiglenes elnöke érdemei elismerése mellett elfogadott. Ezzel a kétségkívül ügyes cselekedettel lépéselőnybe került, mert formailag őt nem az új kormány mentette fel. Ennek csupán annyi a jelentősége, hogy a többiek előtt elsőként vette tudomásul, hogy nem tartanak igényt sem rá, sem a munkájára. +++
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|