|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Megkezdődött az Országgyűlés januári ülésszaka
|
----------------------------------------------
München, 1990. január 23. (SZER, A mai nap) - Az Országgyűlés ma délelőtti eseményeiről Szőcs Géza küldött tudósítást:
- Kedves hallgatóink, a magyar parlament négynapos és rendkívül zsúfolt januári ülésszaka ma délelőtt 10 órakor kezdődött meg, és féltizenegyre már belügyminiszter nélkül maradt az ország.
Fodor Istvánnak, az Országgyűlés ügyvezető elnökének javaslatára a parlament igazolta a két új képviselő mandátumát: a Hegedűsné Hargitai Ágnesét és a Tamás Gáspár Miklósét. Zárójelben: négy honatya Tamás Gáspár Miklós ellen szavazott.
Rögtön ezután - tehát még a tárgysorozat ismertetése előtt - Horváth István belügyminiszter kért szót. Közel 20 perces beszédében rögtön jelezte, hogy a lehallgatási botrány ügyében végzett tényfeltáró vizsgálatról, majd a megfelelő napirendi pont keretében hallunk részletes beszámolót.
Horváth István hosszan beszélt arról, hogy kampány folyik a Belügyminisztérium, az állambiztonsági szolgálat és konkrétan az ő személye ellen. Nyíltan kifejtette azt a véleményét, hogy egyes ellenzéki erők, például a Fidesz aktivistái nem is titkoltan még a választások előtt új hatalmi viszonyok kialakítására törekednek. A lehallgatás-botrány ílymódon nem jogi, hanem politikai ügy - mondta Horváth István, aki egy-két hónapja még bizonyára nem hitte volna, hogy a rendszerváltás zökkenőmentes lebonyolításában szerzett érdemei - amelyekre, ha szűkszavúan is, beszédében hivatkozott -, kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy személye áldozatul ne essék az egyik legfontosabb tárca ellen indított, s most sikeresnek bizonyult akciósorozatnak. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Országgyűlés - 1. folyt.
|
Horváth elismerte felelősségét a belügyön belül kezdeményezett átalakítás ellenőrzésének hiányosságai miatt, fő mulasztásának azonban azt nevezte, hogy nem ragaszkodott a végsőkig ahhoz, hogy az állambiztonságról szóló törvény mindenképp kerüljön be a sarkalatos törvények közé.
Horváth István - az anarchiától, az indulatok eszkalációjától, az új inkvizíciótól óvó - beszéde legvégéig nem tett célzást arra, hogy lemond. Megtehette volna, hogy ő maga a parlamenttől kér bizalmat munkája további folytatásához, s ezt valószínűleg meg is kapta volna. Mint ahogy egy ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt is - vélhetőleg - egyelőre elvetett volna a parlament. Horváth azonban bebizonyította, hogy valóban van politikai érzéke, és helyzetfelismerő képessége.
E felismerés pedig a jelen körülmények között nem lehetett más, mint az a konzekvencia, amelyet Horváth István a nyolcvanas évek végén sokáig kulcsszerepet játszó politikus, a kilencvenes évek legelső hónapjában levont, és ma féltizenegykor ismertetett. +++
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|