|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Katonai hírmagyarázónk írja: A korszakváltás dilemmái Európában (1. rész)
|
1989. november 5.vasárnap (MTI-Press) - Mostanában egyre több szó esik arról, hogy felül kellene vizsgálni, a megváltozott feltételekhez kellene igazítani azokat a kétoldalu szerződéseket, amelyeket a kelet-európai országok még évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunióval, illetve egymással kötöttek. Ugyanígy megfontolás tárgyává kellene tenni, mi legyen az integrációs szervezetek (a KGST, különösen a Varsói Szerződés) jövője.
Az e körül folyó, nem egyszer éles nézetkülönbségeket ütköztető viták korántsem lezártak, hiszen a világpolitikai és világgazdasági korszakváltás kihívásaiból eredő problémákat távolról sem azonos módon ítélik meg Keleten és Nyugaton. Abban nagyjából általános az egyetértés, hogy a nemzeti és egyetemes biztonság mibenlétét közvetlenül érintő, befolyásoló katonai-hadászati stablitilást rövidebb-hosszabb távon mindenképpen meg kell őrizni. Ebben az álláspontban az a reális felismerés jut kifejezésre, hogy mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Európában óriási átalakulások mennek végbe, s hozzátehetnénk: nem is kevés kockázattal és egész sor bizonytalansági tényezőt magában rejtő kérdőjellel. Senki sem tudná pontosan megjósolni, milyen előre nem látható fordulatokat és buktatókat produkál majd ez a bonyolult folyamat. Napirenden van például az 1990-es évek első felében az egységes nyugat-európai pénzügyi-gazdaság integráció tető alá hozása (egyelőre nem világos, milyen katonapolitikai következményekkel). Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, ugyanerre az időszakra tehető a szovjetunióbeli és a kelet-európai átfogó reformok elmélyülésének ,,kulminációs pontja,,. Nos, ebben a válságoktól sem mentes periódusban minden azon múlik, hogyan lehet biztosítani a békés átalakulás kölcsönös játékszabályainak betartását, szorosabbá tenni az egymásrautaltság s a közös érdekek alapján álló kelet-nyugati kapcsolatokat, fegyerzetkorlátozási-leszerelési tárgyalásokkal szerves összefüggésben. Az máris szemmel látható, hogy a két szuperhatalom - a Szovjetunió és az Egyesült Államok - érdekviszonyainak árnyékában jelentősen kiszélesült mind a NATO, mind a VSZ tagországainak mozgástere. Hogy ez a mozgástér meddig terjed és terjedhet, az feltétlenül átgondolt, józan mérlegelést igényel. A kérdés az, hogyan látja saját holnapját, létzésének perspektíváit az egyik vagy másik államszövetség (a NATO és a VSZ). (folyt)
1989. november 5., vasárnap 13:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|