|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (39. rész) - Méray Tibor
|
- Az a Nyugat, amelyik 1956 előtt elnökeinek és külügyminisztereinek hivatalos nyilatkozataiban a felszabadításnak, a kommunizmus visszagöngyölítésének, a szakadék széléig sodrásának a politikáját hirdette a magyarok felé és nemcsak a magyarok felé, amelyik 1956-ban rádióján keresztül uszított a túlságosan mérsékelt Nagy Imre ellen, a végveszély bekövetkeztekor hagyta, hogy ne a kommunizmus, hanem mi zuhanjunk a szakadékba, a kisujját sem mozdította értünk. Az a nyugat, amelyik az utóbbi két évtizedben királyok, királynők, államelnökök, miniszterelnökök látogatásai vagy meghívásai alkalmával melegen szorongatta annak a kezét, aki Nagy Imre és minden 1956-os mártír kivégzésének legfőbb budapesti felelőse volt, s amelynek gazdasági szakemberei versengve tömték e garázda vezetésnek a zsebébe a dollármilliókat, megfeledkezve azokról az elemi biztosítékokról is, amelyeket saját, legegyszerűbb állampolgáraitól is megkövetelnek, arról, hogy kinek adják a hiteleket, van-e rájuk fedezet és mire használják fel őket, az a Nyugat elgondolkodhatnék azon: vajon csupán a magyar nép adósa-e neki, nem adósa-e ő is valamelyest ennek a népnek? - Nincsenek túlzott illúzióink. Tudjuk, hogy a világhatalmak vetélkedéseiben, a világbankok hideg könyveiben nincs olyan rovat, hogy hála, és kevés a súlya ennek a 301 kopjafának is. De a nyugati vezetőknek is tudniuk kell, hogy országaik nagyvonalúsága nélkül nem lesz itt virágzó gazdaság és virágzó gazdaság nélkül nem lesz igazi és tartós demokrácia. Maguknak is segítenek, ha nekünk segítenek. - Szóljon utolsó szavunk arról, azokról és azokhoz, akikről s akikhez elsőként kellett volna fordulnunk. Emlékezzünk Nagy Imrénéről, született Égető Máriáról, erről a nagyszerű asszonyról, akit nem fakósága, hanem erős egyéniségével együttjáró, s vezető körökben olyannyira szokatlan szerénysége tett jóformán láthatatlanná férje mögött, aki egy életen át állt töretlenül mellette, és haláláig hordta érte a gyászt, s akinek a ma temetendők özvegyei közül egyedül nem adatott meg, hogy megérje ezt a napot. Ha van túlvilág, akkor Maca néni ma ott van, ahol mindig is volt: a férje, Imre bácsi oldalán. Emlékezzünk Jánosi Ferencre, aki református lelkészként kezdte pályáját, s aki igazából sosem volt politikusi alkat; akit azért kevertek bele Nagy Imre perébe, mert a veje volt, aki főként azért sínylődött évekig börtönben, lett ott olyan beteggé, hogy fiatalon, alig néhány évvel élte túl a szabadulást. S hadd forduljak hozzátok, Zsóka, Imre bácsi egyetlen leánya, János, Zsóka férje és Maca néni támasza a magányban, és felétek, unokák, Kati és Ferkó, akiket még akkor láttam, amikor a nagyapjuk büszkén sétáltatta őket, (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 19:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|