|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Pedagógusnapi gondolatok
|
Nem tudok most virógcsokrokat emlegetni, meghatott hálát tolmácsolni gyerekek és szülők nevében - annak ellenére, hogy nem fogyott el a sok szép virág és a hála sem. Nem fogyott el, s tudják, biztosan tudják, érzik ezt a tanítók, óvónők, tanárok ma is. És a gyerekek virágainak örülni is tudnak, s egészen biztosan örülnek a köszöntő szavaknak akkor is, ha esetleg ügyetlenre sikeredik a szeretet és hála kifejezése. De egy kinyomtatható "dolgozat" írójaként ezer - mondhatnám: terhelő - szempont nehezedik tollamra, zavarban vagyok, mert tudom - nem tehetek úgy, mintha nem tudnám -, hogy az idei pedagógusnapon eleve fenntartással olvassák a hivatalos köszöntőket az ünnepeltek. Tudok olyan iskoláról is, ahol úgy döntött a tantestület, hogy nem tartják meg a pedagógusnapot, ezzel is kifejezésre juttatva: elhatárolják magukat ama felettesek elismerésétől, akik "ide juttatták" az oktatásügyet, a pedagógusokat. Kedves pedagógusok, kedves - hálistennek még önérzetes - tanítók, tanárok, kisgyerekeinket becézgető óvónők Mindannyiunknak el kell határolnunk magunkat - s ha botorkálva is, de azt tesszük - mindazoktól, akik "ide juttattak" bennünket. Az országot, a társadalmat. Nem hiszem, hogy Németh Lászlót bárki sztálinistának, vulgármarxistának vagy akár csak hurráoptimistának mondhatná, pedagógiai elvei annál inkább helytállóak ma is. Idézem néhány mondatát - s előre megmondom: 1960-ban írta:" ... A legjobb módszer, az anyag leggondosabb tálalása is múló erőfeszítés, ha a tanuló nem küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába. Ennek az érdeknek az állandósítása, igazolása viszont nemcsak tanuló és tanár dolga, hanem a társadalomé. Írni-olvasni mindenki megtanul, mert a mindennapi élet megköveteli, az azonban, amit egy szenvedélyes pedagógus példákban s ismeretekben rátukmál, szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell tartania". Két bekezdéssel odébb ezt írja Németh László A pedagógus hite című tanulmányában: ... társadalmunkban mindinkább csak egyféle igazi tekintély van: az alkotó, a szellemi. A vagyongyűjtés lehetősége megszűnt, akinek túl sok pénze van, inkább gyanús, mint tiszteletet ébresztő... Olyan társadalomban élünk, ahol az embernek, még szűk körben is, valódi tiszteletet csak teljesítmény, s kiválóság szerezhet. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök 10:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Pedagógusnapi 2.
|
Hogy más társadalmakban ez nem így volt, elég a Ferenc József-i korra gondolnunk.Vagy a Nyugatra kerültek tapasztalataira, akik azt látják, hogy ott az ember valódi értékét is autója, dollárja méri". Még egy emberöltő sem telt el, s már nem "olyan", hanem "ilyen" társadalomban élünk. Ha valaki most megsúgná nekem, hogy ki akarta ezt, azonnal ideírnám, csupa nagy betűvel. De nem hallok sugallatot. S majdnem bizos vagyok abban, hogy semmilyen rendű-rangú feletteseinknek nem is volt ez a célja. De nem hiszem, hogy egy pedagógusnapi rövid eszmefuttatás feladata volna tisztázni: akkor miért is? De igenis feladatunk - közös feladatunk - hogy újra ráébresszük a társadalmat és főként a felnövekvő generóciókat arra, hogy "mégis a víz az úr ". Mert a dollár bizony nagyon nagy hatalom, de mégis csak közönséges "szolga", eszköz, azért van, hogy megvásárolható legyen rajta a TUDÁS. Nem a pénz az érték, hanem amit meg lehet szerezni pénzzel. Azok a "csúnya" kapitalisták végső soron tudják is ezt és megfizetik a tudást. Csak nálunk zavarodott össze az értékrend. Ezt az összekuszált értékrendet kell helyre tennünk tehát, hogy megszűnjenek azok a feszültségek, amelyek az iskolákban is elhatalmasodtak. De nem lehet - kiszakítva a társadalomból - "meggyógyítani" a pedagógusok közérzetét, miközben mindenki közérzete rossz. Azonnali, ötven százalékos vagy ennél is nagyobb fizetésemelést követelni lehet - de nem érdemes. Nem a kormány pénztárcájában van az a pénz, amiből béremelést kaphatnának a pedagógusok. A megyei és helyi tanácsok többet tudnak ma segíteni, mint a kormány. Nem beszélve az igazgatókról És nem biztos, hogy általános fizetésemelésre van most szükség. Hiszen számottevő a különbség az egyes tantestületek átlagbére között, ami nem a korábbi központi fizetésrendezések, béremelések eredménye. Az új kormány, az új kultuszminiszter meggyőződéssel vallja, s nem csak deklarálja, hogy anyagiakban is elsőbbséget kíván nyújtani a humán szférának. De ha nem változik meg a középszintű helyi vezetők értékítélete, nem válhat gyakorlattá a szándék. Akkor tudnak saját magukon, saját helyzetükön és az iskolák helyzetén is segíteni a pedagógusok, ha az értelmiség más rétegeivel összefogva képesek lesznek odahatni, hogy megváltozzék az értékrend a helyi politikában, a helyi vezetők gondolkodásában. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök 10:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Pedagógusnapi 3.
|
Rendeletekkel ezt nem lehet elérni. Ígérgetésekkel sem. Ezért lett volna álságos dolog, ha a hagyományos emelkedett ünnepi hangnemben ilyen-olyan nagyrabecsülésünkről biztosítottam volna a pedagógusokat. Azt kérem inkább, bízzanak az új művelődési miniszterben, aki maga is bízik abban, hogy a tárca fokozatosan nagyobb szerepet kap a kormányzati politikában. Ez a bizakodás, bizalom adhat erőt a helyi közösségeknek és a tantestületeknek is a munkához, a felelősségérzet ébrentartásához. (MTI-Press)
1989. június 1., csütörtök 10:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|