|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Télbe forduló pekingi tavasz? (1.rész)
|
1989. május 29. hétfő (MTI-Panoráma) - A hatalmon lévő párt számára mindennél veszélyesebb az, ha a tömegek hallgatnak - mondotta valamikor Teng Hsziao-ping, Kína veterán vezetője, Mao Ce-tung harcostársa, a reformok elindítója. Nos, az elmúlt hat hét eseményei arra késztethetik a 84 éves politikust, hogy módosítsa megállapítását: a hallgató tömegeknél csak a beszélő tömegek lehetnek veszélyesebbek a hatalom számára. Ezt támasztja alá mindennél meggyőzőbben a kínai diákok demokratikus és hazafias mozgalma, amely alapjaiban rengette meg a mennyei béke birodalmát, s mindenekelőtt a Kínai Kommunista Párt monolitikus vezetőszerepét.
A szikra, amely lángra lobbantotta az utóbbi évtized legtömegesebb diákmozgalmát, Hu Jao-pang egykori pártfőtitkár hirtelen halála volt. A pekingi egyetemisták és főiskolások kezdetben csupán gyászolni akarták azt a politikust, aki azért bukott meg, mert 1986-ban nem lépett fel a kellő határozottsággal a kínai diákok akkori, szabadságot és demokráciát követelő mozgalma ellen. S a történelem megismétlődött: a hatalom, amely mindenfajta népi megmozdulásban saját pozíciójának veszélyeztetését és az általa óhajtott egység és stabilitás megbontását látja, ez alkalommal is automatikusan az elutasítás álláspontjára helyezkedett. Nem utolsó sorban ezzel magyarázható, hogy a diákok gyásza szinte pillanatok alatt politikai mozgalommá változott. A párt és az állami vezetés elutasító merevségére a pekingi egyetemisták és főiskolások népes felvonulásokkal, tömegtüntetésekkel, majd végső eszközként éhségsztrájkkal, Peking szívének, a Tienanmen-térnek tartós megszállásával válaszoltak. Követeléseik között alig lehetett felfedezni olyasmit, ami nem szerepel jogként a kínai alkotmányban. A pekingi Tiltott Város magas falai mögött élő vezetők azonban tétlenül szemlélték mindazt, ami a falakon kívül történik, nem reagáltak pozitívan a diákok és immár velük együtt a lakosság különböző rétegeinek, értelmiségieknek, munkásoknak, újságíróknak nagyobb demokráciát, több szabadságot és politikai reformokat sürgető hangorkánjára. Nem vállalkoztak a diákokkal és a tömegekkel való párbeszédre sem. Ennek a minden logika szerint érthetetlen magatartásnak az lett a következménye, hogy a hazafias és demokratikus mozgalom szele viharos gyorsasággal zúdult végig az egész országon. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Télbe forduló pekingi tavasz? (2.rész)
|
A hatalom letéteményesei értetlenül álltak a jelenség előtt. Nem csak azért, mert nem tudtak mit kezdeni a példátlanul tömeges mozgalommal, hanem - amint az időközben kiderült - azért is, mert a saját berkeikben dúló hatalmi harccal voltak elfoglalva. Az immár országossá nőtt mozgalom kérdésében két tábor alakult ki a párt és az állami vezetésen belül: az egyiket Csao Ce-jang pártfőtitkár fémjelezte, aki a politikai választ, azaz a politikai reformok meggyorsítását szorgalmazta a vezetés és a tömegek között keletkezett bizalmi válság rendezése érdekében. A másik tábor, amelyet Teng Hsziao-ping és Li Peng miniszterelnök neve fémjelez, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a diákok által elindított mozgalom ellenforradalmi jellegű zavargás, amelynek célja a kommunista párt hatalmának és vezetőszerepének a felszámolása, a szocialista rendszer megdöntése Kínában. Az a tény, hogy Li Peng miniszterelnök május 19-én bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését Pekingben és elrendelte a hadsereg bevetését a diákok és a lakosság ,,zavargásnak,, minősített demokratikus mozgalma ellen, világosan jelezte: tulajdonképpen eldőlt a küzdelem a Csungnanhajban, a pekingi Tiltott Város párt- és kormányközpontjában , - s azok javára, akik - a Kungzsen Zsipao, a kínai szakszervezetek lapjának kommentátora szerint - azt hiszik, hogy a demokráciát kényuralommal lehet helyettesíteni, tartósítani lehet Kínában a ,,csend világát,, és az ezen alapuló hamis egységet, stabilitást. Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig valami ötezer diák sztrájkol a Tienanmen-téren. A diákok - akik a saját belső ellentéteik miatt teljesen megbénult vezetés helyett egy teljes héten át gyakorolták a néphatalmat a tizenkét milliós fővárosban, a lakosság százezreinek és millióinak támogatásával megállították Peking határán a hadsereg páncélos és motorizált hadosztályait, s eközben olyan rendet és fegyelmet tartottak, amilyenre nem volt példa a főváros sokszázéves történetében - elvonulnak a Tienanmen-térről. Holnap talán már nem ők vonják fel Peking szívében az állami zászlót a kínai himnusz és az Internacionálé éneklése közepette. A konzervatív, az idő szavát nem halló vezetők újabb győzelmet könyvelhetnek el. Ez a győzelem azonban pirruszi - felér egy vereséggel. (folyt.)
1989. május 29., hétfő 09:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Télbe forduló pekingi tavasz? (3.rész)
|
Mi most elvonulunk - mondja könnyes szemmel a Tienanmen-téren egy pekingi diák. De egy, vagy két év múlva újra itt leszünk. S ha nem mi, akkor azok, akik utánunk következnek. Mi olyanok vagyunk, mint a tenger, amelynek hullámai előbb-utóbb elsodorják a konzervativizmus rohamos gyorsasággal fogyó, kihaló erőit Kínában. A történelem kerekét nem lehet visszafordítani sem Kínában, sem bárhol a világon. Az idő nekünk dolgozik, Kína szocialista jövője mi vagyunk. Ha a tiltott város jelenlegi, múltban gondolkodó lakói ezt nem értik meg, akkor semmit sem értenek mindabból, ami Kínában és világszerte történik - mondja a diák és összecsavarja a kezében lévő vérvörös zászlót, amelyen fekete színű írásjelek láthatók: ,,Szabadságot és demokráciát,,.+++ Éliás Béla (Peking) MTI-Panoráma
1989. május 29., hétfő 09:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|