Rendszerváltás és az MTI

	Nagy Sándor nyílt levele Németh Miklóshoz (1. rész) (OS)
1990. január 5., péntek - Tisztelt Miniszterelnök Úr Ön előtt is ismert; a szakszervezetek határozottan felemelték szavukat az elmúlt év őszén, amikor napvilágot látott az alapvető élelmiszerek szabad-ár kategóriába sorolásával kapcsolatos ,,koncepció,,. Ez nem sokkal azután történt, hogy egy teljességgel értelmetlen és szükségtelen áremelés miatt 1,5 millió ember félórás figyelmeztető sztrájkkal tiltakozott, amit a kormány nemcsak figyelmen kívül hagyott, de súlyos, sértő szavakkal el is marasztalt. Akkor az Ön közvetlen munkatársai, a kormány egyes tagjai egymással versenyeztek a szakszervezet elítélésében, megbélyegzésében, amely szerintük ,,sztálinista,, szervezetként, nem értvén és nem ismervén a ,,piac,, törvényeit, csak a saját érdekeivel törődve és saját pozícióit mentve (?) lépett fel egy ,,jelentéktelen,, áremeléssel szemben. Holott már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az élelmiszergazdaság problémái átfogó megoldást igényelnek. Ellenkező esetben néhány hónap múlva újabb jelentős áremelésekkel kell számolni. Látható volt: a kormány ismét a kisebb ellenállást, a fogyasztái áremelést választja. Kisebb kötetet lehetne összeállítani az akkor megjelent magyarázatokból, a szakszervezeteket elmarasztaló, kioktató eszmefuttatásokból. Lelkes szószólónak bizonyult a tömegtájékoztatás néhány nagy befolyású szerkesztősége is, mindenekelőtt a televízióban. A fő kommentátorok - olykor a tárgyi ismeretek és a hozzáértés minimumát is nélkülözve - siettek a kormány segítségére: súlykolták a közvéleménybe, hogy a reformok fő ellenségei azok a szakszervezetek, amelyek az elszabaduló infláció veszélyére munkabeszüntetéssel figyelmeztettek. Csodák csodája, az akkor hangoskodók most sokkal csendesebbek. Hallgatnak a hétfőtől esedékes, egészen elképesztő áremelések hátteréről. Ellenkező esetben végre el kellene magyarázniuk, hogy miért árusítják az 5 forintért megtermelt búzából készült kenyeret 18 forintért a boltokban. Miért kell valamennyiünknek megfizetnünk, hogy az ország egyik végén létrehozott ésszerütlenül nagy vágóhídhoz az ország másik végéből szállítják az élőállatot. El kellene magyarázniuk, hogy miféle kormányzati irányítás az, amely lehetővé teszi, hogy az olcsón felvásárolt húst exportáló külkereskedelmi vállalatok csaknem dupla áron értékesítenek, sőt ehhez az adófizetők pénzén még több milliárdos támogatást is kapnak. Mint ahogy azt is meg kellene magyarázniuk, hogy miért a fogyasztónak kell az eredendően is az ő zsebére gazdaságossá tett export következtében kialakuló belföldi áruhiány árát is ismételten megfizetnie. (folyt.köv.) 1990. január 5., péntek 19:33
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »