 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre - 5/1. folyt.
|
Ugyanúgy, mint Nagy Imre, Kádár János is mondhatott volna nemet,
amikor a moszkvai elvtársak azt követelték tőle, hogy vegyen részt a
magyar népfelkelés leverésében. S persze ez nemcsak Kádár Jánosra
vonatkozik, hanem Marosán Györgyre, Apró Antalra és a többiekre is.
Az a körülmény, hogy mindezek az emberek féltek a forradalomtól, a
népharagtól, a pártállam összeomlása által teremtett helyzettől,
legfeljebb magyarázat, de nem mentség.
A második ok, ami miatt nem lehet elhárítani a felelősséget,
közvetlenül az 1958-as eseményekkel függ össze. Nem igaz, hogy az 56
utáni rendcsinálás csak úgy történhetett, ahogyan történt. Nem igaz,
hogy Magyarország lecsendesítéséhez sok száz embert kellett
kivégezni, jóval többet, mint az osztrákoknak 1849. után, Haynau
rémuralma idején. Hogy milyen méretű lesz a megtorlás, az jelentős
részt a Kádár János-féle pártvezetésen is múlt.
Ám tegyük fel, hogy Nagy Imréék kivégzését nyomatékosan
követelték az oroszok. Kádárék mondhattak volna nemet. Egészen
bizonyos, hogy az MSZMP akkori vezetősége megmakacsolja magát Nagy
Imre ügyében, és egységesen szembeszegül, akkor a moszkvai hűbérúr
végülis enged. Az 50-es évek elején például Lengyelországban
Sztálinék nem tudták elérni Gomulka kivégzését, mert az akkori
lengyel pártvezetőség nem engedte magát ebbe a bűnténybe
belerántani. Hruscsov sem lett volna szerencsésebb Magyarországon,
hogyha Kádárék a sarkukra állnak.
A harmadik ok végül, ami miatt nem lehet mindent a felbújtókra
kenni, magától értetődően következik az emberi igazságérzetből és az
általános jog alapelveiből. Felelős nemcsak az, aki a parancsot
kiadja, hanem az is, aki végrehajtja. Különösen vonatkozik ez egy
olyan végrehajtóra, mint amilyen Kádár János volt, aki - mint tudjuk
- 1956 november végén szabad elvonulást adott Nagy Imrének és
társainak. Ez a körülmény különösképpen arra kellett volna késztesse
Kádár Jánost, hogy nemet mondjon 58 nyarán, amikor az úgynevezett
Nagy Imre-perre sor került. +++
1989. június 6., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|