|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF egri szervezetének távirata a kormánynak
"Kérjük Önöket, hogy állhatatos és higgadt
munkával őrizzék meg a békés forradalom lehetőségét. A rendkívüli
áremelések minket is sújtanak, de ezt elviselnünk hazánkért vállalt
kötelességünk. Elítéljük a szélsőséges és erőszakos megoldások
hirdetőit. Törvények által szavatolt rendben kívánunk élni.,"
SZER, Világhíradó:
Az Európai Közösség aggodalamai Magyarországot illetően
"A Közép- és Kelet-Európában jelentkező számos és sürgős
probléma láttán az Európai Tanács - amellyel a magyar kormány
felvette az érintkezést - kifejezte szolidaritását eme ország arra
irányuló erőfeszítéseivel, hogy megoldja súlyos gazdasági
problémáit, és hogy tovább fejlődjék a piacorientációjú gazdaság
felé.
Az Európai Tanács - folytatódik a nyilatkozat - újra leszögezi:
el van tökélve arra , hogy szilárdan támogatja Magyarországot a
demokrácia, a stabilitás és a gazdasági fejlődés felé vezető úton,
aminek előfeltétele, minden erőszak elutasítása, és a törvényesség
tiszteletben tartása.
Az Európai Közösség és tagállamai ebben a kontextusban a
gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet keretében
segítséget fognak nyújtani Magyarországnak, hogy megbírkózhassék
problémáival, kiváltképpen az energiaellátáséval. Ugyanígy
erőfeszítéseket fognak tenni, hogy rövid időn belül bilaterális
segítséget is nyújtsanak, mégpedig az Európai Közösség kölcsöne
második részének átutalása útján - így az Európai Tanács ülésének
záróokmánya.
"
|
|
|
|
|
|
|
Kőszeg interjú
|
(Kasza László) München, 1989. január 8. (SZER, Gondolatforgató) - Kőszeg Ferenc tanárral, a Beszélő szerkesztőjével, a magyar demokratikus ellenzék egyik legismertebb személyiségével ülök itt Bécsben, a Szabad Európa Rádió mikrofonja előtt. Témánk a magyarországi - ahogy manapság nevezik őket - alternatív mozgalmak helyzetének áttekintése, megvitatása. Csak itt gyorsan kimondtam, hogy az alternatív mozgalmak helyzetének áttekintése. De vajon áttekinthető még ez a helyzet? A HVG listája már egészen meghaladott, de kiegészítésre szorulna azt hiszem a röviddel ezelőtt megjelent Lei- tár című fűzet is, amely 100 oldalon sorolja fel 40 független szervezet fontosabb ismérveit. Felmerül a kérdés, hogy nem sok a jóból hirtelen? Nem az a helyzet, hogy kevesebb több lenne? - Arra gondolunk, és azt gyakran szokták idézni, hogy a háború előtt 70-80 ezer egyesület, klub működött, volt valamilyen módon bejegyezve. Tehát létezett bizonyos formális egzisztencia is, nem csak egyszerűen egy asztaltársaság volt. Akkor még azt kell mondjam, hogy a jelenlegi szerveződések száma nagyon csekély. Mindenütt a világon, Amerikában például különösen, egészen természetes az, hogy a legkülönbözőbb célokkal létrejönnek egyesületek. Ezek között vannak politikai célok, vannak hobbi célok, vannak helyi politikával, helyi ügyekkel kapcsolatos célok. Természetes egy társadalomban, amely szabadon szerveződik, hogy nagyon sokféle ágazat jön létre. - Nekem az az érzésem, Kőszeg Ferenc, hogy az MSZMP azért szívesen venné azt, ha áttekinthetetlen lenne ez a szerveződés, ez a független szerveződés Magyarországon. Gondolok arra, hogy rendszeresen folytatják azt a gyakorlatot, hogy ha megalakul egy független szervezet, akkor sürgősen alakítanak köréje, melléje, vele szembe egy ál-független szervezetet. Mire gondolok konkrétan? Arra, hogy megalakult ugye a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a TDDSZ. Rövid néhány napon belül alakítottak egy TDSZ-t, amely ál-független szervezet, hiszen a SZOT-on belül működik. Megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége, a FIDESZ. Megalakították a MISZOT nevű csúcsszervezetet az ifjúság számára. Megalakult a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége. Odaállítottak többé-kevésbé mesterségesen, eléje, melléje, szembe vele egy Új Márciusi Frontot. Felmerül a kérdés, hogy - lehet véletlen ez? - Semmiképpen sem véletlen. Nyilvánvaló, hogy a hatalom fut a pénze után. Tehát produkálni akarja, hogy a saját kezelésében, saját iniciatívái szerint működve is léteznek - idézőjelben mondva - "független szervezetek". Voltaképpen a példát erre a lengyel szakszervezeti szerveződés adta, ahol a Szolidaritás nyomán, helyett, betiltása után átalakították a szakszervezeti szövetséget. Na most, nyilvánvaló, hogy a létrehívás szándéka ma manipulatív. Tehát arról van szó: hogy kifogják a szelet a vitorlából, létrehoznak olyan szervezeteket, amelyeknek látszólag megvan a függetlenségük, igazából ugyanolyan transzmissziós szervei a pártnak, mint a hagyományos nagy szervezetek. Mégis azt mondanám, hogy egyáltalán nem volna helyes talán egyetemlegesen jellemezni ezeket a szervezeteket, és a működésükre sem mondanám, hogy kizárólag a manipulatív célt szolgálják. Ugyanis, amint ezek a szervezetek versenyhelyzetbe kerülnek a valóban független szervezetekkel, nekik is produkálni kell valamit. Lassanként a lengyel kormánynak már majdnem annyi gondja van a hivatalos szakszervezettel, mint amennyire a Szolidaritással volt, vagy lenne, ha megint engedélyeznék, és a magyar kormánynak is már egyre több gondja van a szakszervezettel. A szakszervezet is pluralizálódik, és jelentkezik önálló törekvésekkel. Tehát ilyen értelemben dupla hatásuk van ezeknek a független szervezeteknek. Nevezetesen katalizálják demokratizálási folyamatot a hivatalos szervezetekben. Kicsit kivenném ebből az új Márciusi Frontot, amely azt hiszem, hogy nem hivatalos iniciatívából alakult, és inkább egy manipulációs törekvés a kormányzat részéről, a párt részéről, hogy ezt a párt a maga bezzeg-gyerekének, jó szervezetének állítsa be. Ez nem hiszem, hogy jót tesz az Új Márciusi Frontnak, inkább lejáratja őket. De a kezdete az inkább egy lázadás, részint a párton belül, de részint a reformértelmiség, a pártonkívüli reformértelmiség egy részében lázadás a Kádár-rendszer ellen. Hát az a sajnálatos benne. Két dolog sajnálatos benne. Az egyik az, hogy egy ennek a lázadásnak a résztvevői voltak a Kádár-rendszer ideológiai, kulturális politikájának leglejáratottabb alakjai. A másik az, hogy minthogy vezető pártemberek voltak benne, olyan mértékben kénytelenek voltak alkalmazkodni a pártfegyelemhez, hogy a Márciusi Frontból végül szeptemberi front lett. De az azóta kibocsátott dokumentumaikban azért nagyon határozott és nagyon értékes kritikai elemek vannak. De hát azért időnként rácáfolnak erre a bezzeg- gyerek voltukra, és én azt hiszem, hogy ez a fajta működés, tehát egy olyan párthoz közel álló értelmiségi politikai csoportnak a létrejötte, amely a társadalommal való dialógus mellett van, nagyon is hasznos. Nem is nagyon jöhet létre a dialógus, hogyha ezt nem akarják a párthoz közel álló körökben is. Tehát bármi legyen is a Márciusi Front megalakulásáról, összetételéről a véleményünk, a tevékenysége végül is, azt hiszem, hogy az egész társadalomnak hasznos. - Próbáljuk most szétválasztani politikai szempontok, politikai célkitűzések szempontjából a független mozgalmakat. Úgy gondolom, hogy politikai ambíciói lehetnek a Magyar Demokrata Fórumnak, a Szabad Demokraták Szövetségének, a FIDESZ-nek, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, nyilván az Új Márciusi Frontnak is. Természetesen a megalakult pártoknak, a Kisgazda Pártnak, a Szociáldemokrata Pártnak, és a Kommunista Párt különféle megnyilvánulásainak, amelyeket most már nem tudok igazán számon tartani, mert olyan sokan vannak, ugye Magyar Kommunisták Pártja, van Münnich Ferenc Baráti Kör, és nyilván még van több más olyan csoportosulás is, amely balról kerülte ki az MSZMP-t, hogyan értékeled, Kőszeg Ferenc, ezt a politikai differenciálódást? - Én azt hiszem, hogy a feltörő pluralizmusban természetesen, hogy nagyon sokféle szervezet alakul, nagyon sokféle politikai szervezet is alakul. Sokan kifogásolják ezt. Azt mondják, hogy ez a szétforgácsolódást, a széthúzást erősíti. Én azt hiszem, hogy ilyen ez a folyamat, tehát a különböző szervezeteknek létrejötte elkerülhetetlen, egészen természetes a pluralizmus viszonyai között. (folyt.)
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kőszeg interjú 1. folyt.
|
A világon mindenütt újra meg újra alakulnak pártok, és megpróbálnak érvényesülni a politikai küzdőtéren. A probléma az, hogy addig, ameddig nincs valóságos politikai küzdőtér, addig nincs módja erre ezeknek a pártoknak. Nem helyes, hogy ha pártoknak nevezem őket, bár némely szervezet pártnak nevezi magát. Ezek különböző politikai szervezetek. Ugyanis néha a nyugati világban is - mondom - rendszeresen alakulnak különböző pártok. Ezek közül némelyik életben marad, valóban párttá válik, bekerül a parlamentbe. Szemünk láttára zajlott a nyugatnémet és az osztrák zöldeknek a kitörése ebből a politikai élet alatti létezésből, és bekerülése a parlamentbe. Más részük pedig nem jut el a politikai létezésnek erre szintjére és feloszlik, megsemmisül. Nem marad belőle, legfeljebb a kultúrszociológia kutatóinak számára egy adalék. Vagy a politikai szociológia kutatói számára egy adalék. Azt hiszem, hogy Magyarországon is így lesz. 1956-ban is tudomásom szerint hetvennél több párt alakult. Ez is természetes volt. Nyilvánvalóan, hogy ha a forradalmat nem fojtja el a szovjet intervenció, akkor ezekből a pártokból némelyek megerősödtek volna, némelyek pedig eltűntek volna. Valószínűleg így lenne Magyarországon is, hogy ha szabad választások lennének, hogy ha a pluralizmus valóban politikai pluralizmussá válna, és nemcsak a szerveződés pluralizmusává. - Világos az, hogy milyen politikai programot tervezhet a megalakult Kisgazda Párt és a Szociáldemokrata Párt. Érdekes lenne tudni azt, hogy a még nem párttá alakult szervezetek, szövetségek vajon milyen politikai alternatívát kínálnak adott esetben, hogyha ők is párttá válnának. - Teljesen jogosult, és érthető, hogy nagyon sok ilyen szervezet alakul. De egyelőre úgy tűnik, hogy a valóságos érdektagoltság, politikai tagoltság, - hogy így mondjam - ideológiai tagoltság, két szervezet létrejöttében tükröződik. Azt gondolom, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége az, amely a jelen pillanatban valóban kifejez, valóban tükröz a társadalomban ténylegesen meglévő politikai különbségeket. Azt hiszem, hogy a két nagy szervezet között a megoszlás kétféle. Az egyik az, amelyet Kiss G. Csaba azt hiszem nagyon találóan jellemzett a fórum alakuló összejövetelén, amikor azt mondta, hogy a határozati párt és a (...) párt különbsége jellemzi a fórum, és az akkor még Szabad Kezdeményezések Hálózata közötti különbséget. Azt hiszem, hogy ez a múlt századból vett történelmi példa ebből nagyon sokat kifejez. A (...) célok tekintetében nagyon sok közösség van a fórum és a szövetség között, de a módszerben, taktikában jelentős különbségek vannak. A Szabad Demokraták Szövetsége jellemezhető radikálisabb szervezetként. Olyan szervezetként, amely távolabb áll a hatalom gyakorlóitól, és ennek következtében a tevékenysége elválasztottabb a hatalom gyakorlóinak a tevékenységétől. Ez az egyik különbség, a másik különbség: a politikai hagyományok tekintetében a Fórum szorosabban épül a népi mozgalom hagyományaira, és jelenlegi formájában megítélésem szerint egy néppárt jellegű tömörülésnek az alapjai, csírái vannak benne. A Szabad Demokraták Szövetségét pedig - ha az elvi nyilatkozatot az ember kezébe veszi - eléggé nyilvánvaló, hogy egy liberális, polgári radikális szociáldemokrata elemeket tartalmazó elvi nyilatkozat ez. Tehát, hogy ha egy kétpártrendszerben gondolkoznánk, akkor a Fórumból nőhetne egy néppárt jellegű tömörülés, és a Szabad Demokraták Szövetségéből pedig egy liberális szociáldemokrata koalíció vagy akár ezeket az erőket egyesítő párt, és azt gondolom, hogy ennek a kétféle erőnek a váltógazdasága egy alapvetően kétpártrendszerű szisztémában nagyon egészséges politikai fejlődés volna a jövendő Magyarországon. - Nem fognak most téged megvádolni azzal Kőszeg Ferenc, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyod a kisebb, még jelentéktelennek tűnő csoportosulásokat, és csak a nagyokról beszélsz? Miért ne lehetne például elképzelhető Magyarországon is egy olyan pártrendszer, mint amilyen Olaszországban van, hat, nyolc, tizenöt párttal, vagy Franciaországban? - Természetesen elképzelhető, hogy ne csak kis csoportosulások haragudjanak rám, haragudjon rám a saját szervezetem, a Szabad Demokraták Szövetsége is, de nem fog haragudni, mert hiszen azt hiszem, mindannyian úgy gondoljuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége sem valamilyen egységes politikai platform vagy világnézet alapján áll, hiszen magában is koalíció. Nem annyira a különböző felfogású személyek koalíciója, mert felfogásban azok között, akiket most az ügyvivő testületbe megválasztottak, azt hiszem, hogy nincsenek olyan nagyon súlyos különbségek. De különböző nézetek, alapelvek, ideológiák koalíciója. Hiszen a liberális és a szociáldemokrata elvek a politikai térképen úgy tükröződött nagyon sokszor, hogy szembekerülnek egymással. De ugyanakkor nagyon sokszor koalícióba is kerülhetnek. Természetesen elképzelhető, hogy a kisebb pártokból nagyobb pártok lesznek. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy az érdek megosztottsága és ennek következtében, vagy részint ennek következtében, részint ettől függetlenül is létező politikai megosztottsága a társadalomnak, nem olyan előrehaladott, hogy a kis pártok valóságosan különböző politikai csoportosulásokat fejezzenek ki. Ezért gondolom azt, hogy nem volna helyes például, hogy ha a Szabad Demokraták Szövetsége most feloszlana mondjuk egy liberális, egy szociáldemokrata, vagy egy polgári radikális pártra. Bár ez a megosztódás, ennek a megosztódásnak a lehetősége benne van. De természetesen benne van a szövetség fennmaradásának a lehetősége is. (folyt.)
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kőszeg interjú 2. folyt.
|
Két dolgot szeretnék még ehhez hozzátenni. Az egyik az, hogy ha azt próbáltam az előbb mondani, hogy jelen van egy néppártszerű és egy liberális-szociáldemokrata jellegű szerveződés a társadalomban, azt hiszem, hogy ideológiában is és talán még tömegerőben is jelen van egy harmadik is, csak e pillanatig nem szerveződött párttá, ez a zöld gondolat, zöld mozgalom. Azt hiszem, hogy a nyugat-európai politikai palettán is egy nagyon jelentős új erő az, amit a zöldek képviselnek. Mondhatni, hogy az európai ideológiai fejlődésben egy új fordulatot jelentő zöld ideológiának a létrejötte figyelhető meg és a politikában is egy fordulata a zöld pártoknak. Azt hiszem, hogy Magyarországon is megvannak a gondolati és a politikai lehetőségei egy zöld szerveződésnek. A másik kiegészítésem pedig a Szabad Demokraták Szövetségére vonatkozna. Itt most nagyon hangsúlyoztam ennek a liberális-szociáldemokrata alapjait. De ehhez nagyon fontos az, hogy ez a szövetség nagyon is nyitott a vallásos csoportok befogadására. Akkor is, hogy ha az alapító elvi nyilatkozatában a szekuláris elemeit a politikai fejlődéstörténetnek hangsúlyozza. Jelenleg is jelentős vallásos csoport a Hit gyülekezete. Tagjai közül igen sokan léptek a szövetségbe, és a szövetség a továbbiakban is nyitott. Ez nemcsak egy ilyen tagcsalogató mondat lett, és nemcsak az, hogy természetesen egy liberális felfogású szövetségben mindenkinek helye van, aki a szövetségnek az alapvető céljaival egyetért. Hanem azt is jelenti, hogy a jelen fejlődésben benyomásaim szerint bizonyos vallásos csoportok, amelyek különösen erősen érzik a lelkiismereti szabadság, a szerveződési szabadság korlátozását, éppen azért, mert nagy, határozott arculatú csoportot alkotnak, különösen érzékenyek a lelkiismereti szabadság elnyomásának tényeire, és kísérleteire és ezért radikálisan vállalják a közösséget olyan csoportokkal, amelyeknek a programjában központi helyen van a vallási jogokért való küzdelem. Ez a múltban is létrehozott egy szövetséget ilyen vallásos csoportokkal, és azt gondolom, hogy a jövőben is akár úgy, hogy benne vannak a Szabad Demokraták Szövetségének szervezetei kereteiben, akár úgy, hogy nincsenek benne. De a velük való szolidaritást ebben a tekintetben a lelkiismereti szabadságokért való küzdelemben a továbbiakban is szeretné vállalni a szövetség. Itt elsősorban a katolikus bázisközösségekre gondolok, akiknek a képviseletében Merza József a kör alakuló közgyűlésén, tanácsválasztó közgyűlésén elmondta, hogy ő is vallásos ember. Ehhez a tömörüléshez nem tartozik, de azt hiszem, hogy a továbbiakban sem lesz közöttünk semmiféle nézeteltérés abban, hogy a lelkiismereti szabadságért közösen tudunk küzdeni. - Az, hogy most hirtelen számos csoport jelent meg a magyar társadalmi, politikai élet palettáján, ez nemcsak azt jelenti, hogy különféle irányzatok vannak, hanem azt is jelenti, hogy egy-egy irányzaton belül a tagság száma növekedett. Hét évvel ezelőtt, amikor ti elindítottátok néhányan a Beszélőt, amely akkor az egyedüli olyan orgánum volt, amely alternatívát próbált nyújtani a hivatalos politikában és a hivatalos sajtóban, a hivatalos párttal, társadalmi szervezetekkel szemben, és akkor a Beszélő szerkesztőségében öten, hatan, majd tízen vitattátok meg a kérdéseket, és lévén lényegében egyívású emberek, döntöttetek nagyon gyorsan bizonyos kérdésekben. Nos, én nem akarok beszélni itt a Beszélő jelentőségéről. Megtette ezt Csoóri Sándor többek között a Hitel bevezetőjében, amikor azt mondta, hogy - talán jól emlékszem a jelzőre - "a Beszélő érdemei felmérhetetlenek". De most nem az a témánk. A témánk az, hogy a munkamódszeretek hogyan változott meg. Egy-egy üléseteken a Szabad Demokraták Szövetségével vagy korábban a Szabad Kezdeményezések Hálózatában nem nyolcan, tízen szólnak hozzá egy-egy kérdéshez, hanem több százan, köztük talán olyan emberek is, akiket akkor láttatok először. (folyt.)
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kőszeg interjú 3. folyt.
|
- Jelent ez nagy átállást számotokra, a régi ellenzéki vezetők számára? - Azt hiszem több kérdésre kell egyszerre válaszolnom. De maradjunk ennél a fő kérdésnél, az átállásnál. Igen, azt hiszem, hogy ez egy új helyzet valamennyiünk számára, és itt nemcsak a Beszélő körére gondolok, hanem mindazokra, akik a szövetségnek a vezető testületeiben most megválasztottak, és akiknek a szövetség ügyeit intézni kell. Tehát a 31 tagú tanácsra is, de még inkább a kilenc tagú ügyvivői testületre, akiknek hát napi szinten kell az ügyeket vinni, és akik ugye korántsem azonosak. A Solt Ottília meg én vagyunk benne jelenleg a Beszélő szerkesztőségéből. De a többiek nem voltak a Beszélő szerkesztői, azonban a legtöbbjük számára és a mi számunkra is igaz az, hogy eddig részint szűkebb értelmiségi körben, vagy pedig szűkebb ellenzéki körben politizáltunk. Tehát a politikai döntéseink egyrészt valóban kis körben születtek, illetve olyan jellegűek voltak, mint egy szerkesztőségnek a belső vitái arról, hogy mi jelenjen meg a lapban. Na azért túlzás lenne azt mondani, hogy nem voltak tapasztalatok a szélesebb szerveződésekkel. Hiszen mindannak, ami jelenleg történik, nemcsak a Beszélő az alapja, nemcsak értelmiségi megmozdulás. Tehát az olyan szerveződések is, mint a monori találkozó, vagy mint a parlamenti képviselőkhöz küldött száz aláírással ellátott levél 1987 őszén. Tehát voltak korábban is nagyobb összehangolást kívánó szerveződések. Mégis ez egy alapvetően új helyzet, hogy most hát ugye, hogy ha azt mondom, hogy ezer belépett tagja van a Szabad Demokraták Szövetségének körülbelül, akkor talán túlzás tömegszervezetről beszélni. De hogy ha a korábbi szerveződésekkel, korábbi létszámokkal hasonlítom össze, akkor mégiscsak azt lehet mondani, hogy a mennyiségi változás minőségi értékű, és remélem, hogy az ezer tag, ez tényleg az alapítás pillanatában ezer tag és ez a szám növekedni fog. Igen. Tehát azt kell megtanulnunk, hogy a gondolataink, a döntéseink azok nem magunknak szólnak. A politikai viselkedésünk az nem egy kis csoportnak a sajátos politikai kultúrája, hanem olyasvalami, ami a nyilvánosság előtt történik és a nyilvánosságnak szól, és azt is meg kell tanulnunk, hogy amit gondolunk, az nem lehet pusztán valamilyen akadémikus vitának az anyaga. Hanem gondolatainkat, az értelmiségi jellegű munkánk termékeit át kell fordítanunk politikába. Talán így homályosan hangzik, amit mondok, de arra gondolok, hogy a szövetség különböző munkacsoportokat hoz létre, mint ahogy eddig is tette. Például az egyesülési, gyülekezési törvénynek a bírálatára, vagy a választási törvénynek az elemzésére és bírálatára. De minthogy eddig sem maradtunk meg ezeknek a szövegeknek az elkészítésénél, hanem arra bíztattuk a minket támogatókat, illetve a továbbiakban a tagjainkat, hogy ezeket az anyagokat használják politikai dokumentumként, politikai anyagként használják, menjenek el velük a társadalmi vitákra, ahol ezekről a tervezetekről szó van, és mondják el ezt az álláspontot. Ha akarják, mondják ki egyéni véleményként, ha akarják, mondják el, mint egy szövetség tagjai, és a jövőben is egyre inkább szeretnénk minél hatékonyabban megtenni a különböző állásfoglalásokat. Alternatív javaslatokat dolgozunk ki, és ezeket megpróbáljuk a tagjainkhoz, a csoportokhoz úgy eljuttatni, hogy azok a mindennapos politikai erőfeszítéseikben használhassák őket. - Persze Magyarországon nemcsak a politikai csoportok, irányzatok elterjedése jellemzi a változásokat, hanem az a tény is, és ennek jelentőségét az előbbiek mellé, semmi esetre nem mögé tenném, hogy a magyar sajtó örvendetes módon sokkal szabadabb. Nos a következő kérdést, mint a Beszélő szerkesztőjéhez intézem hozzád, Kőszeg Ferenc. Mindenekelőtt gratulálok ahhoz, hogy asztalra tettétek a jubileumi 25. számot is. Ki gondolta volna hét évvel ezelőtt, hogy sikerül elérnetek ezt a 25-ös számot. De felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem volt-e nehezebb ehhez anyagot gyűjteni, ezt megszerkeszteni, ezt előállítani, mint a 24-iket, és aztán visszafele lehetne számolni, hogy a 24-iket nem volt e nehezebb összeállítani mint a 23-ikat, és így tovább. Éppen azért, mert a szabadabbá vált magyar hivatalos sajtó több olyan írást, dokumentumot közöl, amely korábban, egy-két évvel ezelőtt még kizárólag a szamizdat lapok privilégiuma volt. - Most a 25. számot nehezebb volt összeállítani, mint az előzőeket, de elsősorban nem azért, amit most utoljára mondtál. Hanem főleg azért, mert Kis János nincs Magyarországon, és ugyan sok minden készen volt már azelőtt augusztus végi távozásakor, de hát azért a lap, a szám nagy részét az ő távollétében kellett összeállítanunk. Hogy mennyi munkát végzett ő benne, és mennyire hiányzik, most derült ki. Emlékezetem szerint csak a 7-es szám készült az ő távollétében, akkor Franciaországban volt. De egyébként hát mindegyik számnak a szerkesztésében nagyon tevékenyen részt vett, hát oroszlánrészt vállalt mindegyikből. Ha az egész történetre visszagondolok, akkor azért voltak olyan időszakok, amikor nehezebb volt négy számot összeállítani. Hiszen volt 1983 körül egy majdnem háromnegyed éves kimaradása is a Beszélőnek. Ez akkoriban a rendőri beavatkozásoknak volt következménye. Azt hiszem, hogy a 8-as számot, amely a Nagy Imre kivégzés 25. évfordulója alkalmából készült, azt kétszer is elkobozták, harmadszorra sikerült kihozni. - Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy nehezebb volt-e összeállítani a számot azért, mert a hivatalos sajtó - most már tulajdonképpen ezt a szót is idézőjelbe kell tenni, hogy hivatalos sajtó -, tehát az engedéllyel megjelenő lapokban is sok minden megjelenik, persze így van. Ehhez még hozzájárult az időbeli csúszás is, több cikket ki kellett vennünk a lapból. Pontosabban, volt olyan cikk, amely eredetileg a Beszélő számára készült, és aztán megjelent a Heti Világgazdaságban. Vagy például Tömpe Andrásnak a búcsúlevele egy kommentár kíséretében benne volt a már megszerkesztett lapban, amikor megjelent a Valóságban. Úgy, hogy emiatt ki kellett hagynunk az egész cikket, ami nagyon kár, mert a kommentárban is nagyon sok érdekes dolog volt. Dehát a levél közlése nélkül nem lett volna értelme a közlésének, és azt hiszem, ezekkel a problémákkal a jövőben még inkább szembe kell néznünk. - Én azt gondolom, ti is szívesen teszitek ezt, csakúgy, mint a Szabad Európa Rádió, amely hasonló problémák előtt áll. Hiszen nektek sem az a célotok, hogy virágzó szamizdat sajtó legyen Magyarországon, hanem az, hogy virágzó jó és pontos hírszolgáltatás. +++
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|