|
|
|
|
- Csoóri Sándor a választásról - 2. folyt.
|
Egy kisebbségnek elveszik a nyelvét, utána elveszik a szülőföldjét - abban a pillanatban kivégezték ezt a kisebbséget. Tehát ennek a veszélye éppen akkor mutatkozik meg, amikor a legnagyobb remény felkínálkozik történelmileg arra, hogy a magyarság most végre megkapja azokat a jogokat. Úgy tapasztaltam, mindenki, aki onnét Erdélyből, Romániából jön át, határozottan ki akar állni a saját jogaiért. A magyarság amilyen levert volt, amilyen félénk volt, bizonytalan volt - most a félelem mellett is határozott.
- Mi tehát most a teendő Magyarországon? Az, hogy felhívni a nemzetközi közvéleményt a nyugati kormányokat és hatalmakat arra, hogy figyeljék az emberi jogok tiszteletben tartását Romániában, az emberi és a kisebbségi jogokat.
- Tehát, hogyha az elmúlt 30 esztendőben Nyugat nemigen tudta azt, hogy mi itt az igazi valóság Közép-Európában, Kelet-Európában. Az elmúlt két esztendő a csendes forradalmak, és a tragikus, véres forradalmak rádöbbenthették volna az Európa valóságára. Most valóban segíthetnek azzal - semmi mással, csak azzal segíthetne Nyugat - ha igazi, tárgyilagos megfigyelőket küldenének be az országba. Mert azok a tájékoztatási eszközök - ahogyan az előbb mondtam -, azok teljesen meg tudják őrjíteni a tanulatlan, tájékozatlan tömegeket, akiket 30-40 évig elzártak mindentől. Akiket most szabadítanak fel, azokat nem a fegyelmezett tudás fogja irányítani, hanem a vérengző tudat. És ez a veszély óriási ma Romániában, úgyhogy Nyugat mindenképpen azzal tud segíteni, hogyha igazi megfigyelőket, tárgyilagos embereket küld el Romániába és követelik, hogy azok dirigálhassák ki az ottani eseményt. +++
1990. március 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|