|
|
 |
|
 |
Interjú Brády Zoltánnal
|
-----------------------
Washington, 1989. október 8. (Amerika Hangja) - A mikrofonnál,
illetve a telefonnál Bognár Vera, beszélgető partnerem Budapesten
Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője.
- Kolléga úr, azt hiszem, hogy mind a ketten jól ismerjük
Shakespeare drámáját és többször hallottunk a rózsáról, aminek
megváltozhat a neve, de vajmi kevéssé változik az illata. Hasonlít
ez a mostani helyzetre?
- Én úgy fogalmaztam meg, hogy a házasságok válságát éli ez a
korszak, és hogyha egy hölgy elválik a férjétől és férjhez megy egy
másik férfihoz, új nevet vesz föl, de a hölgy ugyanaz marad, aki
volt. Hát ez volt a meglepetés, de szerintem még a kongresszus nem
zárta be kapuit és a meglepetéseket sem.
Tegnap úgy tűnt, hogy lefeküdtek egymásnak a csoportok és a
platformok, mert féltek a szakítástól. Nem véletlen, hogy most tart
a Pozsgay beszéde, ahol ő elégedetlenségét fejezi ki azzal
kapcsolatban, hogy nem hullottak, hogy úgy fogalmazzak, nem
hullottak fejek. Tehát nem véletlen az embernek az a véleménye, hogy
itt nem mertek lépni, tehát mintha maradt volna minden a régiben,
csak új köntösben.
- Ez volt körülbelül nekünk is itt az érzésünk, amikor hallottuk
a hírt, hogy átkeresztelték a pártot és Magyar Szocialista
Munkáspárt helyett Magyar Szocialista Párt lett, elvégre ez a párt
már megért egy pár keresztelőt, mégis 40 éven át hatalmon maradt.
- Hát igen. Most az embernek egy másik olyan érzése támad,
maradjunk a házassági hasonlatnál, hogy itt a pénzért folyik a harc,
tehát, hogy mi lesz a pártvagyonnal.
- Amibe beleértjük a Munkásőrséget, a hadsereget, a rendőrséget
és a belügyminisztériumi erőket is ugye?
- Igen, tulajdonképpen itt arról van szó, hogy az ellenszavazók,
többek között Grósz Károly is, nem szavazta meg ezt az új pártot és
azért 150 nem tudom hányan szintén nem szavazták meg. Kiszámoltuk,
hogy körülbelül 100 ezer ember van ennyi küldött mögött. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|