|
|
|
|
Egyesülési és gyülekezési törvény
|
(Kasza László) München, 1989. január 14. (SZER, Gondolatforgató) - Talán nincs egészen igazuk azoknak, akik úgy gondolják, 1948 óta nem hoztak ilyen pozitív törvényt a magyar parlamentben, de az biztos, hogy nagyon messzire kellene visszalapozni a naptárban, amíg a társulási és egyesülési törvényhez hasonlóan fontosra találunk. Ha még nem is jelenti a törvény teljes többpártrendszert, szerintem döntő lépés ebben az irányban. De a fontos persze az, hogy így gondolkodnak-e erről azok is, akik közvetlenül érintettek, vagyis azok a független magyar szervezetek, amelyek potenciálisan párttá alakulhatnak, válhatnak, vagy már meg is tették ezt a lépést. A Gondolatforgató mai műsorában ezt kérdezem a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes vezetősége tagjától Joó Rudolftól Mécs Imrétől a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjétől, a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik szervezőjétől Bába Ivántól, és a Független Kisgazdapárt külügyi szóvivőjétől Bereczky Vilmostól. Mindenkinek ugyanazt a három kérdést tettem fel annak érdekében, hogy a nézetek hallgatóink számára közvetlenül összehasonlíthatóak legyenek, az egyes kérdésekre a válaszokat egymás mellé vágtam. Az első kérdés: Mi a véleménye a szerdán elfogadott egyesülési törvényről? Elsőnek Joó Rudolf válaszol az MDF részéről: - Az egyesülési törvényt és a vele együtt elfogadott gyülekezési törvényt a demokratizálni vágyó, demokratizálni akaró magyarországi elősikerének érzem. Még akkor is annak, ha ez a siker korlátozott. Ezeket a törvényeket ugyanis nem egy hirtelen támadt hatalmi felvilágosodás idézete elő, hanem nagyon is mély társadalmi igény volt az, ami életre hívta. Független csoportok és szakértők tevékeny nyomása kellett ahhoz, hogy jelenlegi változatában születhessen meg. Hogy milyen mértékű volt ez a közvéleményi nyomás, befolyás, elég volt megnézni a törvénytervezet nyáron megjelent szövegét, és a most decemberben parlament elé került szöveget. Az első változat még az "államatyuska" által adományozott jogok szemléletét tükrözte. Tele volt korlátozással és megszorítással is. Ezek pontos részpályát adtak többek között a Magyar Demokrata Fórum októberi miskolci tanácskozásra, amely a törvénnyel igen kritikusan foglalkozott. Ez az esemény, és általában ilyen események eredménye, hogy a decemberi szövegváltozat már közelebb áll ízlésünkhöz. Jobban tükrözte a korszerű emberi jogi szemléletet, mint az előző. Én összességében ezt a magyar társadalom kollektív sikerének érzem. Persze hozzáteszem, hogy ez nem jelenti azt, hogy az új szövegben ne lennének pontatlanságok. Vannak benne ilyenek és vannak benne vitatható elemek is. Az igazi gond számomra és számunkra azonban mégsem az, ami a szövegben benne van, hanem sokkal inkább, ami belőle kimaradt. Pontosabban azt a kapcsolatot hiányolom, ami ezt a törvényt más, demokratizáló jogszabályhoz és a tervezett új alkotmány egészéhez kötötte volna. Mi történt? Ők külön fogadták el az egyesülési és gyülekezési törvényt most, januárban. A tervek szerint külön lát napvilágot a párttörvény, majd a választói törvény és megint más alkalommal az új alkotmány. Ez véleményeim szerint egy szervesen összetartozó egész mesterséges megosztását jelenti. Indokolatlan szétparcellázása a demokratizálási folyamat egészének. Félő, hogy ilyen helyzetben növekszik a manipulálás veszélye. Egy tartósnak, távlatosnak szánt jogszabály valamiféle konjunkturális politikai játékszerré válhat. Azzal egyetértek, hogy ilyen horderejű eseményeket nem lehet elsietni. Ilyen vád ugyanis a legutóbbi parlamenti ülésen elhangzott. De kérdezem, hogy miért lenne elsietés mondjuk egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, amely a demoktarizálási folyamatot minden elemében együtt tekintené át. Ezt a Magyar Demokrata Fórum már tavaly októberben javasolta. Itt van előttem a Hitel című lap tavalyi októberi első száma, illetve novemberben megjelent első száma és ebben olvasható nyilatkozat szövege. Ami így fejeződik be: - Kérjük és követeljük soron kívüli demokratikus választások kiírását. Az újonnan megválasztandó képviselők alkotmányozó nemzetgyűlésként működve alapozzák meg az új, demokratikus, korszerű Magyarországot, melyben lehet, és érdemes élni. Na most én úgy érzem, hogy változatlanul aktuális lenne ennek a javaslatnak a megvalósítása. Ami az elsietést, kapkodást illeti, hát az a véleményem, hogy az elmúlt években nem az alternatív szervezetek, hanem inkább a hivatalos jogalkotást jellemezte ez. Talán elég, ha csak a sajtótörvényt említem példaként, amely néhány éve született, és ma már teljesen halott. Az infláció általában nem dicsőség, de egy ország törvényeinek ilyen gyorsaságú értékvesztése véleményem szerint kifejezett szégyen. - A Magyar Demokrata Fórum vezetősége tagjának véleménye után ugyanazon kérdés Mécs Imréhez, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjéhez. - Jelentős előrelépésnek tekintjük, de még mindig sok a korlát és a túlszabályozás benne. Nem véletlen, hogy az amerikai alkotmány megtiltotta, hogy az egyesüléssel kapcsolatos emberi jogokat külön törvény szabályozza. Mindezek ellenére fontosnak tartjuk, és élni kívánunk vele. A legkonkrétabb, legalapvetőbb kifogásunk, hogy felemás a pártokkal kapcsolatos szabályozás. Lehetővé teszi pártok megalakulását, és azokat logikai egységben kezeli az egyesülésekkel, valójában azonban a pártok működését nem teszi lehetővé, mivel pártok működésére egy később kilátásba helyezett párttörvény fog rendelkezni. Azon kívül súlyos hiányossága, hogy a meglévő antidemokratikus szervezetek további létét lehetővé teszi, ilyenek az MSZMP, a Népfront és főként a Munkásőrség. Ezeket kivette a törvény hatálya alól. A parlament munkája igen érdekes volt. Nagyszerű felszólalásokat hallottunk, lényegében egyetlen egy retrográd felszólalás volt: Púja Frigyesé, aki a pártokat ki akarta teljesen venni az egyesülési törvény hatálya alól, ezzel szemben sokkal több volt az olyan felszólalás, kitűnően fogalmazottak, magvas gondolatokat tartalmazók, amelyek azt mondták, hogy ennek a törvénynek a rendelkezései alapján nyomban kezdhessék meg működésüket a pártok. Sajnos működésbe lépett a szavazógép, és a nagyszerű felszólalások ellenére a 75 százalékos MSZMP többség, a mamelukok engedelmesen az eredeti kormányjavaslatra szavaztak. De mondom, még az eredeti kormányjavaslat is jelentős előrelépést jelent. - Mécs Imre beszélt az SZDSZ képviseletében. Mi a véleménye az egyesülési törvényről Bába Ivánnak, a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik szervezőjének? - Az új egyesülési törvényt és gyülekezési törvényt nagyon nagy jelentőségűnek tartom, mert végső soron 40 éve ez az első jogi keret, amelyen belül létrejöhetnek független szervezetek, csoportok, egyesületek, amelyek artikulálódhatnak. Jogi személyiséggé válhatnak, és azoknak az embereknek, azoknak az állampolgároknak, azoknak a magyaroknak, akiknek vannak ilyen igényeik, nem kell többé félniük attól, hogy ha összeszerveződnek, és ha véleményüket kinyilvánítják, akkor - hogy egyszerű legyek - bánthatják őket. Külön nagy jelentőséget tulajdonítok annak a parlamenti vitának, amelynek keretében ez lezajlott és rendkívül bíztatónak tartom, hogy lényegében egyetlen képviselő volt, aki kifejezetten azt kívánta, hogy a törvényből kivegyék a politikai pártok fogalmat, ez pedig Púja Frigyes volt. A többi képviselő vagy toleráns volt, vagy pedig kifejezetten azt kívánta, hogy a gyülekezési és egyesülési törvény önmagában vonatkozzék a pártokra, és ne is legyen párttörvény. A parlament vitájának ez a légköre a közeli jövőre és a távoli jövőre is, tehát mindaddig, amíg ez a parlament így együtt áll, mégis csak bíztató számomra. - Bereczky Vilmos pedig a Független Kisgazdapárt külügyi szóvivője így értékeli az új egyesülési törvényt: - A Kisgazdapárt vezetői rendkívül fontosnak találják az egyesülési törvényt, és rendkívül fontosnak találják a gyülekezési törvényt is. Úgy értékeljük, hogy ez egy komoly lépést jelent az országban kibontakozó demokrácia útján. Sajnálatosnak tartjuk, hogy _a pártok alakítását jelenleg lehetetlenné tevő 4. paragrafus 2. bekezdés benne maradt a törvényben. Már az a körülmény, hogy augusztus 1-jén az Országgyűlés elé kerül a párttörvény, azt jelenti, hogy lényegében nem jelent elviselhetetlen hátrányt az idő múlása, mivel a szervezkedéseket tulajdonképpen el lehet kezdeni. A mi pártunkat, a Kisgazdapártot egyébként nem érintette az egyesülési törvény, mivel mi 1930-ban alakultunk, és jogi helyzetünk azonos a másik pártéval. Ennek ellenére sürgősnek és fontosnak tartjuk a mielőbbi szabad pártszerveződést, mert fontos, hogy az országban az érdekeket kifejező politikai struktúrák alakuljanak ki és oldódjon a sztálinista monolitikus hatalom által okozott politikai feszültség. - A Független Kisgazdapárt külügyi szóvivője beszélt. Második kérdésem így hangzott a független autonóm mozgalmak, illetve párt képviselőihez: Az egyesülési törvény csak az augusztus l-ig kilátásba helyezett párttörvénnyel együtt teszi majd lehetővé pártok bejegyzését, rendes működését. Bár a találgatás ingoványos talajára csallak a kérdéssel, mégis megkérdezem: milyem képet tartasz reálisnak a magyarországi későbbi pártok helyzetéről, lehetőségeiről? Első lehetőség: egyenrangúak lesznek a pártok az MSZMP-vel, ami azt is jelentheti ugye, hogy az MSZMP esetleg egy választás után kisebbségbe kerül. Második lehetőség: az MSZMP egyfajta primus inter pares lesz. A harmadik lehetőség, hogy az MSZMP, mint kisebbségi párt, továbbra is megtartja a hatalmat, és a hatalom gyakorlásában a többi párt csak asszisztálhat. Először a Magyar Demokrata Fórum képviselője, Joó Rudolf válaszol: - Alapkérdés, ugyanakkor nagyon nehéz válaszolni rá, hiszen ez a politikai időjóslásnak a valóban ingoványos területére tartozik. Tény, hogy Magyarországon a többpártrendszer alapelemei, csírái kialakulóban vannak. Véleményem szerint a nagy kérdés egyre inkább az, hogy milyen lesz ez a többpártrendszer, illetve, hogy az előkészületben lévő párttörvény a maga eszközeivel segíti, vagy gátolja a fejlődési folyamatot. (folyt.)
1989. január 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Egyesülési és gyülekezési törvény - 1. folyt.
|
Én csak azt a helyzetet nevezném valódi többpártrendszernek, amelyben a pártok ténylegesen versenyezhetnek. Tehát verseny esélyegyenlőség van. Más szóval, ebből a modellből kizárnám mondjuk a lengyelországi, csehszlovákiai és NDK-beli példát. Az a véleményem, hogy bizonyos szempontból Magyarországon előbb vagyunk, ami a csehszlovákiai, vagy éppen az NDK-beli összehasonlítást illeti. Ezekben a helyzetekben a pártállam léte, ennek a kettőnek az összefonódása gátol mindenféle versenyt. Az előkészületben lévő törvény, ha valóban demokratikus akar lenni, ki kell, hogy mondja, véleményem szerint, a párt és az állam hatalmi szétválasztását. Ami a jóslást illeti, meg kell, hogy mondjam, ennek világos megfogalmazására, még inkább megvalósítására a közeljövőben a magam részéről kevés esélyt látok. Úgy érzem, hogy hosszú távon számolni kell azzal a helyzettel, hogy a jelenleg vezető párt nem mond le hatalmi monopóliumáról. Ugyanakkor, ha ez a törvény valóban demokratikus szellemben kerül elfogadásra, jogi eszköz lehet a párt eddig gyakorlatilag mindenható hatalmának korlátozására. Nagyon fontos demokratikus feltétel például, hogy a törvény ne tartalmazzon politikai preferenciákat. Például ne csak a nem létező főhatóság által baloldalinak, haladónak elismert pártoknak engedélyezzen működést. Tulajdonképpen itt is szükséges lenne az új alkotmánnyal való egybehangolás, egy szintre hozás. Egy konzervatív szellemű alkotmány ugyanis bármilyen jó párttörvény hatását csökkentheti. Ezért alapvető, hogy milyen megfogalmazást kap benne például az alkotmányos rend kifejezés, mert erre a többi törvény ugyanis folyamatosan hivatkozik. Ha kellően tág és demokratikus megfogalmazású az alkotmány, úgy gondolom, nem lehet jogi visszaélések, például párt-betiltások törvényes alapja. Ezért is fontosnak érezném a szerves kapcsolódást az alkotmányozás és az egyéb demokratizálódó szándékú törvények között. - Joó Rudolf beszélt az MDF részéről. Ugyanez a kérdés, hogy milyen lesz a politikai térkép Magyarországon a pártok engedélyezése után, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjéhez, Mécs Imréhez. - Először azzal kezdeném, hogy időhúzást érzünk. Tehát a kormányzat visszavonulóban van és ezzel, ahogy most áll, megengedi pártoknak az elvi létezését, de a gyakorlati működését egy későbbi időpontra teszi, ezzel időt húz. Feltétlenül győzelemnek kell, vagy kompromisszumos győzelemnek feltüntetni azt, vagy értékelni azt, hogy a parlament kikényszerítette az augusztusi ígéretet. Mert eredetileg év végére ígérte a kormányzat, hogy a párttörvényt létrehozza. Tehát augusztusra be kell terjesztenie, és annak elfogadása után lehetne bejegyeztetni a pártokat. Ez azt jelenti, hogy év végére kerülnének a pártok olyan helyzetbe, hogy egyáltalán lépni tudjanak. Ezt megelőzendő az a taktika célszerű, hogy már most az egyesülési törvény alapján meg kell kezdeni a szervezéseket és minél szélesebbé tenni. A mostani politikai szervezeteknek - így a miénknek is, meg az MDF-nek is, a Fidesznek is - joga van és lehetősége, hogy a politikai pártok funkcióit ellássa. És azoknak is fel kell hívni a figyelmét, azoknak a társadalmi erőknek, amelyek párttá akarnak alakulni, hogy már most meg kell kezdeni a lépéseiket. Az idő rendkívül sürget. A 24. órában vagyunk, az ország gazdasági, társadalmi helyzetét illetően. Minden időhúzás a hajót süllyeszti el. Tehát azért úgy tudunk kifogni ezen a halogató taktikán, ha már most elkezdjük a szerveződéseket. Rendkívül fontos a helyi szervezetek létrehozása, az országos szerveződés, a tagtoborzás és az, hogy az emberek feladják a passzivitásukat, feladják az óvatosságukat, és határozottan artikulálják a politikai véleményüket. Erre kell minden lehetőséget felhasználni, így az egyre szabadabbá váló sajtót is és a tömegkommunikációs médiákat is. Amelyek nagyon kis mértékben, de kezdenek megnyílni az alternatív független erők számára is. Ami a kérdés másik felét illeti, hogy a nagy monolitikus tömbnek tűnő MSZMP-nek mik a sanszai és mik a sanszai ezek mellett a formálódó független erőknek, itt nagyon sok megfontolást lehet tenni. Egyrészt az MSZMP nem olyan monolitikus tömb, mint ahogy ezt szerették volna feltüntetni, vagy ahányszor ezt feltételeztük. Az MSZMP is tele van tépelődő, gondolkodó, szorongó emberrel, aki keresi a helyét, és biztosítani kell azt, hogy ezek artikulálhassák szintén a politikai véleményüket és akár egységfrontokba is lehessen az MSZMP tagságának egy részével kerülni. Ha ellentétes vélemények hangzanak el, az egyik azt mondja, hogy ha előrehoznánk a választásokat, akkor a beidegződések, a passzivitás és a pártnak a közhatalmi szerepe, továbbá a feudális struktúra miatt az MSZMP jelenleg megszerezné a parlamenti többséget. Ugyanakkor hallottunk párton belülről olyan véleményeket, hogy szoronganak amiatt, hogy törpe kisebbségben maradnának. Nem lehet pontosan tudni, hogy melyik álláspont az igaz. De egy igaz. A demokrácia nem kerülhető el, és a megmérettetés sem. Tehát ha tisztességesen gondolják az MSZMP tagjai, hogy az országot ki kell húzni nehéz helyzetéből, és végre demokráciát kell teremteni, akkor ezt a megmérettetést vállalniuk kell - velünk együtt. - Az SZDSZ ügyvivőjének véleménye után a Szabad Kezdeményezések Hálózata egyik szervezője, Baba Iván beszél. - Semmi esélyt nem látok arra, hogy egy olyan párttörvényt elfogadtassanak, illetve még fontosabb, hogy működtetni tudjanak, amely nem azonos esélyeket biztosít a szerveződő pártoknak is, eleve nem tartom kizártnak, hogy megpróbálnak egy olyan párttörvényt keresztülverekedni, amelyik ezt a primus inter pares helyzetet szentesíti, de egy ilyen törvény, az elfogadása pillanatában érvénytelen lenne. A mai magyar társadalmi közhangulat, a légkör olyan, hogy itt az MSZMP, ha még valamit menteni akar a saját tekintélyéből, ami már alig-alig van, illetve ha meg akarja alapozni a jövőre nézve a saját tekintélyét és a saját hitelét, akkor ezt a manipulatív szándékot, amit az előbb említettél, ezt nem kodifikálhatja. Ha viszont ezt az egyenrangú pártok működését biztosító párttörvényt hozzák, akkor ez azt jelenti, hogy az MSZMP lényegében elfogadja, hogy ő a következő választásokon esetleg kisebbségbe kerül. Ebből nem az következik, hogy lemond a hatalomról, hanem az következik, hogy elfogadja a hatalom megosztását. - Bereczky Vilmos a Független Kisgazdapárt szóvivőjének véleménye következik. - Én az eljövendő időszakban - tehát egy közelebbi, pár éves időszakban - jogilag egyenjogú pártokat tudok elképzelni. De úgy vélem, hogy a pártok szerepe az első időszakban elsősorban korrekciós lehet. Ez az erőviszonyoknak a felméréséből eredő következtetés. Később elképzelhető egy kontrollszerep, majd egy koalíciós szerepet is el tudok képzelni, tehát a hatalom valós megosztását és távlatilag - amennyiben ugye az országot, ha kialakul egy valódi demokrácia - elképzelhető egy hatalmi váltás is. De ez csak távlatilag és elméletileg tudom pillanatnyilag elképzelni. Véleményem szerint a jelenlegi, a Kisgazdapártnak sem célja jelenleg a hatalom átvétele, mert ez nem időszerű, ehhez még fejlődnie kell, tehát a taglétszámban és politikailag is fejlődnie kell, de véleményem szerint ez egy folyamat, amit mindig a gazdasági, politikai és társadalmi szituáció fog meghatározni. Tehát egy párt eleve nem mond le a hatalom megszerzéséről, de nem is mondhat le a hatalomról. Mindig a választóknak kell eldönteni. - A harmadik kérdést a Független Kisgazdapárt szóvivőjének most elhangzott utolsó mondatához igazítanám: Lesz-e lehetősége Magyarországon a választóknak választásra 1990-ben, vagyis lehet-e többpártrendszerű választás Magyarországon? A kérdést, amelyet először Joó Rudolfnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének teszek fel, azzal egészítem ki, hogy ezen az esetleges választáson, mint párt, indul-e a Magyar Demokrata Fórum? - Először is azt szeretnénk, ha ez a választás nem 1990-ben, hanem hamarabb következne be. Mindez logikusan következik a soron kívüli alkotmányozó nemzetgyűlés gondolatából, amit az imént említett. De bárhogy is legyen, úgy gondolom, hogy a következő parlamenti választás már valószínűleg valamilyen mértékben többpárti választás lesz. Remélem - és reméljük -, hogy egyben versengés is lesz, tehát közeledik az esélyegyenlőség eszméjéhez és a pártállam hatalmi monopóliuma, ami pillanatnyilag nagyon is létező valóság, nem teszi formálissá a többi politikai erő megjelenését és érdekkifejeződését. Úgy gondolom, ha ma jelenleg ebben a helyzetben demokratikus választásokat tartanának, az alternatív szervezetek jó eséllyel indulnának még akkor is, ha ma még nincsenek teljesen megszervezve, felkészülve egy ilyen valóban fontos eseményre. - Mécs Imrétől is azt kérdezem, hogy indulhat-e vajon több párt a következő parlamenti választásokon és hozzá így módosítanám a kérdést: köztük lesz-e a Szabad Demokraták Szövetsége, mint politikai párt? - Először azt szeretném világosan leszögezni, hogy nincs más út, csak a pluralizmus útja. Olyan gazdasági csőd felé rohan az ország, olyan nehéz helyzetben van, a társadalomnak a problémái olyan hatalmasak, hogy ebből más reális kivezető út nincsen. Meg kell teremteni a bizalmat kifelé és befelé egyaránt. Befelé, hogy végre a gazdaság mozgásba jöjjön, kifelé pedig azért, hogy a világpiacba be tudjunk kapcsolódni és a megfelelő körülményeket és a bizalmat meg tudjuk teremteni, hogy ide a külföldi tőke, technológiák és a többi bejöjjenek. Afféle fejlesztési laboratóriuma lettünk mi a "vasfüggönyön" inneni világnak. Ugyanakkor vannak hangok az MSZMP egyes köreiben - ezek kalandorhangok -, amelyek diktatúrára törekednek. Egy rendpárti diktatúrát akarnak létrehozni, és szemük előtt a dél-koreai és más hasonló modellek lebegnek, mondván azt, hogy a politikai vezetést egy diktatúra, egy retrográd diktatúra tartja ugyan kézben, mégis a gazdaság jól funkcionál. Az óriási tévedés. Tehát nincsen a demokráciának és a többpártrendszernek nincs tényleges alternatívája Magyarországon. Ezt az utat kell követni és bízunk benne, hogy a kormányzat - és ezt egyre többen ismerik fel, és ténylegesen végre is akarják hajtani, minden sunyi hátsó gondolat nélkül. Éppen ezért optimista vagyok, hiszen ha nem lettem volna optimista, nehezen tudtam volna az életemet eddig végigélni, és ezért szinte biztos vagyok abban, hogy 1990-ben Magyarországon többpárti választások lesznek és ezeken a választásokon a Szabad Demokraták Szövetsége is fel fog lépni, és reméljük, hogy jelentős bizalmat fog kapni. - Bába Ivánnak, a Szabad Kezdeményezések Hálózata szervezőjének adom tovább a szót. - A legvalószínűbbnek azt tartom e pillanatban, hogy az 1990-es választásokon létrejön az 1945-ös koalícióhoz hasonló politikai berendezkedés, ahol is a megalakuló három-négy pártkoalíciót fog alkotni a választások után. Azt ugyanis nem nagyon tartom valószínűnek, hogy az MSZMP 40 évi, vagy 43-44 évi uralkodás után hirtelen kisebbségi pártként ellenzékbe menjen. Valószínűnek azt tartom, hogy egy olyan politikai helyzet fog kialakulni, ahol a különböző alternatív csoportosulások, különböző alternatív pártok, vagy most már ne nevezzük alternatívnak, mert a párttörvény után ezek teljesen egyenrangú pártok lesznek, ezek valamiféle politikai együttműködésre, koalícióra lépnek az MSZMP- vel, az MSZMP pedig tudomásul veszi, hogy egyike a pártoknak és a politikai erőknek Magyarországon. - Végül a már megalakult Független Kisgazdapárt szóvivőjének Bereczky Vilmosnak mi a véleménye erről? - Véleményem szerint indulni fognak a pártok a választásokon. A pártok fognak szerezni úgy a tanácsi választásokon, mint az országgyűlési választásokon mandátumokat, ennek a mennyiségét megjósolni jelen pillanatban nem lehet, de mindenesetre úgy gondolom, hogy annyi mandátummal fogunk rendelkezni, hogy a hatalmas ellenőrzést befolyásolni tudjuk a demokratikus döntések irányába. +++
1989. január 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|