 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MTI közleménye - A hírügynökség visszautasítja Csurka István rágalmait
"A Magyar Távirati Iroda igazgatótanácsa, Szakszervezeti
Bizottsága, valamint a Magyar Hírügynökségi Újságíró Kamara
ügyvezető elnöksége - az intézmény valamennyi, a pártatlan, objektív
tájékoztatást szolgáló munkatársa nevében - a leghatározottabban
visszautasítja Csurka Istvánnak a Magyar Távirati Irodát ért, az
újságírók becsületét sértő rágalmait.
"
BBC, Panoráma:
Tiranai találkozó
"A balkáni országok külügyminisztereinek első, 1988-as belgrádi
találkozója óta a térségben a politikai helyzet lényegesen többet
változott, mint az azt megelőző két évtizedben. Bulgária és Albánia
kivételével Kelet Európában összeomlott a kommunizmus és a Varsói
Szerződés is szétesőfélben van. Míg Romániában továbbra is a volt
kommunisták kezében van a hatalom, az el nem kötelezett Jugoszlávia
legnagyobb köztársaságában, Szerbiában is győzelemre számíthatnak a
rövidesen sorra kerülő választásokban."
|
|
|
|
|
|
 |
A társadalombiztosítás múltja és jövője
|
---------------------------------------
München, 1990. október 24. (SZER, Mérlegen) - A
társadalombiztosítás múltja és jövője.
Magyarországon rövidesen nyilvánosságra hozzák és vitára
bocsájtják a társadalombiztosítás új koncepcióját. Valóban radikális
változásra van szükség, mert a kommunista rendszer ezen a területen
is ijesztő örökséget hagyott hátra. Amit társadalombiztosításnak
nevezett, tulajdonképpen nem volt biztosítás, mivel a jövőbeni
kötelezettségek fedezetéről nem gondoskodott, mivel tartalékok
helyett adósságokat halmozott fel. Vadász János a múlt héten ennek a
bűnösen felelőtlen rendszernek a működését és örökségét mutatta be,
a mai alkalommal megvizsgálja, milyen társadalombiztosítás kiépítése
szükséges.
- Miután az elmúlt 4 évtizedben a társadalombiztosításnak
nevezett intézmény semmiféle konkrét tartalékot nem halmozott fel,
pillanatnyilag egyetlen bevételi forrása a havi járulék, amelyet a
bérköltségek terhére a vállalatoknak kell befizetniök. Az évek során
elképesztő magasságba srófolták föl - 53 százalékig -, hogy az
évről-évre növekvő fizetési kötelezettségeket évről-évre úgy ahogy
fedezni tudják.
A magas járulék bénítja a vállalatok működését csakúgy, mint a
keresetek növekedését. Mérséklése csak akkor lehetséges, ha a
társadalombiztosítás késedelem nélkül vagyonhoz jut, vagyis tőkéhez,
amelyet befektethet, és ennek a jövedelméből új bevételi forrást
teremthet, a járulékból származó jövedelem kiegészítéseként.
Ennek az új jövedelemnek jóval nagyobb arányban kell növekednie,
mint ahogy a járulékból származó jövedelem, a járulék fokozatos
mérséklésével csökken. Vagyis a társadalombiztosítás összes
jövedelmének fokozatosan növekednie kell, amelyen belül mérséklődhet
a járulék magassága és a járulékból származó jövedelem részaránya.
Növekednie kell, mert ez elengedhetetlen a tartalékok képzéséhez, a
jövőben felmerülő fizetési kötelezettségek teljesítéséhez. (folyt.)
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- Társadalombiztosítás - 1. folyt.
|
Hogyan lehet ezt a növekvő jövedelmet megteremteni? A válasz
kézenfekvő. A privatizálási program részeként az állami vagyon
meghatározott hányadát - mint intézményi tulajdont - a
társadalombiztosítás tulajdonába kell adni. Mégpedig
térítésmentesen, mivel a társadalombiztosításnak nincs nélkülözhető
jövedelme, amit bárminemű vásárlásra fordíthat. Nyomban hangsúlyozni
szükséges: ez a vagyon nem arra való, hogy elköltsék. Körültekintően
be kell fektetni, és csak az ebből származó jövedelmet lehet
társadalombiztosítási kiadásokra fordítani.
Az állami vagyon mekkora hányadát célszerű a
társadalombiztosítás tulajdonába juttatni? Fogas kérdés. Látszólag
egyszerű lenne a társadalombiztosítás szükségleteiből kiindulni.
Megállapítani, hogy évente mennyi jövedelemre van szükség, és
kiszámítani, hogy körülbelül mennyi tőke befektetése teremt évente
ekkora jövedelmet. Biztos, hogy egy horribilis tőkemennyiség lenne a
számítás eredménye, ami azt jelentené, hogy az állami vagyon jó
részét, talán túlnyomó részét a társadalombiztosítás tulajdonába
kellene adni.
De ez járhatatlan út, hiszen piacgazdaság csak akkor hívható
életre és gyors gazdasági növekedés is csak akkor bontakozhat ki, ha
az állami vagyon túlnyomó része dinamikus magánvállalkozások
tulajdonába kerül. Ilyen hajtóerőt az intézményi tulajdon nem tud
képviselni, hiszen nem a vállalkozás a feladata. Nem új termékek
meghonosítása, nem új piacok szerzése, hanem a körültekintő
befektetés, hogy annak elkölthető jövedelme biztosan rendelkezésre
álljon, de azért lehetőleg magas legyen. Egy hasonlattal élve: az
intézményi tőke rálép a legszélesebb útra, amelyet a vállalkozói
tőke más utakkal és kockázatokkal teli csapásokkal egyetemben már
lefektetett a gazdaság számára. Világos, hogy a tőke zömét azoknak
kell birtokolniuk, akik az úttörő feladatot teljesítik. (folyt.)
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- Társadalombiztosítás - 2. folyt.
|
Célszerű tehát, ha kiindulásként az állami vagyonnak csak
meghatározott kis hányadát juttatják a társadalombiztosításnak. Ez
nyilván nem lesz elegendő. De később, a gazdasági növekedés első
szakasza után ez a vagyonhányad növelhető lehet. Továbbá, ha
jövedelmezőek a befektetések, a vagyon ezáltal is gyarapítható. De
mindenképpen hosszú folyamatról van szó, amelynek során a
társadalombiztosítás fokozatosan éri el az ideális
jövedelemmegoszlást a járulékbefizetések és a tőkejövedelem között,
ami együttesen az évi fizetési kötelezettségeket és a tartalékok
képzését is fedezni képes.
Az elmondottakból következik, hogy a társadalombiztosításnak a
kormánytól független, nemzeti intézményként kell működnie, a
társadalombiztosításról hozott törvény alapján. Működéséről az
Országgyűlés előtt kell rendszeresen beszámolnia és felelnie.
Vezetőit célszerű meghatározott időre szóló szerződéssel kinevezni
akár az Országgyűlés, akár a köztársasági elnök hatáskörébe.
A szerződések meghosszabbítását pedig attól kellene függővé
tenni, hogy a társadalombiztosítás a neki átadott vagyonnal milyen
hatékonysági fokkal gazdálkodott.
Már említettem, hogy a társadalombiztosítás befektetéseit a
körültekintő óvatosságnak, a kockázatok gondos megosztásának, a
magánvállalkozások által kitaposott széles út követésének kell
jellemeznie. Nem lehet feladat a túlzott kockázatok vállalása.
Elsősorban a hosszú távon megtérülő befektetésekre kell
összpontosítania. Ez garantálja a biztos, előre kalkulálható
jövedelmet - előnyös az egész gazdaság számára, mert kellő súlyt
biztosít a kipróbált biztos befektetéseknek, a hosszú távra lekötött
megtakarításoknak, és előnyös azon egyének, vagy intézmények számára
- például helyhatóságok számára -, akik és amelyek ugyanabban
érdekeltek, mint a társadalombiztosítás: biztos és hosszú távon
kedvezően megtérülő tőkebefektetésben. (folyt.)
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- Társadalombiztosítás - 3. folyt.
|
Ez úgy oldható meg, hogy a társadalombiztosítás befektetési
alapokat létesít, amelyek értékpapírjai felölelik a
társadalombiztosítás kombinált befektetéseit és ezen papírok
megvásárlása előnyös lehet azok számára, akik hasonló szempontokat
követnek, mint a társadalombiztosítás.
Egy szabadpiaci társadalomban ugyanis a jövőről való
gondoskodás, például a nyugdíj megalapozása nemcsak a
társadalombiztosítás feladata. Lehet magánbiztosító feladata is, aki
arra vállalkozik, hogy a társadalombiztosítástól eltérő
feltételekkel, például hosszabb-rövidebb megtérülési időszakkal,
vagy különleges juttatásokkal kínálja a jövőről való gondoskodást
azoknak, akik körében e feltételek iránt igény mutatkozik. Íly módon
a szélesebb értelemben vett társadalombiztosítás kínálati skálája
jöhet létre és egyúttal a versenye is, ami az egyes biztosítókat,
beleértve a nemzeti intézményként működő társadalombiztosítást is, a
tőkéjükkel való hatékony gazdálkodásra sarkallja. És végül egyének
is dönthetnek úgy - elsősorban a magas jövedelműek körében -, hogy
maguk kívánnak a jövőjükről gondoskodni, olyan testre szabott
feltételekkel, amelyek nekik speciálisan megfelelnek. Bármilyen
biztosító intézmény igénybe vétele nélkül.
Számos nyugati országban bizonyos megszabott jövedelmi határ
fölött a társadalombiztosítás igénybe vétele nem kötelező. Ami a jól
kereső állampolgároknak nyújtja ezt a választási lehetőséget.
Amennyiben úgy döntenek, hogy jövőjüket magánbiztosítással, vagy
saját tőkéjük befektetésével kívánják megalapozni, vagy
leggyakrabban e két módszer kombinációjával, nem kell kötelező
járulékot fizetniük, viszont később a társadalombiztosítás
szolgáltatásaira sem tarthatnak igényt. Mert a jövőjükről való
gondoskodás saját erejükből, saját felelősségükre történik. (folyt.)
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
|
|
- Társadalombiztosítás - 4. folyt.
|
A magánbiztosítás és az egyéni "Csináld magad
" biztosítás
elsősorban a gazdagabb társadalmakban honosodott meg, de nemcsak
gazdagság a feltétele. Hanem annak a felfogásnak a térhódítása is,
amelyek alapján az egyén, ha megteheti, nem bízza külső
intézményekre sorsa alakítását, így nyugdíjbíztosítását sem, hanem
mindenről maga kíván gondoskodni.
Itt még sajnos nem tartunk. Egyelőre ott tartunk, hogy
megbízható társadalombiztosítást kell teremteni. De ez az első nagy
lépés azon az úton, amely ebbe az irányba vezet. +++
1990. október 24., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|