|
|
|
|
Göncz Árpád beszéde a Magyar Hidrológiai Társaság 1990. október
16-ai tisztújító közgyűlésén (1. rész)
(OS)
|
1990. október 20., szombat - Kedves Barátaim
Sőt, engedjék meg, hogy azt mondjam: kedves kollégák Nem tudom, hogy joggal használom-e ezt a kifejezést, de az életemből hét éven át talajvédelemmel foglalkoztam, ami módot adott rá, hogy a komplex vízgazdálkodás kérdéseivel - nem olyan szinten mint Önök, de - megismerkedtem. Ez mindenesetre elég volt ahoz, hogy ma ne azzal a gondolattal jöjjek el, hogy itt protokolláris kötelezettségnek teszek eleget pusztán csak azért, mert az ország három legrégebbi szakmai testületének egyikét kell üdvözölnöm itt.
Mindenekelőtt az vezetett, és azért örültem, hogy ide jöhettem, mert szeretnék a nyilvánosság előtt igazságot szolgáltatni egy olyan szakmának, amelyet egy politikai tévedés miatt bűnbaknak tekintenek és a vádlottak padjára ültettek. Kollektíven a vádlottak padjára ültettek, elfeledkezvén arról, hogy minden beavatkozás - vízügyi beavatkozás - eleve megbontja az ökológiai egyensúlyt, amely amúgy is dinamikus ökológiai egyensúly. A Tisza-szabályozáskor is megváltozott Magyarország ökológiai egyensúlya; a korábbihoz képest új egyensúly jött létre. A szabályozás nélkül, még ha nem is volna egymillió katasztrális hold szikesünk, nem tudnánk megtermelni a gabonánkat. Közismert, hogy ez a beavatkozás azt a személyt, Vásárhelyi Pált, akinek a részéről ez történelmi tett volt, a halálba kergette.
A szakma jelenlévő képviselőinek nincsenek illúzióik abban, hogy aki a fennálló természeti egyensúlyba beavatkozik, az ki van téve a kritikának és ki van téve a támadásoknak. Borzasztó veszélyesnek érzem azonban azt a morális felelősségrevonást, amely a politikusok helyett egy szakmát ért, mert ez pontosan azzal a veszéllyel jár, hogy megbontja a szakma morális egyensúlyát. Aligha lehet elvárni azt a katonai fegyelmet egy szervezettől, mint amilyen az árvízvédelemnél szükséges, ha általában bűnösnek tartják a vizimérnököt azért, amit csinál.
Ideje volna, ha tudomásul venné az ország közvéleménye, hogy a vizimérnök és a vizes szakma nem bűnözőkből és nem maffiából áll. Én nem kívánok senkit védeni, aki ezért vagy azért támogatott egy politikai döntést, de meg akarom védeni azokat a mérnököket, akik legjobban szakmai tudásuk szerint, a legjobb műszaki felkészültséggel - és ez a műszaki felkészültség nemcsak európai, hanem világszintű, mert a magyar vizes szakma világszintű - próbáltak létrehozni egy létesítményt, amelynek a műszaki paramétereivel szemben aligha lehet bármiféle támadást intézni. (folyt. köv.)
1990. október 20., szombat 17:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Göncz Árpád beszéde a Magyar Hidrológiai Társaság 1990. október
16-ai tisztújító közgyűlésen (2. rész)
(OS)
|
Más kérdés, hogy egy húsz évvel ezelőtt készült terv nem vehetett figyelembe olyan ökológiai szempontokat, amelyeket azóta ismertünk meg. Vásárhelyi Pál és az utána következők sem tudták, amikor az ötnözőrendszert tervezték, hogy a csurgalékvizet nem lehet visszatáplálni a tápcsatornába.
Most már tudjuk, és megtanultuk a magunk kárán, hogy a természet a maga dinamikus egyensúlyát valami módon fenntartja. Ezzel számolnunk kell. Én nagyon szeretném, ha mindez az egész ország szine előtt hangzanék el, mert most már talán három-négy évre visszamenőleg ez a szakma mást, mint elítélést, nem kapott. Ez a szakma pedig minden tiszteletet megérdemel, mert például az ország területén több mint húsz százaléka ki van téve árvízveszélynek, és Alföldünk árvízveszélyes területnek minősíthető egészében. Ha e területeket nem viszi el a víz, az az Önök érdeme; ennek a szakmának az érdeme. Hozzáteszem, nemcsak a gyakorló mérnököké, hanem a tervezőké, és nemcsak a tervezőké, hanem a kutatóké, mert Magyarországon a vízügyi kutatás és a tervezés is rendkívül magas színvonalú, és meggyőződésem, hogy a jövőben ez még emelkedni fog.
Ezzel a véleményemmel nem állok egyedül. Teljesen hivatalos állásfoglalás, amit most teszek mint a Magyar Köztársaság választott köztársasági elnöke. Nem csupán a magam nevében, hanem - merem állítani - Magyarország népe nevében, amely a vízügyi szakma munkája és becsülete nélkül egyszerűen nem tud létezni és nem tudja megtermelni a mezőgazdaságában a holnapi kenyerünket. Kérem, hogy ezt a köszönetet és elismerést vegyék tőlem a magyar nép nevében tudomásul.
Külön öröm, hogy mellettem ül a szakminiszter, akinek - meggyőződésem - ugyanaz a véleménye mint az enyém. És szentül meg vagyok győződve arról, hogy Önök szakmailag és emberileg meg fogják kapni azt a védelmet és azt az elismerést, ami nélkül dolgozni nem lehet. Ha az ember nem látja munkájának a megbecsülését, akkor nem szívesen dolgozik, mert a munka nemcsak fizetés kérdése. A munka ennél sokkal több. Pontosan ez volt az, amiért örömmel fogadtam el a meghívásukat és egy pillanatig sem haboztam eljönni.
Nevetséges volna, ha én most itt bíztatnám Önöket helytállásra, szakamai helytállásra vagy egyébre. Az elmúlt 130-140 év, mióta keletkezőben volt és utána teljesen létrejött ez a szakmai közösség, bőséges bizonyítéka annak, hogy Önök nem szorulnak biztatásra, hanem Önökről kell mintát vennie minden szakmai közösségnek Magyarországon, amelyik az ország javát és az ország érdekét akkor is figyelembe veszi, hogyha ez áldozatot kíván tőle. (folyt. köv.)
1990. október 20., szombat 17:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Göncz Árpád beszéde a Magyar Hidraológiai Társaság 1990.
október 16-án tisztújító közgyűlésén (3. rész)
(OS)
|
Mint ahogy Önöktől az elmúlt időben morális áldozatot és valószínűleg létbizonytalansággal járó áldozatot is követelt.
Ha megengedik, ezzel befejezem. Üdvözlöm Önöket és kívánok nagyon hasznos, magas színvonalú és értékes tanácskozást. (OS)
1990. október 20., szombat 17:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|