 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Állampolgárok nyílt levele Göncz Árpádhoz
"Tiltakozunk a Csoóri Sándort és
Nappali hold című írását ért támadássorozat és rágalomhadjárat
ellen.
Akik a sajtószabadság címén gúnyolják a magyarságot, amikor egy
nekik nem tetsző újságcikk jelenik meg, hecckampányt indítanak az
írója ellen. Ez így egyoldalú sajtószabadság, mely csak arra jó,
hogy íróink továbbra is allegóriában fogalmazhatnak.
"
Amerika Hangja, Világhíradó:
Nemzetbiztonság
"A beszámolók szerint az átlagmagyar ma drágábban él rosszabb
körülmények között, mint akár egy évvel ezelőtt. A nagyobb szabadásg
feletti örömöt beárnyékolja a bizonytalan jövő képe. A sötét tónusú
helyzetképet kiváltó esetlelges okok felett heves viták indultak a
vacsoraasztal körül. Mint kiderült, azt senki sem várta, hogy a
pártállam bukása után mintegy varázsütésre megérkezik a Kánaán, és a
tönkretett ország elindulhat a gazdagodás felé.
A társaság néhány tagja, köztük magam is arra számítottunk, hogy
a felszabadult társadalom a kezdeti bizonytalanságok után mára majd
mutatja a kibontakozás, a magára találás jeleit."
|
|
|
|
|
|
 |
Viharfellegek az SZKP felett
|
----------------------------
München, 1990. október 20. (SZER, Kelet-európai szemle) - Bárdy
István összeállítása:
- 1990-ben csaknem háromnegyed millióan léptek ki a szovjet
kommunista pártból. Az év első nyolc hónapjában 682 ezer párttag
adta vissza a tagkönyvét. A kilépéseknek csaknem a felére
június-augusztus hónapban került sor, épp az Oroszországi Kommunista
Párt alapító kongresszusát és a XXVIII. pártkongresszust követően.
A júliusban megtartott XXVIII. pártkongresszuson Gorbacsovnak
sikerült kivédenie a dogmatikusok támadásait, a reformok
visszacsinálását célzó kísérleteiket. Még nagyobb garral lendültek
akcióba Gorbacsov ellenfelei az Oroszországi Kommunista Párt alapító
kongresszusán, amelyre két szakaszban: júniusban és szeptemberben
került sor. Ez a kísérletük is kudarca fulladt, nem tudták
visszaforgatni az idő kerekét, ehelyett az történt, hogy az új párt
még pártprogramban sem tudott megegyezni.
Ezt a meglehetősen sajátos fordulatot a TASZSZ úgy kommentálta,
hogy teljes képtelenség, ha egy politikai pártnak nincsen semmiféle
programja.
Mint a későbbiekben látni fogjuk, korátsem véletlen, hogy az
oroszországi kommunisták egyelőre jobbnak látták, ha nem hozakodnak
elő saját, a dolgok természetéből adódóan az SZKP-nak konkurenciát
jelentő pártprogrammal. De program nélkül is olyan általános
bizalmatlanságot keltettek a soraiban hangadónak előlépő
dogmatikusok, hogy legfőképpen az ő számlájukra - a szakadár orosz
bolsevikok számlájára - írandó az összesen mintegy 18,5 millió tagot
számláló szovjet kommunisták példa nélküli megfogyatkozása. (folyt.)
1990. október 20., szombat
|
Vissza »
|
|
- Viharfellegek az SZKP felett - 1. folyt.
|
Az oroszországi föderációban a múlt hónapban kereken 163 ezren
léptek ki a pártból. Igen sok közöttük a munkás, épp azok tehát,
akiket a párt állítólag képvisel. A Pravda hasábjain egy autógyári
pártaktivista Uljanovszkból mindezt így kommentálta: ha ez a trend
folytatódik, hamarosan eltűnik minden munkás a kommunista pártból,
csupán a bürokraták maradnak meg.
A szovjet közvélemény egésze is egyre bizalmatlanabb a
kommunista párttal szemben. Az év elején az SZKP saját
kutatóintézete - a Társadalomtudományi Akadémia - volt kénytelen
beismerni, hogy "a peresztrojka beindulása óta a pártban továbbra is
bizakodóak, most első ízben kerültek kisebbségbe azokkal szemben,
akik már elvesztették a párt haladó szerepébe vetett hitüket".
Munkások körében végzett közvéleménykutatások szerint mindössze 12
százalék hiszi továbbra is, hogy a párt képes megvédelmezni az
egyszerű emberek érdekeit. A Sziberszkaja Gazeta című független lap
olvasói, amikor feltették nekik a kérdést: szerintük kinek az
érdekeit képviseli a kommunista párt? - ezt felelték: hát a
pártapparátusét.
A kommunista párttal szembeni általános bizalmatlanságot tovább
mélyítette az Oroszországi Kommunista Párt megalapítása. Az
Oroszországi Kommunista Párt alapító kongresszusát egyenes adásban
közvetítette a szovjet televízió. Az egész ország láthatta tehát a
teljesen régivonalas leningrádi közgazdászt, az ultradogmatikus
Egyesült Munkásfront keresztapjának becézett Mihail Popovot, amint
kiátkozza a peresztrojkát, sommásan ellenforradalomnak minősítvén
azt. Látta és hallotta a szovjet közvélemény az oroszországi
szervező bizottság tagját, Ivan Oszacsijt is, aki azzal vádolta a
gorbacsovi vezetést, hogy megköti a kommunisták kezét,
megakadályozza őket abban, hogy befolyást gyakoroljanak az
eseményekre. Oszacsij azt állította, hogy Gorbacsov és társai nem
tettek semmit a pártegység helyreállítására, nem dolgozták ki a párt
által követendő stragéiát és taktikát. Arra kárhoztatták a
kommunistákat, hogy fegyvertelenül ücsörögjenek a lövészárokban,
miközben teljes erővel tüzelnek rájuk a szocializmusellenes erők.
(folyt.)
1990. október 20., szombat
|
Vissza »
|
|
- Viharfellegek az SZKP felett - 2. folyt.
|
Kiderült az alapító kongresszuson, hogy az oroszországi
kommunistáknak Gorbacsov külpolitikája is vörös posztó. Albert
Makasov tábornok különösen riasztónak mondotta Németország
egyesülését. Úgy fogalmazott, hogy a moszkvai vezetés érve -
miszerint 45 év után már senki sem fogja megtámadni a Szovjetuniót -
csupán gyengeelméjűek hitegetésére jó. Ivan Sztorusin egy szibériai
munkás amellett kardoskodott, hogy a Szovjetunió számára jobb volna
visszatérni az 1985 előtti - értsd: Gorbacsov hatalomra jutása
előtti - állapotokhoz. Más felszólalók kirohanásokat intéztek a
paicgazdaságra való áttállás, a lakosságnak magánvállalkozásra való
bíztatása, és az ellen, hogy Gorbacsov az úgynevezett osztályértékek
helyett az emberi értékeket meri hangsúlyozni.
Az ilyen és ehhez hasonló szélsőséges kitételeknek betudhatóan
az oroszországi kommunisták pártja főtitkárával, Ivan Poloszkovval
egyetemben előlépett a dogmatizmus a reakció legfőbb
megtestesítőjévé.
Nem jelentéktelenebb sajtóorgánum, mind maga a Novoje Vremja
minősítette az orosz pártot az apparatcsikok és tábornokok
pártjának. A rendkívül népszerű reformer az SZKP-ból ugyancsak az
idén kilépett moszkvai polgármester Gavril Popov pedig, amikor
Poloszkov Moszkvába érkezett, egyszerűen nem volt hajlandó szállást
keresni az Oroszországi KP főtitkárának.
Vessük egy pillantást arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért
alapítottak külön pártot az orosz kommunisták?
A Szovjetunió 15 tagköztársasága közül egészen 1990-ig csupán
Oroszországban nem létezett külön kommunista párt. Még pontosabban:
1925 óta, amikor az orosz kommunisták beolvadtak a szovjet
kommunista pártba. Az önálló orosz kommunista párt
újrafeltámasztását azok az apparatcsikok szorgalmazták, akik
személyes fenyegetést láttak a gorbacsovi reformokban és ezen
túlmenően úgy vélték: külön orosz hatalmi bázist kell kialakítaniuk,
mert enélkül úgymond sem az SZKP-t, sem a függetlenségi törekvések
által szorongatott Szovjetuniót nem lehet összetartani. (folyt.)
1990. október 20., szombat
|
Vissza »
|
|
- Viharfellegek az SZKP felett - 3. folyt.
|
Az orosz KP megalakításának tervét kezdetben főleg csak maga
Gorbacsov ellenezte. Hogy miért? Elég egy pillantás a
statisztikákra. Az SZKP tagjainak nagyobbik hányada - egészen
pontosan 57 százaléka, számszerűen kifejezve 10,5 millió párttag -
Oroszországban él. Ami azt jelenti, hogy a külön párt
megalapításával az Oroszországi Kommunisták Szervezete a világ
második legnagyobb kommunista pártja mindjárt a kínai után. Logikus
módon tehát Gorbacsov saját pozícióját fenyegető veszélyt látott az
oroszok különutas szervezkedésében. Tervüket jóideig ellenezte.
Az orosz KP megszületésének késleltetése azonban utólag taktikai
hibának bizonyult. A több hónapos huzavona lehetővé tette ugyanis,
hogy Leningrádban a dogmatikusok megszervezzék soraikat és a
pártalapítás terén magukhoz ragadják a kezdeményezést. Amikor
áprilisban az orosz kommunisták egy kétnapos kongresszus
zárószavaként Leningrádban bejelentették: megalapították az
Oroszországi Kommunista Pártot, gondosan ügyeltek arra, ne keltsék
fel azonnal Moszkva haragját. Igazi céljukat leplezve úgy
fogalmaztak, hogy az új párt, az SZKP platformjára épül.
A második hibát Gorbacsov akkor követte el, amikor (..zavart
vétel ...) A végeredmény az lett, hogy a küldöttek tetemes hányadát
- mintegy 40 százalékát - helyi pártfunkcionáriusok alkották, akik
természetesen nem kértek a hatalmukat fenyegető gorbacsovizmusból.
Nem elég tehát az, hogy a szovjet polgárnak már majd minden
vonatkozásban elege van a kommunizmusból. A munkásság élcsapata most
már belülről, a párszakadással is maga alatt vágja fát.
Hogy a leningrádi dogmatikusok és a moszkvai reformerek
viaskodásában végül is ki fog felülkerekedni arról az amerikai Wall
Street Journal szerint még túl korai volna ítéletet mondani. Az
amerikai lap szerint nem szabad lebecsülni a pártgépezet, tehát a
dogmatikusok erejét. (folyt.)
1990. október 20., szombat
|
Vissza »
|
|
- Viharfellegek az SZKP felett - 4. folyt.
|
Ide tartozik az is - emlékeztet a Wall Street Journal -, hogy a
szovjet kommunista párt továbbra is az egész Szovjetunió, sőt
feltehetően az egész világ legnagyobb ingatlantulajdonosa. És végül
az, hogy még mindig pártfunkcionáriusok tartják kezükben a központi
kormányt, a katonai vezetést, a KGB-t és az önálló hangok
felbukkanása ellenére lényegileg a sajtót, a rádiót és a televíziót
is. +++
1990. október 20., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|