|
|
 |
|
 |
Kelet-európai helyzet - Kirkpatrick-nyilatkozat
|
(Csipán Tibor)
München, 1989. március 20. (SZER, Késő esti mai nap) - A Washington
Post mai számában Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok volt ENSZ-
nagykövete a tekintélyes konzervatív külpolitikai szakértő hosszabb
elemzést közöl a kelet-európai helyzetről, és ebben felteszi a
kulcsfontosságú kérdést: vajon kimúlt-e már az úgynevezett
Brezsnyev-doktrína?
Kirkpartick emlékeztet, hogy amikor a magyar kormány utoljára
megkérdőjelezte a létező szocializmus értékeit és a Szovjetunióval
fenntartott kapcsolatok természetét, szovjet tankok özönlötték el
Budapestet. Ma, több mint három évtizeddel később - folytatja
Kirkpatrick - a magyar vezetés újra átfogó politikai, gazdasági és
alkotmányreformra készül.
Magyarországon - mondja a konzervatív kommentátor - ma nyíltan
beszélnek arról, hogy esetleg az ország az Európai Gazdasági
Közösség tagja lesz, és azt várják, hogy az Európa Parlamentben
megfigyelői státuszt kap, és ma a Szovjetunió egyetlen egyszer sem
utalt arra, hogy egy ilyen jellegű fejleményt vereségként
értékelne. Oleg Bogomolov, Gorbacsov tanácsadója például - mint
ahogy azt hallgatóink bizonyára jól tudják - kijelentette: egy
semleges Magyarország nem jelentene fenyegetést a Szovjetunió
számára.
Jeane Kirkpatrick ezekre a fejleményekre is utalva teszi fel a
kérdést, hogy vajon mára érvényét vesztette-e az úgynevezett
Brezsnyev-doktrína, melynek röviden az volt a lényege, hogy Moszkva
internacionalista kötelességének tartotta a bajba jutott
szocialista rezsimek életben tartását akár katonai erővel is.
Kirkpatrick - válaszolni próbálván a kérdésre - megállapítja: ma
igazából senki nem tudja, hogy a Szovjetunió milyen mértékű
szabadságot és függetlenséget fog eltűrni. Magyarországon,
Litvániában és Lengyelországban a kormány és az ellenzék egyaránt
óvatosan feszegeti a határokat. A kommunista pártok - hatalmukat
megőrzendő - lazítani akarnak a totális kontrollon, szabad
választásokat ígérnek, de csak szigorúan meghatározott feltételek
mellett.
Magyarországon például - írja Kirkpatrick, s itt nézzék el nekem a
hallgatók, ha őt idézvén már jól ismert dolgokról beszélek -
ellenzéki pártok is indulhatnak majd a választásokon, s ha
sikeresek lesznek, helyet kaphatnak egy olyan koalícióban, melynek
vezető ereje az MSZMP lesz.
Litvániában a Sajudis ellenzéki mozgalom jelölteket indít a március
26-i törvényhozási választásokon, már eleve azzal a tudattal,
hogy elsöprő győzelme esetén sem lesz semmi lehetősége arra, hogy
beleszóljon az új kormány összetételébe.
Lényegében - állapítja meg Kirkpatrick - az ellenzéki pártok és
mozgalmak Kelet-Európában elfogadták, hogy a politikai küzdelemben
az ő kapujuk felé lejt a pálya, s hogy nem egyenlő feltételek
között küzdenek a kommunista párttal. Még ilyen körülmények között
is nagy a nyugtalanság és a bizonytalanság - mondja Kirkpatrick. -
A Sajudis és a Szolidaritás vezetői például félnek igazi
demokráciát és félreérthetetlen függetlenséget követelni. Félnek a
Szovjetuniótól, félnek a Varsói Szerződés erőitől, félnek egy olyan
fejleménytől, mely az egész reformfolyamatot elpusztítaná.
Hová vezet mindez? - teszi fel végül a kérdést Kirkpatrick. -
Gorbacsov türelmének és hatalmának hol a végső határa? Lehetséges-
e, hogy a Varsói Szerződés egyik vagy másik tagállama semlegességet
jelentsen be? Győz-e a nacionalizmus a szocializmus felett Kelet-
Európában? Győz-e a demokrácia a pártdiktatúra erői felett?
Ne lepődjünk meg, ha Jeane Kirkpatrick válasza ezekre a kérdésekre
végül is pontosan ugyanaz, mint az ügyben érdekeltek túlnyomó
többségének a válasza: ma még nem tudhatjuk. +++
1989. március 20., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|