|
|
 |
|
 |
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
|
London, 1989. március 16. (BBC, Panoráma) - Pallai Péter
munkatársunk a szegedi eseményekről kérdezte Tamás Gáspár Miklós
filozófust, aki két beszédet is mondott tegnap.
- Tegnap Szegeden milyen fogadtatásban részesültél, milyen számban
gyűltek össze az emberek?
- Szegeden a független új demokratikus mozgalmak külön ünneplésre
hívták a város népét. Úgy számoltuk, hogy 7-8 ezer ember lehetett
jelen, szemben azzal a körülbelül 800 emberrel, aki a hivatalos
ünnepségre gyűlt össze.
- Mi volt a mondanivalód lényege? Tudom, hogy egy beszédet nem
lehetett néhány percbe tömöríteni, inkább arra lehetne talán a
hallgató kíváncsi, hogy miben térhetett el a te mondanivalód attól,
amit akár a hivatalosak, akár a többi függetlenek juttattak tegnap
kifejezésre.
- Hát én azt hiszem, hogy az én beszédem emberi valójában és
élességében különbözött attól, amit mások mondtak, amennyiben én
kimondottan bíráltam az uralkodó pártot és személyében Grósz Károly
főtitkárt. Tehát én politikai beszédet mondtam és arra próbáltam
figyelmeztetni, hogy nehogy a demokratikus látszatok megtévesszenek
bennünket, hisz még munka vár ránk.
- Budapesten a fáklyás menet kezdetén nagyjából ugyanazt mondtad,
mint Szegeden vagy egy más beszédet mondtál?
- Egy más beszédet mondtam és engedd meg, hogy ebből egy pár
mondatot egész egyszerűen idézzek.
- Parancsoljál!
- Azt mondtam: - Tavaly március óta a kommunista rendszer
erkölcsileg és politikailag megbukott. A hatalom birtokosai
nagyjából ugyanazok, mint azelőtt, de miféle hatalom az, amelynek
senki nem engedelmeskedik. Később így folytattam: - Ideje volna,
hogy a kommunista párt hatalomszerénységet tanuljon.
Senki nem bízta meg az uralkodással, és ha majd részt akar venni a
demokrácia versenyében, magába nézzen inkább, mintsem hogy máris a
kártyák cinkelésével foglalkozzék.
Azért idéztem ezt a pár mondatot a beszédemből, mert az újság,
amerikai újság csak azt a passzust emeli ki a beszédemből, hogy
felbujtottam az új ellenzéki mozgalmakat, hogy fejezzék be az
egymás közti torzsalkodást és készüljenek az építésre.
- Különbözött a hangulat a főváros és a vidék között?
- Valamelyest igen. Szegeden, mivel vidéki városokban tulajdonképp
ma először került sor független március 15r-ikére, talán
érzékelhetőbb volt az egyszerű öröm. Az emberek láthatólag boldogok
voltak. Mikor szemben álltam azzal a sok emberrel a nagy szélben
ott Szegeden, hát mindenkinek fülig volt a szája, az emberek
boldogok voltak, örültek.
A pesti hangulat is nyugodt volt és kellemes, de a politikai
küzdelemnek a légköre érezhetőbb volt.
- És milyen tanulságot vonhat le a hatalom és az ellenzék a tegnapi
megmozdulásokból?
- Nézd, tegnap szimbolikus csata folyt, nem igazi csata, nem igazi
politikai küzdelem, ez a jelképek küzdelme volt. Ezt a csatát
viszont megnyertük, efelől senkinek nem lehet kétsége. És azt
hiszem, hogy az ellenzéki erők egysége szempontjából egy
megszorítás van, amelyre mindjárt kitérek, ez roppantul ígéretesnek
mutatkozott a Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a
Fidesz, mint együttműködő, erőteljes és politikai jövővel
jelentkező szervezetek jelentek meg az ország népe előtt, és ez egy
hatalmas eredmény.
- Mi a megszorítás?
- Megszorításom az, hogy én rendkívül sajnálom, hogy a Független
Kisgazdapárt és a szociáldemokrata mozgalmak egy része a hivatalos
szervekkel ünnepelt együtt. Félreértés ne essék, természetesen
joguk van ahhoz, hogy azzal ünnepeljenek, akivel akarnak, viszont
ebben a politikai helyzetben, ahol meg kellene mutatni, hogy hol
válnak el a frontvonalak, mi az ellenzék és mi a kormánypárt,
szerencsésebb lett volna, mondom, mivel jelképes csatáról volt szó,
hogyha a jelképek tiszták, érthetőek, félreérthetetlenek. +++
1989. március 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|