Rendszerváltás és az MTI

	A kelet-európai és a szovjet változások
München, 1989. március 14. (SZER, A mai nap) - Zbigniew Brzezinski lengyel származású Kreml-szakértő a New York Times hasábjain fejtette ki véleményét a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés többi tagállamában tapasztalható politikai és gazdasági változásokról. Ezekre a Nyugatnak új politikával kell válaszolnia - Az egykori amerikai elnöki tanácsadó véleményét New York-i tudósítónk, Kéri Tamás ismerteti: - A Bush-kormány az elnöki beiktatás óta végez beható munkát a Szovjetunióval folytatandó további fegyvercsökkentési tárgyalásokról, az azokon elfoglalandó amerikai álláspontról. Mindezt egy olyan nagyszabású felmérésnek a keretében, amely Amerika szovjet-, illetve kelet-európai politikájának az újra meghatározását is célozza. A kormányon belüli vita persze nem folyik légüres térben. Hogy mennyire nem, annak egyik legújabb megnyilvánulása egy jelenlegi kívülállónak, Zbigniew Brzezinskinek, Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójának a cikke a New York Timesban, amely már a kezdetben is markánsan tömör. A szovjet világ általános válsága a Kelet és a Nyugat közötti viszonyt illetően a nyugati vonalvezetést is befolyásoló új, döntő fontosságú realitás - szögezi le Brzezinski. A reagálás erre a válságra egy átfogó és hosszú távú nyugati stratégiát igényel, ilyen azonban nem létezik. Létezik viszont ehelyett egy zagyva szó és beszédhalmaz különféle gyors, félkész megoldásokról. Egyesek valóságos hiteltömeget kívánnak zúdítani a Keletre azzal a céllal, hogy a szeretetre méltó Gorbacsovot és politikáját megmerítsék attól a mocsártól, amelybe a Szovjetunió és a kelet- európai szovjet típusú rendszerek süllyednek. Mások meg egyenesen a reálpolitika hagyományainak megfelelően egy újfajta Jaltát, egy Kelet-Európáról kötendő új szovjet-amerikai alkut szorgalmaznak. Brzezinski szerint egyik megközelítés sem felel meg a probléma jellegének, hiszen a napirenden forgó kérdés nem a peresztrojka, de még csak nem is Gorbacsov közvetlen jövője, hanem a sztálinizmus rendszeresített terrorján és a leninizmus egy párti hatalmi monopóliumán alapuló szovjet típusú rendszer általános és alighanem immár végleges hanyatlása. Brzezinski felsorolja ennek a krízisnek néhány jelenségét, így a történelmi optimizmus elvesztését, a gazdasági válság mélyülését, a nemzeti, nemzetiségi konfliktusok kiéleződését és így tovább. Megállapítja: a visszahúzó politikai erők keményen szervezkednek. Lengyelországban és Magyarországon kísérletet tesznek ugyan valamiféle kontrollált pluralizmus rendszeresítésére, de még mindig nem szakítanak a politikai és gazdasági uralom egy párti monopóliumából. Csehszlovákiában és Romániában közben a gorbacsovi reformokkal szemben mereven ellenséges diktatúrák alatt a tömegek egyre nyugtalanabbakká válnak. Vagyis a külső szovjet birodalom felbomlik, a belső birodalom meg szétmorzsolódik. A leninizmus megőrzése a sztálinizmus elvetésével egyszerűén nem működik. Gorbacsov persze tudja ezt, hiszen ezért kezd decemberi ENSZ- beszédében fegyverszünetet, a számára vesztésre álló hidegháborúban. A létrejött langyos fegyverszünet azonban bármikor felborulhat és a szovjet válság robbanásba torkollhat. Hogy a Nyugat ezzel a helyzettel szembenézzen, ahhoz elsősorban két dolgot kell szem előtt tartania. Először is, még a látszatát is kerülnie kell annak, hogy vagy egy új, a kelet-európaiak feje fölött megkötendő Jaltát keres, vagy, hogy a NATO szárnyait akarja kiterjeszteni Kelet-Európára. Ehelyett, ahogyan Kelet-Európa fokozatosan bontja le szovjet típusú rendszereit, a két szövetségnek kell tárgyalnia a tankmentes, meg fokozatos csapatlétszám-csökkentési övezetek létrehozásáról. Így, végül is maga a NATO meg a Varsói Szerződés válhat a meglévő területi elrendezés biztonságának a keretévé, de úgy, hogy a Varsói Szerződés többé nem lesz a szovjet ideológiai ortodoxia térségbeli eszköze. Másodszor, az új kelet-nyugati biztonsági egyezmények tárgyalásával párhuzamosan kell törekedni arra, hogy a Keleten valóban lényegbeli változások menjenek végbe. Ennek biztosítása nélkül önteni a pénzt nemcsak pocsékolás lenne, de ráadásul még hátráltatná is az elkerülhetetlen alapvető reformok megvalósítását. Brzezinski cikkének lényege: valamit, valamiért. Igen, lehet beszélni segélyekről, hitelekről, de csakis és mindig valamiért: konkrétumért, szándékos haladásért, mint például egy szabadabb ármechanizmus bevezetése, na és a valódi politikai választási szabadság létrehozása felé. A Nyugatnak tehát - fejezi be fejtegetéseit Brzezinski - létre kell magában hoznia a stratégiai akaratot egy nagyszabású erőfeszítésre, amelyen belül gondosan párosítja minden egyes lépésnél a nyugati segítséget, a valódi pluralizmus felé tett gyakorlati cselekedetekkel. +++ 1989. március 14., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »