|
|
 |
|
 |
Bécsi konferencia
|
München, 1989. március 7. (SZER, Világhíradó) - Nagy a jövés-menés
az osztrák fővárosban, a külügyminisztereké a diplomáciai porond,
sor került Baker és Sevardnadze első megbeszélésére, és készülnek a
csütörtökön kezdődő leszerelési tárgyalásokra. Hangulatról,
kilátásokról - Hanák Tibort hallják Bécsből:
- Enyhe, koratavaszi idő, ragyogó napsütés. Ez akár a
külügyminiszteri találkozó és a küszöbön álló kettős leszerelési
értekezlet kezdeti hangulatának jelképe is lehetne. 35 ország
zászlója lobog a bécsi Hofburg kongresszusi központjának
bejáratánál, az érkező vendégek bizakodnak nemcsak a légben, de a
tárgyaló teremben is enyhülést éreznek.
Bécs ismét nemzetközi központnak érzi magát, idefigyel a fél világ,
és valóban az a tudat járja át a politikusokat, hogy most valami
nagy dolog történik, egyesek váltásról beszélnek: az ijesztés és
fenyegetés módszerét felváltja a kölcsönös bizalom.
Az emberek azt várják, hogy kevesebbet költsenek fegyverekre, hogy
ne kelljen aggódniok fizikai létükért, és ne kelljen félni a
meglepetésszerű támadásoktól- mondta Alois Mock osztrák
külügyminiszter, alkancellár. Hogy azonban a szívélyes kézrázások,
az amerikai és a szovjet külügyminiszter tárgyalásai és a
keresztül-kasul folyó megbeszélések, köztük a
lengyel-magyar-amerikai kapcsolatok erősítését célzó eszmecserék
ellenére, kemény tárgyalásokra lehet számítani: világosan kitűnik,
a keleti és a nyugati javaslatok előadásából. A jó hangulat csak a
puha máz, mely mögött acéllemezt sejthetünk.
A Hofburg előtti tér egyik lovasszobra tövében a békemozgalom hívei
a külügyminiszteri találkozó megnyitásakor felállítottak egy nagy
fekete rakétát, melyet átváltoztattak fehér békegalambbá. A
metamorfózis azonban odabent az épületben, a tárgyalóasztalnál nem
ilyen egyszerű. Sőt, még aligha fog abban az irányban haladni, amit
a békemozgalom aktivistái követelnek: hogy Amerika előlegezze a
bizalmat, és a tárgyalások megkezdése előtt vonja vissza Európában
állomásozó csapatainak egy részét.
Bush elnök határozott nyilatkozata épp ezt a lehetőséget zárta ki.
Jelenleg ugyanis arról van szó, hogy a Szovjetunió nagy katonai
fölényre tett szert a hagyományos fegyvernemeket tekintve. A
Sevardnadze által előadott elképzelésekből is kilóg a lóláb, hogy
tudniillik a Szovjetunió továbbra is ragaszkodik ehhez a fölényhez.
Javaslatában százalékokban fejezte ki magát, százalékos arányban
kell szerinte történnie a haderőcsökkentésnek, ami azt jelenti,
hogyha itt is kivonjuk a csapatok mondjuk 20 százalékát, és a másik
oldalon is 20 százalékot, akkor az erőviszony alacsonyabb fokon
ugyanolyan marad, mint most.
A NATO ezzel szemben abszolút számokat használ, és felső határokat
nevez meg. Szerinte annyi haderőt kell kivonni a Nyugatnak és a
Varsói Szerződés államainak, hogy a katonai állományok a megadott
felső határt ne lépjék túl. Ha a Szovjetuniónak nagyobb hadereje
van, akkor több csapatot kell hazavinnie ahhoz, hogy ezt a felső
határt elérje. Ez alapvető eltérés, mely ráadásul a haderők
megszámolásának nehéz problémájához vezet.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Moszkva a taktikai atomfegyverek és a
tengeri haderők kérdését is be akarja vonni a tárgyalások
témakörébe, arra számítanak itt Bécsben, hogy ebből a
konferenciából is tengerikígyó lesz. +++
1989. március 7., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|