|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-csehszlovák viszony
|
(Pécsi Vilmos) München, 1989. április 24. (SZER, Kelet-európai szemle) - Alexander Dubcekről, az 1968-as Prágai Tavasz vezetőjéről, a csehszlovák kommunista párt akkori főtitkáráról napjainkban különféle okokból újra sok szó esik. Az egyik ok az, hogy a napokban volt a 20. évfordulója annak, hogy Dubceknek távoznia kellett a csehszlovák párt éléről, és helyébe 1969 áprilisában az ugyancsak szlovák Gustáv Husak került. Az évforduló kapcsán aztán, már napokkal előtte bőven kijutott Dubceknek a személye és politikája elleni támadásokból. - Emlékeztetni kell, hogy az 1968 augusztus 21. katonai beavatkozás után, amelyben a Varsói Szerződés országainak a csapatai vettek részt - Románia kivételével -, Dubcek pár hónapig még a helyén maradt, csak 1969 áprilisában kellett átadnia a vezetést Husáknak. x Dubcek ezt követően rövid ideig diplomáciai szolgálatban volt, majd eltűnt a politikából - igen alacsony beosztást kapott a pozsonyi erdészeti hivatalban, és onnan ment nemrég nyugdíjba. Neve azonban kikerülhetetlenül máig is szorosan kapcsolódik az úgynevezett emberarcú szocializmushoz. Dubcek amolyan jelkép marad. Különösen szülőhazájában, ahol a nép megőrizte jó emlékezetében 20 év után is. - A hivatalos Csehszlovákia pedig - mondhatni - rossz emlékezetében, amit az is mutat, hogy az említett évforduló kapcsán a Rudé Právo, a prágai központi pártlap élesen támadta. A lap élénken cáfolta, mintha Dubcek 20 évvel ezelőtti mozgalma a szovjet peresztrojka amolyan politikai-ideológiai előfutára lett volna. A csehszlovák vezetést láthatóan nyugtalanítja a mostanában Dubcek iránt megmutatkozó nemzetközi figyelem is. - A Rude Pravo-cikket Horák, a Tribuna című párthetilap főszerkesztője írta, aki negatív erkölcsi-politikai bizonyítványt próbált kiállítani Dubcekről. Előadásában a volt pártfőtitkár gyenge karakter, akit sodortak az események, a jobboldal eszközévé vált, és igazában nem is értette, hogy mi történt körülötte 1968- ban, sem augusztus 21-e előtt, sem utána. A pártpropagandista szerint Dubqek megalomániás volt, megszédült a saját képzelt jelentőségétől. A hallgató természetesen tudja, hogy Karel Horák pártpropagandista a hivatalos prágai vonalat szajkózza, és hogy az ország lakosainak nagy többsége egészen másként ítéli meg Dubceket és a Prágai Tavaszt. Dubcek őszintén hitt abban, hogy a Prágai Tavasz politikája csakugyan elvezet az- emberarcú szocializmushoz, hogy a politikája helyes, és nem értette meg, miért volt szükség a szovjet tömb haderőinek a beavatkozására 1968 augusztusban. - Jó szándéka ellenére kétségtelen: Dubcek - azzal, hogy menteni a menthetőt, gyakorlati megfontolásokból egészen 1969 áprilisáig a helyén maradt -, azoknak a kezére játszott, akik hamarosan teljesen felszámolták a Dubcek-féle reformpolitika minden vívmányát. Ebből a szempontból talán indokolt a kritika, és valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt mondták: 1968 augusztusa, az invázió után nem kellett volna többé semmilyen közszereplést vállalnia. - Dubcek 1968 augusztus utáni szerepe azonban csak keveset von le a volt pártfőtitkár iránt tanúsított megbecsülésből. Annál is inkább, hiszen a napokban 20 éve hatalomra segített Husák úgynevezett normalizálása, garantálta ugyan a sztálinista modell csehszlovákiai helyreállítását, egyúttal azonban sokéves szenvedést, megpróbáltatásokat hozott a cseh és szlovák nép számára. Ilyenformán érthető, hogy a néptömegek körében fennmaradt Dubcek és a Prágai Tavasz pozitív emléke. - Van, aki úgy véli, hogy a Dubcek-érát - bár 20 éve volt, és rövid volt - mégis korai lenne eltemetni. Jellemző, hogy az 1988-as és az idei prágai felvonulások, tüntetések során Gorbacsovot és Dubceket együtt éltette a több ezres tömeg. Másrészt az is igaz: nincsen jele annak, mintha a csehszlovákiai fejlemények a lengyeléhez vagy magyaréhoz hasonló reformirányba fordulnának. Csehszlovákiában továbbra is megvannak az ellentétek a párton belül, az állam és az egyház közt, a nép és az állam közt. Ezeket az ellentéteket viszont talán enyhíti, elviselhetővé teszi, hogy ismét Csehszlovákiában a legmagasabb az életszínvonal egész Kelet- Európában. Másrészt az is igaz, hogy ez az életszínvonal csökkenőben van. -Április 17-én Alexander Dubcekkel készített interjút közvetített a Magyar Televízió -, pontosabban egy háromórás interjú kiemelkedő részeit. Ennek - a jelek szerint - láthatóan nem örültek hivatalos prágai körökben. A magyar-csehszlovák viszony azonban korábban sem volt teljesen felhőtlen. Valamikor januárban mutatkoztak a politikai légkor lehűlésének első jelei. Az alapvető okot a hallgató nyilván sejti. Arról van szó, hogy a csehszlovák párt- és állami vezető körökben nem nagyon tetszik a magyar reformfejlődés - Idén, február közepén Grósz Károly pártfőtitkár járt Csehszlovákiában egynapos villámlátogatáson. Ebből az alkalomból a Rude Právo leszögezte: üdvözlik Grósz látogatását, de Prágának eszébe sem jut, hogy átértékelje álláspontját 1968-ról csak azért, mert - többek között - Magyarországon is reformokkal kísérleteznek. A hivatalos kommünikében pedig az állt, hogy a két fél őszintén foglalkozott a két ország problémáival - ami pártnyelvről közérthető szövegre áttéve azt jelenti, hogy ellentétek voltak a tárgyalópartnerek között. - Teljesen függetlenül a kérdés érdemi-szakmai részétől: a bős- nagymarosi vízlépcső építése kérdésének még csak az említése is szinte provokációnak tűnik prágai hivatalos szemmel nézve. Hogyha azt leállítanák, bizonyára alaposan megromlana a csehszlovák-magyar viszony. Az elmondottak ellenére csehszlovák részről meglepő tárgyilagossággal foglalkoztak a tájékoztató szervek a magyarországi politikai és gazdasági reformokkal. Inkább csak közvetett, szórványos kritikát lehetett észlelni, egészen április elejéig. - Április 11-én azonban a Rude Právo külföldi adósságokkal foglalkozó vezércikkében úgy találta, hogy a külföldi kölcsönök révén nem lehet megszilárdítani a gazdasági helyzetet. A külföldi tőkének való kiszolgáltatottság azonban alapvető politikai engedményekhez, a szocializmustól való fokozatos eltávolodáshoz vezethet. A Rude Pravo nyilván Magyar- és Lengyelországra célzott ezekkel az éles és negatív utalásokkal. - Még ennél is szókimondóbb volt a Mladá Fronta című ifjúsági lapban április 15-én a történész, Václav Cave(?) tollából megjelent cikk, amely a csehszlovák párt 1969 áprilisi KB-ülését méltatta. Mint ismeretes, ezen váltották le Dubceket, és választották Husákot a helyébe. Cave arról elmélkedik, hogy a mai fiatalság el sem tudja képzelni, milyen volt a légkör Csehszlovákiában 20 évvel ezelőtt. Aztán - nyilván összehasonlítás és példa céljából - a történész azt ajánlja, hogy honfitársai vessenek egy pillantást arra, milyen nehéz helyzetben vannak a szomszéd országok. Ő ugyan nem akar összehasonlítani - írja -, de a helyzet, - tudniillik a szomszéd országokban - nem nagyon különbözik a 20 év előtti csehszlovákiai állapotoktól. Cave szerint egy kis lépés is elég, hogy kicsússzon a helyzet a kézből, és olyan irányt vegyen, mint a cseheknél 1968-ban. - Dubcekhez kapcsolódtak Jakes csehszlovák pártfőtitkár kijelentései is, amelyeket Moszkvából történt hazautazása előtt, illetve a pesti Dubcek-interjú után tett. Kijelentette, hogy nem tervezik Dubcek rehabilitálását és a politikába való visszatérését, mert egy ilyen - amúgy is félreérthető - lépéssel destabilizálnák a csehszlovákiai helyzetet. A Rude Právo április 18-i számában - közvetett módon - újra bírálta a magyar, lengyel, sőt a szovjet reformereket is. A lap szerint Dubcek azoknak a jelképe, akik nem akarják a szocializmus megerősödését. Önmagát csapja be az, aki arról próbál meg bennünket meggyőzni: az átalakulás nem lehetséges Dubcek rehabilitálása és a politikai életbe való visszatérése nélkül - írja Jaroslav Kozel a csehszlovák központi pártlapban. Korábban magyar é lengyel részről történtek utalások arra, hogy túlságosan lassúnak tűnik a csehszlovákiai belső fejlődés. A Rude Právo Jakes főtitkárt idézi, aki szerint Gorbacsov Moszkvában közölte vele: teljes mértékben támogatja a csehszlovákiai reformok ütemét, amelyet minden ország sajátos körülményeinek kell meghatározniuk. +++
1989. április 24., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|