Rendszerváltás és az MTI

	Személyi változások - Tőkés-interjú
Washington, 1989. április 13. (Amerika Hangja, Világhíradó) - A Magyarországon végbemenő személyi változásokkal foglalkozik Tassy Jenő munkatársunk és Tőkés Rudolf, a Connecticut Egyetem professzora a következő beszélgetés során: - Itt New York, a mikrofonnál Tassy Jenő. A vonal túlsó végén, Connecticut Egyetemén a magyar szakértő, politológus, Tőkés Rudolf professzor várakozik. Rudi? - Igen, vagyok, szervusz. - Légy olyan kedves és válaszolj néhány kérdésre a magyarországi változásokkal kapcsolatban. Első számú kérdés: miért most? - Hát, erre könnyű válasz nincsen, mert talán azt lehetne mondani, hogy ezeket a személyi változásokat meg kellett volna ejteni tavaly novemberben, amikor kiderült, hogy a május óta tartó földcsuszamlást a párton belül nem sikerült megállítani. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Központi Bizottságon belül sem volt egy végleges, vagy elhatározott vélemény arra, hogy legyenek valóban reformok, vagy sem. Egy átmeneti időszak van, amelyben a párt helyzete semmiféleképpen nem javult, védekező pozícióba kényszerült a függetlenek és az alternatívok által, és hát a párttagság az teljesen jogosan követelt valamifajta irányítást, valami fajta céltudatosságot, tehát ugyanazokat az okokat, amiket a Központi Bizottság szóvivője említett a tegnap esti televíziós bejelentésén. S hogy miért most? Hát jobb később, mint soha, mert volt sok olyan szervezet, amelyek új pártkonferenciát követeltek, és egy új pártkonferencia szerintem destabilizáló lenne, lehetett volna, hogy talán jobbnak tűnt a Grósz Károly részéről egy ilyen korai személyi változásokat megtenni. - Köszönöm szépen. Most jön a második számú kérdésem: miért ezek? - Ez egy másik nehéz kérdés, de talán azt lehetne mondani, hogy hát mind a négy eset mást-mást jelent. A Szabó esete feltétlen, ő még a Kádár-korszakból maradt a Politikai Bizottságban, s nem különösen hatóképes politikus, tehát mondjuk ő esetleg egy deficitnek, vagy egy ilyesminek tűnt. A Csehák Judit esete nem világos, ő politikailag mindig egy könnyűsúlyú lény volt, egy népszerű politikus, de sosem értette senki, hogy miért került a Politikai Bizottsága. Itt az igazi kérdés Lukács és Berecz körül forog, de szerintem mind a kettő külön okok miatt fel lett áldozva, illetőleg bűnbaknak lett téve a vezetőség által. Lukács esetében ugye az nem egy tévedés, vagy meglepetés, hogy a hónap elején a Népszabadság hozza, hogy a párt 80 ezer tagot vesztett az utóbbi évben. Hát ugye a személyi ügyekért, a káderügyekért felelős párttitkár Lukács és neki erre valami választ kell adnia. Szerintem ez egyáltalán nem Lukácsnak a hibája. Sokkal inkább - azt hiszem - a Grósz Károly hibája, aki eddig a pártot igazán nem is vezette, és nem tudom, hogy képes-e vezetni? A másik kérdés Berecz Jánosé. Hát ugye ő ideológiai titkár, aki valami ideológiai kellett, hogy vonalat adjon, de a jelek szerint erre képtelen volt, legalábbis úgy, hogy akár a párttagságot, akár a pártonkívülieket erről meggyőzze. Na most a két új tag bevétele, hát ez - mondjuk - inkább logikusnak tűnik, mert Jassónak, mint budapesti első titkárnak, neki mindenféleképpen jár egy politikai bizottsági tagság. Az már sokkal érdekesebb, hogy a csongrádi, azaz a szegedi jogászprofesszor, jogi dékán, Vastagh, hogy ő hogy került be ebbe az új vezetésbe? Nagyon érdekes, hiszen ő tavaly december 11-én lett választva, mint megyei első titkár, és hát a jelek szerint annyira korrupt volt a megyei pártszervezet, hogy a párton kívülre - ha úgy tetszik - kellett menni, nem apparátus-emberhez, egy, a jelek szerint köztiszteletben álló jogtudóshoz, hogy hát ő vezesse a pártot a következő években a megyei szinten. Az aztán megint nem világos, hogy a Központi Bizottsághoz hozzáadott tíz új tag… Hát ebből többen megmagyarázták, hogy miért kerültek oda be. De ugyanakkor, ami furcsa, és gondolom, bizonyos emberek számára visszatetsző, hogy a létező 108 közül senki sem lépett le, illetőleg senki sem mondott le a központi bizottsági tagságáról. Úgyhogy ez nem egészen világos, hogy ez a bizonyos 9 emberből álló Politikai Bizottság döntőképesebb lesz-e, mint az elődje. Talán igen, mert most bizonyára létezik egy sokkal határozottabb többség Grósz Károly mögött. - Mit jelent ez Grósz jövőjét illetően? - Hát ugye Grósznak komoly problémái vannak, hiszen a gazdasági problémákhoz még eddig nem mert hozzányúlni az apparátus, az átszervezéshez, az átrendezéshez sem mert senki hozzányúlna - ha úgy tetszik, az úgynevezett személyi adminisztratív következményekhez. Valakiknek már felelősséget kellene vállalni bizonyos dolgokért. Erre eddig senkinek nem volt mersze, s a kérdés az, hogy Grósz Károly most képes lesz-e, meg lesz-e hozzá az akarata, a mersze, hogy a pártot kézbe vegye, mielőtt a párt teljesen széthullik. - Nagyon szépen köszönöm Tőkés Rudolfnak ezt az elemzést, amit a Connecticut Egyetemről hallottak. Riporterük, Tassy Jenő búcsúzik New Yorkból.+++ 1989. április 13., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »