|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Pozsgay Imrével
|
München, 1989. március 24. (BBC, Panoráma) - Március közepén Budapesten járt munkatársunk Jotisky László, és Pozsgay Imre államminiszter nyilatkozott neki. Ezt az interjút közvetítjük most: - Államminiszter Úr! Elsősorban azt szeretném megkérdezni, mennyire aggasztja Önt részben személy szerint is, mint magyar állampolgárt, részben mint az ország egyik vezetőjét a jelenlegi gazdasági helyzet? - Aggaszt nagyon. Válság van a gazdaságban. De mások illúzióival szemben, akik úgy vélik, hogy egy kis rendcsinálással és néhány racionalizációs programmal ez a válság leküzdhető, én vallom, hogy ennek a válságnak nem gazdasági eredete van. Ennek a válságnak az alapvető oka az a politikai rendszer, amelyben élünk, amely itt berendezkedett 1948-49 fordulóján -, és bár Magyarország sok tekintetben meghaladta ennek a politikai rendszernek az alapintencióit-követelményeit, azért az működik. Magává olvasztja, átpolitizálja a gazdaságot, kioltja a motivációkat, a mozgatórugókat hatástalanítja, megszünteti a civiltársadalmat, vele az önrendelkezésre képes állampolgárt. Így nem várható teljesítmény tőle. Úgy is mondhatnám, hogy ez ebben a formában inkább kvázi- gazdaság, amelyben javakat, termékeket állítanak elő, de azok nem a normális gazdasági törvényszerűségek szerint kommunikálnak egymással, hanem egy bürokratikus koordináció próbálja célba juttatni őket. Ez a koordináció a csődbe jutott, kétségtelen. Tehát gazdasági fellendülés csak gazdasági szabadsággal együtt képzelhető el. Az állam vonuljon vissza a közhatalmi funkcióiba, ne kívánjon tulajdonosként és igazgatóként részt venni a gazdaság működtetésében. Ettől még ez nem zárja ki, hogy állami tulajdon is legyen - de a tulajdonreform előfeltétele a gazdasági reformnak - a tulajdonreformnak pedig előfeltétele a politikai átalakulás. - Tehát tulajdonképpen mondjuk Ön valószínűleg ezek szerint egyetért azzal, hogyha a politika megteremti a gazdaság számára azt a lehetőséget, hogy a gazdaság öntevékennyé váljék, akkor ez bizonyos fokig felmenti a politikusokat az alól, hogy egyedi intézkedésekkel próbáljanak valamilyen gyógyírt találni a gazdaságra. - Én erre gondolok. Ha a gazdasági szabadságot megteremtjük, akkor a gazdaság hosszú évtizedek veszteségei és pazarlásai után önmagára talál és rekonstruálja, helyreállítja saját törvényszerűségeit. Kétségtelenül ez egy gyötrelmes, átmeneti időszak lesz, és azt a kínos mozzanatot mindenképpen tartalmazza, hogy amíg az állam előkészíti önmaga visszavonulásának egész stratégiáját, azalatt még bizonyos egyensúlyt fenn kell tartania. Fenn kell tartania ebben a gazdaságban ezt az egyensúlyt, a lakosság vállára áthárított terhekkel tudja csak fenntartani, restriktív kormányzati politikával és hát bizonyos pénzügyi nehézségekkel szembenézve. Vagyis számítania kell - remélem nem hiába számít rá -, hogy külföldi erőforrások is, elsősorban működő tőke formájában részt vesznek ebben az átalakulási folyamatban. - És természetesen a felszabadultabb politikai élet ebben is segít, mert hiszen a külföldi tőke az rendszerint olyan országba megy, amely iránt bizalmat érez a tőkés. - Igaza van. A tőke csak racionálisan viselkedhet ezek között a viszonyok között. Csak nem mindegy: a tőke képviselőinek milyen információi vannak erről a helyzetről. Mert gyakran hallunk nyugati barátainktól intelmeket arról, hogy igen, haladni, de azért nagy önmérséklettel váltani lépést - ezek mind nagyon szép, bölcs dolgok. Csak nyilván az a tapasztalat áll mögötte, amit saját világukban megszereztek, ahol működik a piac, ahol működik az árutermelés, ahol az áru realizálásának az egész folyamatában konvertibilis valuták vesznek részt. Mindez itt hiányzik. Tehát itt egész másról van szó: egy radikális politikai reform teremtheti meg a tőke bizalmát is tulajdonképpen. - Ráadásul néha megütközöm azon, hogy az otthon üdvözölt és rendkívül büszkén vallott liberális és szabad megnyilvánulási formákat itt valami riasztó jelnek tekintik, amely anarchiához vezethet. Én azt hiszem, hogy - persze előfordulhatnak bomlástermékek is egy ilyen nem túl megszokott átalakulási folyamatban - de én az irányt bizalomkeltőnek tartom, a demokrácia helyreállítását pedig a vállalkozás szempontjából is az egyetlen komoly garanciának. - Amennyire én, mint Nyugaton élő politikai megfigyelő meg tudom ítélni, ebben a nyugati, egyes nyugatiak aggodalmaskodásában helye van annak is, hogy talán félreismerik, helyesebben úgy érzik, hogy a varsói szövetség, a mai Szovjetunió ugyanaz, mint az 1956-os Szovjetunió, és attól tartanak, hogy a mai szovjet vezetőség éppen olyan intervenciókész mint akkor volt, és éppen olyan érzékeny, mint akkor volt. - Ott is más helyzet van és ezt látni kellene. A Szovjetunió reformelkötelezettségű ország lett. Éppen azért, mert nem kisebb bajokkal küszködik, mint a környezetében lévő többi kelet-európai ország. Úgy vélem tehát, hogy a Szovjetunió számára egy biztonságos közép-európai, kelet-európai kibontakozás, fejlődés csakis erőforrás és bíztatást adó jel lehet, nem pedig intervencióra okot adó jel. - A mai szovjet vezetést én úgy ítélem meg, hogy ennek teljes mértékben tudatában van és ezért is támogatja - politikai szándékai szerint például a magyarországi folyamatokat -, egyébként pedig megismétlem: a Szovjetunió elsősorban és főként saját peresztrojkájával van elfoglalva, annak összes ellentmondását meg kell oldania. - Visszakanyarodva mármost a magyar politikai életre, hadd tegyem azt a talán könnyelmű kijelentést, hogy azt most már többé-kevésbé letárgyaltnak tekinthetjük, hogy Magyarországon több párt részvételével lesz olyan választás, amely kifejezésre juttathatja az emberek politikai szándékait. Ön szerint milyen erők fognak ebből a választásból kikerekedni, milyen lesz a magyar politikai spektrum itt, ebben az épületben, az Országgyűlésben? - Én egy olyan politikai színképre gondolok, amelyben három nagyobb színcsoport jelenik meg. Az első körbe mindenképpen a szocialista baloldalt sorolnám, amelynek alkotórésze lehetne az MSZMP megújult reformcentruma, és a most újra feltámadt, életre kelt szociáldemokrácia. - A másik nagyobb politikai erőcsoport egy amolyan centrumpárti kör lenne, vagy a színkép-hasonlatot használva: másik színcsoport. Olyan kifejezőeszközökkel-erőkkel, amilyenek a Magyar Demokrata Fórumban megjelentek, s ebben a térségben színcsoportban tisztázná az önnön helyzetét mondjuk egy Kisgazdapárt, egy Néppárt, egy erős kereszténymozgalom. - S a harmadik: ez a csoport erősen nemzeti-liberális gondolkodásmóddal közelítené meg Magyarország problémáit, és a harmadik színcsoportba azok az európai liberális eszméken nevelkedett és már régtől a mi rendszerünket kritikusan néző szervezetek lennének, amelyeknek a legteljesebb kifejezője a Szabad Demokraták Szövetsége. Ez egy erősen intellektuális töltetű, jól felkészült vezető személyiségekből álló csoport, amelyik azt hiszem hogy a parlamentben hosszú időn át az ellenzék szerepét játszaná. De ott kell lennie a parlamentben. - És olyan értelemben is ott kell lennie, hogyha mondjuk történetesen nagy választói többségre tenne szert - ami talán kevésbé látszik valószínűnek - vagy ami nagyon könnyen elképzelhető, olyan patthelyzet alakulna ki, amelyben egy aránylag számszerűleg gyengébb párt ha a mérleg nyelvét billenthetné egyik, vagy másik irányba, akkor Ön ezt még elfogadná, mint koalíciós partnert? - Én elfogadnám, mint koalíciós partnert, egy biztonságos és határozott kormányzás fontosabb, mint a pártok bázisépítő szándéka az én szememben. - És elnézését kérem, amiért ezt én is most megkérdezem, hiszen Ön ezt már több ízben más körülmények között és fórum előtt hangoztatta: Ön a maga részéről úgy érzi, hogy a kommunista párt, az MSZMP reformcentruma szempontjából feltétlenül elfogadható az a politikai kockázat, hogy időnként az ország élére más pártformációk kerülnének - és az MSZMP ellenzék lenne. - Ezt a kockázatot el kell fogadni. Ennek a vállalása nélkül egyetlen komoly politikai partnere nem akadna az új pártok közül az MSZMP-nek, mert spekulációnak, hatalomátmentésnek tekintenék, és egy rövid távú taktikai lépésnek az egész többpártrendszert. Garanciákat adni a tárgyalásokon és a kiegyezéses folyamatban a most következő és megerősödő politikai mozgalmaknak arra, hogy az MSZMP ebbe a versenyhelyzetbe az Ön által említett esélyt is belekalkulálja. - És az Ön véleménye szerint a választók -, akik gondolom egy-két éven belül az urnák elé fognak járulni -, a választók megbíznak ebben és úgy fognak szavazni, hogy pontosan tudják, hogy a szavazataiknak olyan eredménye lesz, mintha mondjuk Svédországban szavaznának? - Igen, ezt tudniuk kell. Különben úgy erezhetnék, hogy színjátékban vesznek részt, és bár a felszínen sokszínűnek mutatkozik a magyar politikai helyzet - nem valódi pluralizmus, hanem egy kierőszakolt, látszatkonszenzus működik. - Ehhez természetesen az is hozzátartozik - de az elmondottakból gondolom helyesen feltételezem - hogy az MSZMP hajlandó mielőtt a választás sorra kerülne megadni, megosztani a rendelkezésére álló - jelenleg monopolhelyzetben rendelkezésére álló - gyakorlati eszközöket is a pártoknak korteskedéshez. - Igen. Most készül az új párttörvény, amely éppen ez okból nem egyszerűen csak regisztrálási törvény lesz, hanem rendelkezik a pártok infrastruktúrája felől is. Egészen addig, hogy a pártok működésének milyen feltételeit köteles az állam biztosítani. - Itt nyilván majd törvényszabta keretek között normatívákat kell megállapítani, és e tekintetben sem kíván az MSZMP semmiféle privilegizált helyzetet. Beleértve olyasmiket is, hogy el kell majd dönteni üzemekben, vállalatoknál, intézményekben működhetnek-e pártszervezetek. Ha a törvényhozó úgy dönt, hogy működhetnek - akkor az azt jelenti, hogy nemcsak az MSZMP szervezetei működhetnek. Ha úgy dönt, hogy nem működhetnek, akkor viszont az MSZMP sem maradhat meg ezekben az intézményekben, vállalatokban. - És ez áll a fegyveres erőkre is? - A fegyveres erőkre is áll, a fegyveres erők szempontjából is újra kell gondolni. Természetesen pártok tagjai lehetnek a fegyveres erők és testületek tagjai is, de pártszervezeti életet ugyanezen elvek szerint kell átgondolni a fegyveres erőknél is, mint amit az előbb az üzemekre elmondtam. - Még egyetlen, utolsó kérdés: március 15-ét minden oldalon külföldön és belföldön is sokan óriási próbának tekintették. Sokan - Magyarországon mindkét oldalról - némi szorongással várták. Mik voltak az Ön tapasztalatai? - Nagyon jó tapasztalataim voltak március 15-én. Nemcsak a személyes tapasztalataimra gondolok. Érettségről tett tanúbizonyságot ez az ország, bebizonyította, hogy a magyar nép képes önmagát kormányozni, méltósággal, és nemcsak az emlékezés, hanem az új politikai programok jegyében is ünnepelt március 15-én. - Nekem abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy egy dunántúli nagyvárosunk hívott meg ünnepi szónoknak. Ez a szülőföldemen van: Győr, ahol - talán némi szerepem nekem is lehetett ebben - teljes közmegegyezéses, kiegyezéses alapon zajlott le több tízezer ember ünnepi jelenlétével és örömujjongásával ez az ünnep, a Fidesztől és a Magyar Demokrata Fórumtól az MSZMP-ig és a Népfrontig mindenki aláírta közösen a felhívást és együtt ünnepeltek Győrben - anélkül, hogy a politikai polémiát feleslegesnek tartanák. Erre a napra félrerakták. - Pozsgay Imre államminiszter -, köszönöm szépen.+++
1989. március 24., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|