|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
1989 márciusa Magyarországon
|
London, 1989. március 19.(BBC, Panoráma) - Kedves hallgatóink! Hogy március 15-ikét miként ünnepelte Magyarországon talán az egész világ, de Anglia mindenképpen sokkal inkább megismerhette mint bármikor korábban. Nem csak a sajtó számol be fényképes riportokkal budapesti tudósítóitól, hanem az angol televízió is bőséges tájékoztatást nyújtott Budapestről. Valóban különleges esemény volt az idei március 15-ike. A tervezett, célba vett változásoknak mintegy felkiáltó jele. De nem csak riportok, televíziós filmek, hanem vezércikkek és elemező írások is megjelentek ebből az alkalomból. A Timesben például ezen a héten Urbán György tollából jelent meg cikk, amelynek címe: Miként is szabadítsuk ki Magyarországot - természetesen a szovjet birodalomból. Egyik végkövetkeztetése pedig az, hogy Magyarországon azon kevés, területek egyike, ahol a nyugati és a szovjet érdek egybeesik. De végtére is március 15-i ünnepség magyarországi csöndes forradalom fordulópontjának tekinthető. Hiszen ezen az ünnepségén mindazok a követelések és átgondolások elhangzottak, amelyek 1956 októberében a forradalmat sikerre vitték. A kerekasztal mellett Jotisky László, aki most tért vissza Magyarországról és aki jelen lehetett az ünnepségeken, bár kívülről szemlélte. Krassó György a londoni Magyar Október Sajtószolgálat szerkesztője, telefonon pedig Brightonból Urbán György történész, kelet-európai szakértő csatlakozik a beszélgetéshez. Tehát kívülről nézve valóban úgy tűnik, hogy 1956 forradalmának követelései 1989 márciusára újra beértek, és ha beértek van-e határ 1989-ben - 1956-tal szemben? Jotisky László: Igen az az érzésem, hogy beértek természetesen érzelmi hatása is alatt vagyok annak, hogy néhány nappal ezelőtt március 15-ikén ugyanolyan helyzetben voltam a szó legfizikaibb értelmében mint 1956 október 23-án, vagyis egy óriási tömeg kellős közepén álltam és úgy éreztem, hogy ebben a hatalmas tömegben valószínűleg senki sincs ki másképp érezne vagy másképp gondolkodna mint én vagy mást akarna mint én, és ez mindig felemelő érzés, történelmi pillanat. Sokan azt mondták ott a tömegben körülöttem, hogy ilyen március 15. talán soha nem lesz mégegyszer. Na, most mit jelent 1956 szempontjából, nekem mindvégig szilárd meggyőződésem volt, most is az, hogy 1956 nélkül nem lehetett volna megtennni ezt az utat, amelyik elvezetett 1989. március 15-éhez. 1956 kellett, hogy egy kicsit talán megengedhető költőiséggel fejezzem ki magam. 1956 őszén vért kellett vetni a nemzetnek ahhoz, hogy legalább ebben a pillanatban úgy látszik vértelen győzelmet arathasson 1989-ben, dehát persze még győzelemről azért nem beszélhetünk, de ne akarom monopolizálni a társalgást. Jotisky László, aki belülről de mégis kívülről szemlélte az eseményeket. Urbán Györgynek, aki teljesen kívülről szemlélte az eseményeket mi az érzése ezzel kapcsolatban? Valóban beért ötvenhat 1989-ben és mik a határok? Urbán György: Igen. Én talán cseppet másképpen fogalmaznám meg mint Jotisky László. Bár egyetértek a hasonlatával. Régi mondás, hogy a nemzeti öntudatot és a nemzeti nép fáját a fiatal mártírok vére viszi előre, ez súlyos és hát, hogy így mondjam, hát depressziós mondás, de így van. Amit most látunk 1989-ben valóban az, hogy a hatalom látja, hogy mi az amit a magyar néppel meglehet csinálni, csináltatni és főleg amit nem. Beismerik, hogy úton útfélen, hogy az elmúlt 30-40 évben elkövetett hibák a rendszer hibái voltak. Éppen tegnapelőtt itt járt Londonban Várkonyi Péter magyar külügyminiszter, meghallgattam az előadását és után beszélgettem is vele, és ő ott egészen nyíltan ezt mondotta, hogy az elmúlt 40 év hibáiért ők, már úgy értem a hatalom képviselői, a kommunista párt emberei a felelősek. Ezt a rendszert így tovább vinni nem lehet - mondta ő maga - és ezért nem tartják most már szükségesnek azt, hogy a hatalom teljes mértékben az ő kezükben összpontosuljon, valamiképpen angol nyelven úgy mondotta, hogy a hatalom exkluzívitása többé nem szükséges valami és nem is érhető el, és éppen ezért a hatalmat meg kell osztani a nép más reprezentatív képviselőivel. Tehát ilyen formában az 56-os követelések most realisztikus módon napirendre kerültek és változtatásokkal ugyan, mert ne áltassuk magunkat, hogy teljes mértékben az 56-os követeléseket fogják megvalósítani. De realisztikus módon kisebb - nagyobb változtatásokkal megvalósítható. Ha csak valami, nagyobb katasztrófa be nem következik Moszkvában, hát vagy egyebütt. - A határokat illetően különben éppen Urbán György idézte Várkonyi külügyminiszter londoni látogatását. A BBC-nek adott interjújában azt mondotta, hogy a Brezsnyey-doktrína halott. Tehát bizonyos értelemben a határokat illetően ily módon Várkonyi Péter külügyminiszter kinyitotta a határokat, Krassó György hogyan látja ezt? - Úgy látom, hogy a mai követelések, amelyek most a százezres márciusi tüntetésen megfogalmazódtak ismételten, ezek nem csak hogy elérik az 1956-os követeléseket, hanem bizonyos fokig még túl is mutatnak rajta. 1956 október 22-ikén vagy 23-ikán, tehát a forradalom kezdetéig kevesebbet követeltek az emberek, nem követeltek többpártrendszert, nem követelték a Magyarország gazdasági átalakítását egy olyan mértékben mint ahogyan ezt most követeli majdnem minden mozgalom. De van sajnos egy olyan különbség, amiről nem szabad elfeledkezni, hogy annak idején ezt a változást a nép forradalmi harca vívta ki néhány napra. Most viszont a hatalom engedményei is elgondolkoztatja embert az a kérdés, hogy miért engedtek éppen Magyarországon ilyen messzemenően a hatalom urai legalábbis szavakban, akkor amikor Magyarországnak nincsenek olyan mértékű demokratikus tradíciói mint például Csehszlovákiának, amikor Magyarországon nem volt olyan erős demokratikus tömegmozgalom mint például Lengyelországban. Ezért felvetődik az a kérdés, hogy milyen mértékben egy felülről kezdeményezett taktikai lépésekről van szó, amelyeknek meglehetnek a maguk céljai a szovjet rendszer egésze vonatkozásában. Egyébként ha a követelések nagyon messzire mentek is, tényleges változások hát nagyon nagyon kis számúak, mivel azok az emberek vannak ott, ugyanazzal a Várkonyi Péterrel beszélt Bogdán György, aki hosszú ideje óta ugye a magyar színeket képviseli a külpolitikában. Egyetlen nagyobb tervéről nem mondott le a magyar kormányzat, hiába követelték százezrek például a bős-nagymarosi vízierőmű beruházás megszüntetését. Tehát én még az igazi változásokat nem látom. - 1956-ban mint Krassó György említette, nem követelték a többpártrendszer megteremtését de a többpártrendszer megteremtődött végül is, de a párhuzamokról még: Jotisky László: Igen, még közben az jutott eszemben miközben Krassó Györgyöt hallgattam és igazat adok neki abban, hogy a követelések most túlmennek az 56-os követeléseken. De érdekes módon gazdasági téren is, valahogyan túlmennek ha nem is a követelések, de a lehetőségek. Követelés formájában ez nem így hangzik el de a lehetőségek között ott van, ami nem volt ott 56-ban, hogy az ország elcsüggesztő gazdasági állapotán úgy lehet segíteni, hogy a gazdaságot oly értelemben felszabadítják, hogy alapjában véve tőkés gazdasággá vagy legalábbis olyan vegyes gazdasággá alakul át, amelynek motorja a tőkés szektor lenne. Ez 56-ban nem szerepelt. Urbán György: Közbeszólnék egy pillanatra Siklós István. Én úgy látom , hogy Gorbacsovnak érdeke fűződik ahhoz megmutatni, hogy a kelet-nyugati kiegyezés részeként egy birtokon belüli birodalomhoz tartozó országot, nevezetesen Magyarországot valamelyest legalább kiengedjék a szorítóból és egy ilyen finnországi vagy talán ausztriai módon hídként és propaganda hídként odatartsák a nyugati világ felé. Ennek tudniillik igen súlyos kedvező következményei volnának Magyarország részére. Én ugyanakkor a Nyugatot részben kedvezően befolyásolná, részben pedig súlyosan. Kedvezően olyan módon, hogy végül is a Nyugat a saját erejével és ráhatásával megmutatná, hogy sikerült egy országot legalább kimenteni ebből a szovjet szorításból, és a szovjet rendszer reverzibilitását megmutatni. Kedvezőtlen viszont abból a szempontból, hogy ha Magyarországot valóban sikerült Finnország módjára teszem valamelyest legalább, ha nem is egészen kimenteni ennek Nyugat- Németországban igen súlyos hatása volna. Mert a németek most ugye azt mondják, hogy a semlegesség az amely nekik leginkább megfelel a NATO ellen egyre inkább ugye kapálóznak, és ha Magyarországot a Szovjetunió valamiképpen kiengedné ebből a szorítóból a német semlegesség után még nagyobb erőre kapna és a NATO szerkezetét, amely már amúgy is igen gyenge lábakon áll még jobban meggyengítené. Siklós István: Jól értem akkor, hogy Urbán György valamilyen kelepcétől tart vagy feltételezi ugyanazt, amit Krassó György az előbb említett, hogy a magyar vezetés részéről is taktikázásáról van szó, és nem igazi szándékokról. Urbán György: Nem tudom ilyen határozottan megítélni, nyugati szempontból feltétlenül jó volna ha Magyarországot ugye hatalmas hitelek adásával, egyéb segítséggel kimenteniük a mostani eladósodásból, de csak a rendszer bukás után. - Nem mint a rendszernek nyújtott segítség formájában csak utána. De ennek óriási szellemi és hogy így mondjam propaganda értéke volna a nyugati világ számára épp úgy mint ami Kelet-Európát, még a szovjet birodalom keretébe tartozó többi ország számára lengyelek, a litvánok stb. számára. De ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenünk a második szempontot, és ez ellen nekünk kéne itt Nyugaton valamifajta okos politikát kigondolnunk, hogy hogyan tudjuk teszem azt Magyarország kiszabadítása után a németeket továbbra is megtartani a NATO keretén belül, mert a német visszhang feltétlen erre az volna, hát lám nemcsak kitűnő és baráti emberrel állunk szemben Gorbacsov személyében hanem ez a kitűnő baráti, és békeszerető ember kiengedett egy kis országot a szovjet szorításból, a szovjet ölelésből. Ezek után miért kell nekünk még több pénz költenünk tankokra és fegyverekre és a nukleáris erők megújítására és így tovább. Úgy, hogy Magyarország kvázi részleges vagy teljes kiugrásának vagy kiszabadításának, hogy így mondjam visszaütője is volna. Ezzel negatív politikának szembe kell néznie és fel kell készülnie, de ugyanakkor meg kell tenni mindednek ellenére, mert úgy érzem, hogy a mérleg serpenyőjében végül is nettó a magyar szabadság ügye fontosabb nemcsak Magyarország szempontjából, hanem világ szempontból is mintegy esetleges német semlegesség felé hajlás és annak megerősítése. (folyt.)
1989. március 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
1989 márciusa Magyarországon - 1. folyt.
|
Krassó György: Hát az egész bizonyos, amit Urbán György mondott, hogy Gorbacsov politikája nagy kihívást jelent a nyugat-európai országok számára, és ha valóban sor kerülne ilyen dramatikus változásokra, hogy egy szovjet birodalomhoz tartozó országot Gorbacsov kiengedne a szovjet tömbből ez még nagyobb kihívást jelentene. Dehát én azt hiszem, hogy ettől még viszonylag távolabb vagyunk. Én a problémát ott látom, hogy Gorbacsov azt szeretné elérni, hogy Magyarország olyan módon kerüljön be az európai népek nemzetek közösségébe magában az Európai Gazdasági Közösségben is, hogy közbe valahogy mégis megőrizze a Szovjetunióhoz való hűségét és a pártállamnak a hatalmát. Néhány nappal ezelőtt, talán tegnapelőtt az Interpalamentáris Unió budapesti ülésén Grósz Károly ismételtén hangsúlyozta, Magyarországnak a Varsói Szerződésen belül kell maradnia abban az esetben is, ha gazdaságilag szoros kapcsolatokat létesít a Nyugattal. De ami a veszélyeket illeti nemcsak a nyugati országokat fenyegeti, hanem a Szovjetuniót. Mindenekelőtt a láncreakció hatás miatt, amely valószínűleg 1956-ban is egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyeknek megpecsételték a magyar forradalom sorsát. Hogyan lehet Lengyelországban, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban továbbra is fenntartani a rendőrállamot, a közvetlen letartóztatásokkal. Színesített diktatúrát abban az esetben ha Magyarország egy Ausztriához vagy Finnországhoz hasonló státust kap. A másik kérdés, hogy Magyarországon hogyan lehet elérni azt, hogy a pártállam megtartsa hatalmát, de ugyanakkor mégis azt a látszatot kelteni Nyugat felé, hogy demokratikus országról van szó. Ezt én azt hiszem nem sikerült eddig megoldaniuk és ezért láthatunk különböző szinte hétről-hétre változó megnyilvánulásokat és véleményeket a párton belül is. - Én azt hiszem, hogy a körnek ez a fajta négyszögesítése olyan formán lehetséges, és ez nagyon komolyan lehetséges, hogy az a párt, amelyik pártállamot alkot ketté vagy többfelé szakad, és az a része, amelyik legerősebb marad és az én feltételezésem szerint ez valószínűleg reformista szárny maradna, ez egyrészt nem igényelné a pártállam alkotását másrészt ha úgy alakulna a helyzet, hogy ez a pártmaradvány koalícióban más pártokkal szolgáltatja a legfelső vezetést, akár elnök, akár miniszterelnök személyében ezt a lakosság többsége nem bánná. De szeretnék visszatérni ahhoz is, hogy mit kell tennie a Nyugatnak, hogy hogy tudja a Nyugat elősegíteni azt, hogy Magyarországot kimentsék a Szovjetunió karmai közül. Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, a kettő összefügg. Az egyik az, hogy amint Urbán György és nagyon helyesen mondta, egy óriási arányú gazdasági segítségnek nem megelőzni hanem követni kellene ezt a szabadulást. De ez azt is jelenti, hogy ebben az esetben a nemzet Önmagát szabadította ki, nem a Nyugat szabadította ki a Szovjetunió karmaiból, és itt jön bele az a gondolat, az én gondolatom, ami mások gondolata is de nem tudom, hogy egyetértetek- e vele és pedig az, hogy jelenlegi világpolitikai konstellációban egyre nehezebb kisebb európai országok feje fölött sakkoznia a két szembenálló nagyhatalomnak, amelyek egyébként amúgy sem állnak e pillanatban annyira szemben mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Vagyis meglepetésekkel szolgál mind a két oldal, Nyugat-Németországot is említettük. Meglepetésekkel szolgál Lengyelország, meglepetésekkel szolgál Magyarország, meglepetésekkel szolgálhat a NATO-nak vagy a Varsói Szerződésnek manapság úgyszólván bármelyik kisebb tagja is, és a nagyhatalmaknak ezt előbb-utóbb figyelembe kell venni. Vagyis azt, hogy Magyarország függetlensége ebben a pillanatban nem kizárólag azon múlik, hogy a Nyugat segít-e vagy, hogy a Nyugat milyen szemmel nézi ezt, és a magyar nemzet legjobb úton van afelé, hogy ennek a függetlenségnek legalább egy hányadát kivívja külső segítség nélkül. Urbán György: Igen. Ezzel nagyon erősen egyetértek. Hozzátenném talán még lábjegyzetként a következőket: Valóban a kis nemzetek feje fölött nem lehet többé sakkozni, de figyelemreméltó az, hogy Magyarországon és Lengyelországban látjuk azokat a hatalmas demokratikus fejleményeket, amelyek ugyanúgy látom a szovjet birodalom sorsát előbb-utóbb elfogják dönteni. De jellemző ugye a magyar fejlődés mivolta, jellemező és érdekes és felbátorító az, hogy a magyarság a saját erejéből, szelleme frissességéből és sokoldalúságából jó ítélőképességéből és józanságából azt kell mondani, hogy ez nem volt mindig magyar tulajdonság, de ma megítélésem szerint józanságából, és józanságával vívta ki magának ezt a különleges helyet, amelyet ma az egész nyugati világ képzeletvilágában elfoglal. Mert ez valóban még nem volt azt hiszem a magyar történelem folyamán, hogy a magyar nemzetnek olyan jó sajtója lett. volna, és olyan sok barátja lett volna, és lett volna mint manapság. Akárhol nézzük a sajtót, rádiót, televíziót. A magyar nemzetről mint egy a Nyugathoz tartozó, Európához tartozó józan és merem azt mondani, szeretetre méltó, kedves nemzetről beszélnek és írnak az emberek. Ez meglepő ha csak visszagondolunk arra ugye, hogy 1918- 19-ben mikor az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, hogy milyenfajta ítéletek hangzottak el akkor, W. Stead és az idősebb Seth Watson tollából, és hogy milyen hát azt kell mondanom gyűlölettel nézték a Monarchia Magyarországát és milyen örömmel tekintették Nyugaton legalább egyesek de a fontos egyesek mint (...?) és Gen George (?) maga is Magyarország szétesését. Hát ez ma teljesen visszájára fordult és a magyarság, hogy így mondjam "the west darling" a Nyugat kedvese és a Nyugat szeretett kis népe, és ez teljesen annak tudható be, hogy a magyarság úgy viselkedett az elmúlt években, most az elmúlt három-négy évről beszélek főképpen mint ahogy viselkedett. Erre igen büszkék lehetnek odahaza és büszkék lehetünk mi is. - Igen feltűnő volt, ahogyan az, angol sajtó dícsérőleg beszélt a március 15-i tüntetés békés mivoltáról, fegyelmezettségéről, józanságáról és a jelszavaknak a mértéktartásáról. Úgy, hogy tökéletesen igaza van Urbán Györgynek, amikor ezt kiemeli. Krassó György hogyan látja? 1918 májusa, a későbbi békeszerződés kötések idején Magyarországnak valóban nagyon rossz sajtója és nagyon rossz híre volt Nyugaton, mint ahogy 1944-ben is. De 1956- ban Magyarország hát a Nyugat hőse lett, amely a nyugati civilizációért folyatta a vérét. Úgy, hogy ez a 89-es jó sajtó azért nem egy teljesen új jelenség, és kissé összefügg azzal is, ahogyan ez a kerekasztal-beszélgetésen meg is indultunk, hogy a mai magyarországi tömegmozgalom követelése nagyon hasonló az 1956-os követelésekhez. De mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a hasonlóságok mellett nagyon nagy különbségek vannak. Siklós István előbb kijavított engem, a többpártrendszert nem is követelték 56 októberében az egyetemisták, de kiharcolta ezt a népmozgalom, itt látom a nagy különbséget. Hogy akkor a népmozgalom kiharcolta, most pedig ezt valamiféle kegyként kapta meg a magyar nép. Nem szívesen becsülném túl ezeknek a független nagyon rokonszenves és fontos mozgalmaknak az erejét, nem mondhatnám azt, hogy ők harcolták ki. Azt, hogy az 56-os követelések ma is fenn állnak erre csak azt mondhatnám - mindig fennálltak 56 óta mindig, és nem csak Magyarországon, hanem az egész kelet-európai térségben. Ha mégis most tudott ez áttörni akkor ezzel nagyon jelentős szerepe volt a Gorbacsov-féle változásoknak. Valahol ez mégis csak ott indult el, amivel nem akarom lebecsülni a tömegmozgalom spontán folyamatát sem. - Ha szabad közbeszólnom. A Szovjetunió emberei, Gorbacsov emberei számtalanszor mondták, és azt hiszem maga Gorbacsov is mondotta, hogy ők a magyar fejleményektől már évek óta, fejleményekből évek óta tanulnak. Tehát áll, azért teljesen az, hogy a magyar kibontakozás kizárólag a Gorbacsovi reformok függvénye. Az oroszok szerint fordítva áll bizonyos mértékben a dolog és mondom Gorbacsov ezt maga is mondotta. Én nem látom, hogy a hatalom ugye a saját bőkezűségéből adományozta a nemzetnek és az ország különböző szervezeteinek a ma meglévő szabadságot. A hatalom képviselői meginogtak abbeli hitükben,, hogy hivatottak arra, hogy a hatalmat képviseljék, hogy ez legitimitás kérdése, és miután megingott magukban a kommunistákban ez a hit, nem volt más kiút számukra mint az általuk helyesen észrevett népi érzelmeknek és megmozdulásoknak még idejében utat adni. Ezt okosan meg is tették, most azután a különböző népi szervezetek az új pártok és egyéb alakulatok dolga az, hogy ez békés úton, higgadtan, de radikális módon tovább vigyék, és nekünk itt Nyugaton az a dolgunk, hogy ezt a magunk részéről segítsük mert, hogy hogy visszatérek a magyarság speciális helyzetére, miért van az, hogy Magyarországon történt meg ez a hatalmas változás, és nem Romániában, nem Csehszlovákiában, és nem Bulgáriában ugye? Kizárólag Magyarországon és bizonyos méretekben, nagymértékben Lengyelországban is. De nem mondható az, hogy egységes képpel állunk szemben. A magyarságnak különleges vívmánya ez a mai helyzet, és ezt számba kell vennünk, hogy a hatalom emberei és Moszkva is számbaveszi. Jotisky László: Egyetlen hatalmas tényezőt kell hozzáadni ehhez a képlethez, hogy mi késztethette a hatalmat akár Magyarországon, akár a Szovjetunióban erre a látszólagos készséges megosztásban vagy átadásban, és ez a gazdaság. A nemzetgazdaság olyan állapotban van ma Magyarországon, hogy azt a Magyar Szocialista Munkáspárt minden politikusa, bármelyik szárnyat képviseli is világosan látja, így nem mehet tovább. Az egyetlen kivezető út megosztani másokkal, mások ötleteit elfogadni és, ami még fontosabb megosztozni nemcsak a hatalomban a felelősségben is másokkal. Krassó György: Ha nagy a hatalom célja az a régi lenini elv szerint, hogy "egy lépést hátra tenni, majd kettőt előre". A magyar nemzetnek az lenne a feladata, hogy a kommunista értelembe vett két lépést előre megakadályozza. Kedves hallgatóink! Ezzel búcsúzunk a kerekasztal résztvevői, a telefonon bekapcsolódó Urbán György, Krassó György és Jotisky László nevében és érdeklődéssel várjuk hallgatóink véleményét erről a kérdésről. +++
1989. március 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|