|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Felcím: "... az új magyar történelem hajnalán..." Főcím: Az
egyetemi diákság 1956-ban Alcím: Irta Rainer M. János Magyar
Történettudományi Intézet
|
Budapest, 1990. október 15. Hétfő (MTI-Press)
A magyar sajtó késéssel, rövid hírben számolt be az 1956. október 16-án lezajlott szegedi egyetemista nagygyűlésről, amelyen kimondták a korabeli monolit ifjúsági szövetségtől független szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egységes Szövetsége megalakulását. E szervezetet az első pillanattól kezdve a koalíciós idők diákszervezetének rövidítését kölcsönvéve MEFESZ-ként emlegették, jóllehet mint gyökeresen más helyzet új képződményének, ahhoz semmi köze nem volt. 1956. október 17-én Orbán László, az MDF Központi Vezetőségének tagja egy sebtében - aznap - összeállított felsőoktatási "reformcsomagot" a következő vészjósló sorok kiséretében továbbított a Politikai Bizottságnak: Az egyetemeken "az elmúlt napokban súlyos politikai helyzet alakult ki. A helyzet kialakulásának alapját az összpolitikai helyzet mellett az adja, hogy a diákság tanulmányi terhelése nagy, jogos követeléseinek /melyekkel az egyetemek vezetői és professzorai is egyetértenek/ megoldása évek óta halasztást szenved. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a szegedi egyetemen emiatt sztrájkhangulat akalult ki, mely a diákok között futótűz gyorsasággal terjed, s párt- és DISZ szervezeteinket teljes elszigeteléssel fenyegeti."
Alcím: Küldöttség Nagy Imrénél
Azt valószínűleg Orbán László sem gondolta, hogy helyzetelemzését óvatos mellébeszéléssé változtatja öt nappal később a valóság. Október 22-én, késő éjszaka, Fikkert Ferenc műegyetemi tanár vezetésével küldöttség csengetett Nagy Imre Orsó utcai házának kapuján. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem diákgyűlését hagyták ott, ahol négy-ötezer diák a Szegedről és Lengyelországból érkező hírek mámorában a szabadság első ünnepi óráit élte: követeléseket /10, majd 16 pontba foglalva/ fogalmazott, ezek nyilvánosságát követelte, s másnapi tüntetésre hívott fel. A küldöttek kérték Nagy Imrét: jöjjön el a nagygyűlésre, csendesítse le a fenyegető vihart, ő azonban - bár megdöbbentették a fejlemények, s provokációtól is féltette a fiatalokat -, nem ment el. (folyt.)
1990. október 15., hétfő 14:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Diákság 2. rész
|
A pártszerűségre, e ma már egyre nehezebben érthető fogalomra hivatkozott: pártszervek felkérése híján nem érezte helyesnek a fellépést. Talán először villant át agyán a következő órák és napok felismerése: olyan dolgok történnek a városban és az országban, melyek pillanatok alatt túlszaladtak becsületes, ám óvatos reformpolitikája határain. Nagy Imre és - másfelől - Orbán László meglepetése, sőt megdöbbenése mindenképpen egy közös okra vezethető vissza. A diákság fellépése ugyanis alapvetően változtatta meg a korabeli magyar politikai élet szerkezetét. Ez utóbbi 1956 őszére nagyjából duális képet mutatott: egy a társadalommal semmiféle kapcsolatban nem lévő sztálinista hatalmi elit vitázott - főleg a sajtóban - a reformkommunista pártértelmiség szűk csoportjával, amely kifejezte és közvetítette ugyan a társadalom ellenérzését, de reformelképzeléseit lényegileg a fennálló monolit strukturán belül kívánta mevalósítani. E szembenálláshoz képest egy tömegmozgalom keletkezése - s a MEFESZ megalakulása ennek látványos nyitányát jelentette - mindkét fél számára új tényező. Félelmetes ellenség a hatalomnak, nagy szövetséges az ellenzéknek, de éppen tömegjellege miatt egyben egész addigi stratégiáját is megkérdőjelező szövetséges. A reformkommunisták politikai célcsoportja ugyanis nem a társadalom egésze, hanem a párttagság mértékadó köre, amelynek számára igyekezett - sikerrel - "lebontani" a sztálinisták legitimációját. A tömegmozgalom viszont közvetlenül reprezentálja a társadalom egészét, annak törekvéseit formálja követeléssé.
Alcím: Miért az egyetemisták kezdték?
Abban, hogy ennek a tömegmozgalomnak 1956 őszén éppen az egyetemi hallgatóság adta társadalmi bázisát, számos tényező játszott közre. Így például ősi történeti hagyományok, az univerzitás autonómiájában és a tanszabadságban gyökerező régi függetlenség- és szabadságszeretet, amelyet az ezek tagadására épülő sztálinista egyetemi rendszer sem tudott a hallgatók tudatából eltüntetni. Minden ideológiai egysíkúság és szürkeség ellenére fennmaradt az az életkori és előképzettségi sajátosságokból eredő nyitottság, kommunikációkészség és -igény, amely a francia forradalom óta az ember és polgár jogaiért folytatott küzdelmek élharcosává tette a diákságot. /Elég csak utalni a reformkor jurátusaira, 1848. március 15
1990. október 15., hétfő 14:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Diákság 3. rész
|
Bár ma már eléggé nehéz rekonstruálni az egyetemi diákság politikai-ideológiai arculatát, számos jel utal arra, hogy a kötelező önvédelmi, társadalmi mimikri mögött ez az arc soksznű és változatos volt. Ha nem is nyiltan, de igen sokan ápolták vallásukat, háttérbe szorítottságuk ellenére nagy tiszteletnek örvendtek a népi írók, mindenekelőtt Illyés Gyula és Németh László /a MEFESZ 1956 novemberére tervezett lapjának ő lett volna a főszerkesztője/, kikben a nemzeti identitás őrzőit látták. De nem volt jelentéktelen a szó eredeti értelmében vett baloldali politikai gondolkodás befolyása sem: 1953-ban sokan fogadták reménykedve a Nagy Imre-fémjelezte új politikát - 1955-ben, a Rákosi-restaurációt követően több száz egyetemi hallgatót távolítottak el az ország egyetemeiről. Elsősorban a műszaki egyetemek hallgatósága körében jelent meg egyfajta technokratikus gondolkodás, amely az ország vezetésében kitüntetett szerepet szánt az értelmiségnek, elsősorban a műszaki értelmiségnek.
Alcím: Lebontják a félelem gátjait
A szovjet párt XX. kongresszusa, Hruscsov desztalinizációs fellépése nyomán számos politikai esemény és fórum nyújtott lehetőséget a rejtett gondolati sokszínűség erjedéséhez, majd felszínre kerüléséhez. Hruscsov titkos beszédét, a reformkommunisták elképzeléseit paradox módon az egyébként teljes joggal nyűgnek érzett kötelező marxizmus oktatói közvetítették sokhelyütt. A közvetítésben kulcsszerepet játszottak a Petőfi Kör 1956 tavaszi és őszi vitái is, az egy-egy szakterületen folytatott kritika megfogalmazásával. /A Kör vitáin már tavasszal jelentős volt az egyetemi hallgatók részvétele, s az ősszel alakuló vidéki körök létrehozásában a fiatal párttag értelmiségen kívül nagy számban vettek részt diákok. Hasonló vitakörök egyetemeken is alakultak./ Rokonszenvvel és egyetértéssel tekintett a diákság az írók szabadságküzdelmére, a kollégiumokban kézről-kézre járt az Irodalmi Újság; egyetértéssel találkozott az 1949-50-ben felszámolt népi kollégiumi mozgalom ujjáélesztésének kisérlete. Az ellenzék befolyása, hatása alatt álló Művelt Nép című hetilap 1956 nyarán vitát indított az egyetemek helyzetéről, s titkos hangulatjelentések baljós homályából itt került nyilvánosságra a diákság számos sérelme, a kötelező óralátogatástól az irányított elhelyezkedésig, a felvételi kategóriák igazságtalanságától a kötelező orosz-, marxizmus-, honvédelmi ismeretek tanulásáig. (folyt.)
1990. október 15., hétfő 14:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Diákság 4. rész
|
Mindemellett még egy szociológiai jellegzetesség magyarázza, hogy éppen a diákság volt képes tömegmozgalommá alakítani a mélyen lappangó társadalmi idulatmennyiséget. 1956-ban a végzős évfolyamok hallgatósága is 1951-52-ben kezdte tanulmányait. Ekkor már maradéktalanul érvényre jutott az a politika, amely 60-70 százalékban írta elő a munkás- és paraszt származású hallgatók felvételét. Tehát, maga a rendszer hozta össze azok tömegét, akik ugyan szavakban a leginkább kedvezményezett, "hatalmon lévő" rétegekből eredtek, ám valójában e rendszernek /is/ a leginkább kisemmizett, terrorral, normával, munkaversennyel, begyűjtéssel nyomorított tömegét alkották. Mindez országosan több tízezres, - egyetemenként viszont jól átlátható létszámú közösségekben - összpontosult, ahol csak a félelem gátjait kellett lebontani ahhoz, hogy a családi tapasztalatok és a diákság sajátos sérelmei összegeződjenek, "kibeszélhetővé", nemzeti és demokratikus követelésekké váljanak. A reformkommunisták delegitimáló kritikája 1956 tavaszán és nyarán pontosan ezeket a gátakat bontotta le. (MTI-Press)
1990. október 15., hétfő 14:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|