|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Antall-kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 1.
|
München, 1990. szeptember 19. szerda (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárban foglalkozott a magyar kormány külpolitikájával.
Miután emlékeztetett a közeli napok magyar külpolitikájának főbb eseményeire - Göncz Árpád köztársasági elnök útja az Egyesült Államokban, Antall József miniszterelnök római tárgyalásai, Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Enrique Baron Crespo, az Európa Parlament elnöke, valamint az Európa Parlament magyar kapcsolatokkal foglalkozó delegációjának budapesti látogatása -, feltette a kérdést: Vajon továbbra is sikerágazatnak tekinthető-e a magyar külpolitika? Avagy - miként ezt az ellenzék, vagy annak egyes tagjai állítják - az Antall-kormányzat még azt is elrontotta, amit elődei a külpolitikában létrehoztak? Igaz-e - Tamás Gáspár Miklós állításának megfelelően -, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában, mint Antall József és munkatársai? - folytatódott a kérdések sora.
A kommentár szerint az ellenzék egyesített sortüze Jeszenszky Géza külügyminiszterre és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára indokolatlan. Nem látszik indokoltnak az az érv, miszerint a kormányzat kizárólag kihasználja a külpolitikában rejlő előnyöket, s nem igaz az, amit Tamás Gáspár Miklós állít, nevezetesen, hogy az új kormányzat csak elrontja elődei tevékenységét.
- Szerintem egészen másról van szó - szögezte le a kommentár irója, Hamburger MIhály. - Ha lassan és ellentmondásosan is, valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a kormányzat tevékenysége nyomán .
- Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert Romániával nem jók Magyarország kapcsolatai, sőt még Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszony, hanem azért is, mert gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából, integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be bármelyikük számára. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda 11:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Antall- kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 2.
|
- A nyugati nyitás persze a Német Szövetségi Köztársaságon keresztül történt - emlékeztet a továbbiakban. Így volt ez már Kádár idején, amikor Bonn első számú kereskedelmi partnerré lépett elő, majd a szociáldemokraták keleti politikája a jó viszonyt politikailag is megváltoztatta, de adódott ez a Horn Gyula-féle határmegnyitásból is.
Ezt szolgálta az a korábbi magyar külpolitika, amely a nyugati nyitás mellett mindvégig és elsősorban a szovjet érdekeket vette figyelembe. Kényszerpálya és adottság tehát a német orientáció, de korántsem egyoldalú, bár kétségtelenül erős gazdasági és politikai értelemben egyaránt. Ez ugyanis nem a magyar óhajokon múlik. Az egyesült Németország Európa gazdaságilag legerősebb és Magyarországhoz közel fekvő hatalma; olyan, amely hajlandó anyagi áldozatokra, és ha csak óvatos formában is, a leginkább érti meg a magyar kormányzat kisebbségekkel kapcsolatos aggodalmait és törekvéseit - tartalmazza a kommentár.
- Ettől függetlenül a magyar kormányzat igen fontosnak tekinti a francia, az osztrák, az olasz, az angol és az amerikai kapcsolatok kiépítését. Ilymódon próbálja elkerülni, hogy egyoldalúvá váljék a német orientáció - állapítja meg.
- A Szovjetunió kivonulása a térségből egyfajta űrt hagyott hátra, és ezt az űrt csak független külpolitikával lehet betölteni. Lehet, hogy az Antall-kormányzat elkövet ügyetlenségeket ebben, nem minden javaslata vagy elképzelése helytálló, de mindenképpen jó irányban keresi a külpolitikai kérdések megoldását - vélekedett a SZER kommentátora. +++
1990. szeptember 19., szerda 11:33
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|