|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (1. rész)
|
1990. július 3., kedd - A Parlament rendkívüli ülésszaka
kedden folytatta munkáját. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke
296 képviselő jelenlétében bejelentette, hogy több képviselő
nyújtott be kérdést. Horváth Vilmos (SZDSZ) a különböző rendű és
rangú kiskirályok anyagi és erkölcsi elszámoltatása tárgyában; Ráday
Mihály (SZDSZ) a gépjárművek környezetkárosító hatásának mérséklése
ügyében; Varga Mihály (Fidesz) a távozó szovjet csapatok
magyarországi környezetszennyezése tárgyában kíván kérdést feltenni.
Szűrös Mátyás ezután ismertette a már elfogadott napirendet, majd Dénes János (MDF) soron kívül kért és kapott szót. Ismertette az oroszlányi márkushegyi bányában sztrájkolók kiáltványának és követeléseinek lényegét hangsúlyozva, hogy a Parlamentnek mindezeket figyelembe kell vennie jövőbeni döntései során. Deák Sándor (SZDSZ) oroszlányi képviselő nehezményezte, hogy bár kért, nem kapott szót már hétfőn e tárgyban, és kérte a házelnököt, hogy egyenlően mérje a kormánypárt és az ellenzék képviselőjének hozzászólási szándékát. Bírálta Dénes János előadásmódját is, mire reagálásként az MDF-es frakciótagok egy csoportja kivonult az ülésteremből.
A plénum ezután áttért a Magyar Köztársaság alkotmánya, címerre vonatkozó módosításának tárgyalására. (folyt.köv.)
1990. július 3., kedd 11:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (2. rész)
|
Mivel az Országgyűlés egy korábbi ülésén nem sikerült dönteni a címer kérdésében, most újból napirendjére tűzte a ház ezt a témát. Balsai István igazságügy-miniszter előadta, hogy a kormány ezúttal csak egyetlen javaslatot terjeszt a plénum elé, mégpedig a koronás kis címert. Salamon László, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság elnöke bejelentette, hogy a bizottság is ezt a változatot támogatja. Ugyanakkor azt is közölte, hogy Kőszeg Ferenc (SZDSZ) módosító javaslatot terjesztett be, s ezt még nem volt módjuk előzetesen véleményezni.
Kőszeg Ferenc szóban is kifejtette indítványát, melynek lényege, hogy az állami és a történelmi címert különböztessék meg, azaz alkalomtól függően használják a koronás, illetve a korona nélküli állami jelvényt. Mint mondotta: ez a kompromisszumos javaslat eredetileg nem is tőle, hanem Antall József miniszterelnöktől származik, aki még az elmúlt év nyarán állt elő ezzel az indítvánnyal.
Csépe Béla (KDNP) mereven ellenezte a beterjesztett javaslatot, és kitartott amellett, hogy kizárólag a koronás címer fejezi ki az ezeréves magyar történelmet. Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár szintén azon a véleményen volt, hogy a koronás címert kellene bevezetni, már csak azért is, mert a közvéleménykutatások adataiból az derült ki: az ország népe nagyobb részben szintén ezt a változatot tartja kívánatosnak. Utalt a Parlament legutóbbi döntésére, amelyben szintén a koronás címer nyerte el a képviselők túlnyomó részének bizalmát, s mindössze három szavazat hiányzott ahhoz, hogy kétharmados többséggel elfogadják azt.
Tellér Gyula (SZDSZ) előrebocsátva, hogy kizárólag saját álláspontját képviseli, részletes címertani fejtegetésekbe bocsátkozott, majd végül leszögezte: a koronás címer azért megfelelőbb az állami jelvény szerepének betöltésére, mert egyszerre jelenti a magyar államiságot, a történelmi folytonosságot és az európai népek közösségéhez való tartozást, vagyis azokat a fogalmakat, amelyek nem nélkülözhetők az állami címerből.
Antall József miniszterelnök is szót kért a vitában, kijelentve: nem tartja indokoltnak, hogy további heraldikai, közjogi vagy politikai érvekkel folytatódjék a polémia. Tarthatatlan - mondotta -, hogy Magyarország továbbra is megtartsa régi kommunista címerét, mihamarabb dönteni kell tehát ebben a kérdésben. Hozzátette: a címer használatáról szóló külön szabályzatban lehet majd arról dönteni, hogy milyen esetekben van helye a koronás s mikor a díszítmény nélküli egyszerű címernek. (folyt.köv.)
1990. július 3., kedd 12:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (3. rész)
|
Kövér László (Fidesz) hevesen ellenezte, hogy morális nyomással próbálják többen - köztük a miniszterelnök is - a képviselőket döntésre kényszeríteni. Nem tartotta kellő hivatkozási alapnak azt, hogy az utca embere, illetve a külföldi lapvélemények elítélően nyilatkoztak a magyar Parlament legutóbbi, felemás döntéséről a címer ügyében. Mint mondotta: a szavazás eredménye egyáltalán nem azt jelentette, hogy a régi címer maradt érvényben, hiszen az előző alkotmány hatályon kívül helyezésével megszűnt a korábbi címer hatálya is, azaz Magyarországnak jogilag ma nincsen címere.
Ezt követően lezárták az általános vitát, majd Szűrös Mátyás az illetékes bizottságnak utalta megvitatásra a kompromisszumos módosító indítványt. (folyt.köv.)
1990. július 3., kedd 12:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (4. rész)
|
Ezután a Parlament megkezdte az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Az előterjesztő, Balsai István igazságügy-miniszter hangsúlyozta: a kormányprogram egyik gazdaságpolitikai célja a szociális piacgazdaság megteremtése, amihez elengedhetetlen a nemzeti vagyon 80-90 százalékát kitevő állami tulajdon jelentős részének privatizációja. E folyamat ellenőrzésében meghatározó szerepe van az Állami Vagyonügynökségnek. A kormányprogram megvalósításához indokolt, hogy az Állami Vagyonügynökség közvetlen irányítását és ellenőrzését az Országgyűlés helyett a kormány lássa el, a privatizáció fő irányának meghatározása viszont továbbra is az Országgyűlés hatáskörében marad. Ugyanakkor a privatizáció teljes körű ellenőrzése, az állami vagyon védelme megköveteli az Állami Vagyonügynökség hatáskörének kiterjesztését a tanácsi alapítású vállalatok egy részére, különösen azokra, amelyeknél a spontán privatizáció veszélye a legnagyobb. A miniszter ilyennek említette a kiskereskedelmet, a vendéglátást és a szolgáltatást. Végezetül indokoltnak minősítette annak lehetővé tételét, hogy az Állami Vagyonügynökség a vállalatot ne csak gazdasági társasággá alakíthassa, hanem értékesítés céljából államigazgatási felügyelet alá vonhassa.
Az általános vitában először hozzászóló Juhász Pál (SZDSZ) a Gazdasági Bizottságban kisebbségben maradt véleményt ismertetve szükségesnek nevezte, hogy az Állami Vagyonügynökség minisztériumi jogállást kapjon, s kötelező nyilvánossága megmaradjon. Vita bontakozott ki a bizottságban arról is - mondta- , hogy bevonják-e a vagyonügynökség hatáskörébe a tanácsi ellenőrzésű vállalatok privatizációját. Sokan ezt veszedelmesnek tartják, másrészt pedig úgy vélik, erre azért sincs szükség, mivel a földtörvény módosításával sikerül megfelelő gátat szabni a tanácsi vállalatok felelőtlen privatizációjának.
Eörsi Mátyás (SZDSZ) saját módosító javaslatát indokolva hangsúlyozta: a törvénymódosítás hihetetlen horderejű, hiszen az ország vagyonának túlnyomó részét vonja az Állami Vagyonügynökség felügyelete alá. Módosító javaslatának lényege, hogy továbbra is maradjon benn az ÁVÜ-ről szóló törvényben az a passzus, miszerint az Állami Vagyonügynökség privatizációt elutasító döntése ellen bírósághoz lehet fordulni. Ennek elhagyása ugyanis - figyelmeztetett a képviselő - teljesen védtelenné tenné a gazdálkodó szervezetet az Állami Vagyonügynökséggel szemben. (folyt.köv.)
1990. július 3., kedd 15:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (5. rész)
|
Csépe Béla (KDNP) egyetértett azzal, hogy az Állami Vagyonügynökség működtetése tipikusan kormányfeladat, de szükség van a Parlament felügyeletére. Azon véleményének adott hangot, hogy az operatív irányítást, beleértve az Állami Vagyonügynökség vezetőjének kinevezését, a kormány kezébe kell letenni, ugyanakkor a Parlamentnek folyamatosan ellenőrizni szükséges a vagyonügynökség tevékenységét.
Pál László (MSZP) kifejtette, hogy pártja egyetért a privatizáció folytatásával, sőt gyorsításával s ezen belül a kormány szerepének növelésével. Ugyanakkor fenntartását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az állami, illetve a volt állami tulajdont rövid távon kormánytulajdonná alakítsák, hogy a szükséges törvények megszületéséig így akadályozzák meg a nem kívánatos spontán privatizációt. Különösen aggályosnak nevezte az ilyenfajta eljárást a leendő önkormányzati tulajdon esetében. Szerinte ehelyett szeptember végéig moratóriumot kellene hirdetni az önkormányzatok tulajdonának spontán privatizációjára. Azt azonban semmiképpen sem ildomos kimondani egy hosszú távra vonatkozó törvényben, hogy központi szerv fog az önkormányzatok helyett gazdálkodni.
Szalay Gábor (SZDSZ) egyetértett azzal, hogy a privatizációval a szakmailag profi vagyonügynökséget bízzák meg. Ugyanakkor szükségesnek véli, hogy a törvénybe bekerüljön: a privatizációból ki, milyen mértékben részesül. Ellenkező esetben ugyanis félő, hogy a módosítással bianko csekket kap a kormány.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár szerint nem kell megijedni attól, hogy a módosítással bianko csekket ír alá a Parlament, hiszen a privatizációról további törvények fognak rendelkezni. Éppen ezért megalapozatlannak nevezte, hogy a privatizációs részesedés arányszámait rögzítsék a törvényben. Szerinte a képviselőknek oly módon kellene közelíteni az állami és az önkormányzati vagyonhoz, hogy mindkettőnek a gazdái. Az valóban igaz - mondta -, hogy a privatizációból származó összeg befolyna az Állami Vagyonügynökséghez, de arról nincs szó, hogy ezt ,,elnyeli,, a költségvetés. Egyébként a kormányzat ,,maximális erőfeszítéssel,, dolgozik a kincstári vagyon fogalmának kialakításán - fűzte hozzá. A vitát ebédszünet vágta félbe. (folyt.köv.)
1990. július 3., kedd 15:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (6. rész)
|
A hosszúra nyúlt ebédszünetet követően Szabad György bejelentette, hogy a keddi ülésnapon a népszavazással kapcsolatos javaslatról nem tudnak dönteni, mert a Házbizottság ülésén több módosító indítvány hangzott el, és azokat még az illetékes bizottságoknak meg kell vitatniuk. Egyúttal azt is közölte, hogy a Házbizottság szerdán 14 órára rendkívüli plenáris ülésre hívta össze a képviselőket.
Ezt követően az ülésnap délutáni szakasza - megszakítva az Állami Vagyonügynökséggel kapcsolatos törvénymódosító javaslat vitáját - az interpellációk megtárgyalásával folytatódott.
Haraszti Miklós (SZDSZ) a sajtóprivatizációval kapcsolatban interpellált a miniszterelnökhöz. Mint mondotta, arra szeretne választ kapni Antall Józseftől, hogy a Magyar Nemzet című napilap privatizációjával kapcsolatos események megfelelnek-e a nyilvánosság, a pártatlanság és az egész nemzeti érdek szolgálata követelményeinek. A képviselő kifejtette, hogy véleménye szerint a kormány pártérdekek szolgálatában avatkozik bele a sajtó, pontosabban a Magyar Nemzet privatizációjába. ,,Miért van szükség arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke személyes tekintélyét latba vetve próbálja befolyásolni egy lap választását abban a tekintetben, hogy melyik üzleti partnert választja, megengedhetőnek tartja-e a privatizáció kézi vezérlése folyamán a kormány ezeket a beavatkozásokat,, - tette fel a kérdést.
Antall József miniszterelnök válaszában elöljáróban hangsúlyozta, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. A kormány e rendelkezés szellemében járt el a képviselő által felvetett esetben is. Ezután ismertette a Magyar Nemzet privatizációjával kapcsolatos tárgyalások időpontjait és eredményét, majd kijelentette, hogy a kormányzat nem próbálta befolyásolni a tárgyalásokat azért, hogy a lap a kormány számára politikailag elfogadhatóbb ajánlatot válassza. Semmilyen utasítás nem született a tárgyalások leállítására, sőt éppen arra tettek javaslatot, hogy ne csupán egy, hanem több ajánlatot mérlegeljenek. A miniszterelnök szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a kézi vezérlést ő sem tartja kívánatosnak, és ugyanígy ellenzi, ha az állami tulajdonból származó jogokat bárki pártpolitikai célok érdekében gyakorolja. Ugyanakkor a kormány felelős azért is, hogy a privatizációs folyamatok ne a nemzet érdekével ellentétesen menjenek végbe - fejtette ki. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 16:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (7. rész)
|
Haraszti Miklós nem nyilvánított véleményt arról, hogy elfogadja-e a miniszterelnök válaszát, de megjegyezte: nagyon ,,örvendetesnek,, tartja, hogy a miniszterelnök munkaidejének jelentős részét az egyenlő versenyfeltételek biztosítására áldozza. A miniszterelnök válaszát az Országgyűlés 186 igen, 90 nem és 26 tartózkodó szavazat mellett elfogadta. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 16:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (8. rész)
|
Lotz Károly (SZDSZ), az ipari és kereskedelmi miniszterhez fordult interpellációval annak kapcsán, hogy véleménye szerint az ígéretekkel ellentétben nemhogy javulna, de egyre inkább kedvezőtlenné válik a kül- és belföldi vállalkozásokhoz szükséges gazdasági klíma, s emiatt elbizonytalanodnak a vállalkozók. Pohankovics István, a tárca politikai államtitkára úgy vélekedett: túlságosan sommás ez a megítélés, bár az igaz, hogy a tulajdonviszonyok tisztázatlansága eddig nem kedvezett a vállalkozásoknak. A kormány megkezdte vállalkozásélénkítő programjának kidolgozását, az várhatóan július 5-én kerül a kormányülés napirendjére, s azt követően vitatja meg a Parlament.
Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, mondván, hogy a kormány programját hézagok és bizonytalanságok gyengítik. Az Országgyűlés 163 igen szavazattal elfogadta az államtitkár válaszát.
Szalay Gábor (SZDSZ) a kiemelt, illetve a kivételezett nyugdíjak ügyében intézett interpellációt a népjóléti miniszterhez, mondván: ma, amikor a nyugdíjak 91 százaléka nem éri el a 7000 forintot, sokakat irritálnak a közvéleményben elterjedt számadatok egyesek nyugdíjáról. A képviselő tételes információt kért a kiemelt nyugdíjat élvezők számáról, s arról, közülük vajon hányan játszottak szerepet abban, hogy Magyarország idáig jutott. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár elmondta, hogy összesen 1597-en kapnak 20 ezer forint feletti nyugdíjat. Ezen belül 323-an élveznek 25 ezer forintnál magasabb összeget. A kivételezettek nagyobbik hányadának nyugdíja nem haladja meg a 30 ezer forintot, hatan kapnak 45 ezer és 50 ezer forint közötti összeget, két személynek a nyugdíja pedig meghaladja az 50 ezer forintot. Az államtitkár neveket nem volt hajlandó említeni, ám javasolta, hogy a Parlament alakítson egy ad hoc bizottságot, amelynek módja van a tájékozódásra, illetve javaslattevésre a kiemelt nyugdíjakkal kapcsolatban. A magas nyugdíjat élvezők között egyaránt megtalálhatók a vállalatvezetők, a fizikai munkások, a művészek és a politikai munkatársak. Ám ettől függetlenül az államtitkár úgy vélte: az érintettek túlnyomó többsége, bármilyen szakmát is képvisel, kifejezetten politikai tevékenységéért részesül a rendkívüli bánásmódban.
Az interpelláció kapcsán az államtitkár arról is szólt, hogy 14.349-en kapnak állami kitüntetéssel járó nyugdíjkedvezményt, melynek összege sok esetben megközelíti a 3000 forintot. Például 65-en viselik a Szocialista Munka Hőse címet, ők havonta 2790 forintot kapnak nyugdíjkiegészítésként. Szalay Gábor is és az Országgyűlés is elfogadta az államtitkár válaszát. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 16:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (9. rész)
|
Az interpellációkat követő kérdések sorát Deák Sándor (SZDSZ) nyitotta meg. Az ipari és kereskedelmi miniszterhez intézve szavait, az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi bányaüzemében folyó sztrájkkal kapcsolatosan kérdezett. Milyen módon kívánja a minisztérium hasznosítani a helyszíni tárgyalásokon szerzett tapasztalatait, illetve miként kívánja biztosítani a régi és az új érdekvédelmi szervezetek működését az üzemben, s azt, hogy a munkásoknak valódi beleszólási joguk legyen az üzem fontos ügyeibe. Pohankovics István, a tárca politikai államtitkára válaszában ismertette a helyszíni tárgyalások menetét, kifejezve, hogy a bányászok 16 követelése közül mindazok, amelyek a minisztérium hatáskörébe tartoznak, messzemenően megegyeznek a tárca törekvéseivel.
Horváth Béla (MDF) ugyancsak az ipari és kereskedelmi miniszterhez intézett kérdést: milyen lépéseket kívánnak tenni a Dél-Budai Vendéglátó Vállalat részvénytársasággá alakulásakor elkövetett visszaélések ügyében, az állami vagyon hűtlen kezelésével kapcsolatban. Pohankovics István a vállalati struktúrák és a vezetők hatalma átmentésének egyik tipikus eseteként minősítette a Dél-Budai Vendéglátó Vállalat átalakulását, amelynek során a résztvevők megpróbálták megelőzni a társadalmilag ellenőrzött privatizáció jogszabályokkal is garantált folyamatát. Hangsúlyozta azonban, hogy általában nem kifogásolható a részvénytársasággá alakulás, ám a visszaéléseket meg kell akadályozni. Bejelentette azt is, hogy a kormány július 5-i ülésén tárgyalja az előprivatizáció jogi szabályozásának elképzeléseit. Szólt arról is, hogy a radikális intézkedéseket tartalmazó jogszabályt még júliusban a Parlament elé kívánják terjeszteni.
Ráday Mihály (SZDSZ) a gépjárművek káros környezeti hatásait mérséklő intézkedéseket sürgetett, a kérdés megfogalmazásakor drámaian ecsetelve a légszennyezés okozta károk súlyosságát. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a légszennyezési problémák megoldása nem lehet egyetlen minisztérium feladata, hiszen annak vonzatai tárcaközi egyeztetést igényelnek. A programjavaslatnak is beillő kérdésfelvetésre a miniszterelnök helyett felelő Tarján Lászlóné államtitkár válaszában maximális segítőkészségről biztosította a képviselőt, s kifejezte, hogy az új környezetvédelmi vezetés mindent megtesz a légszennyeződés csökkentése érdekében. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 16:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (10. rész)
|
A délutáni szünetet követően a címerre vonatkozó javaslat részletes vitájára került sor. Kéri Kálmán (MDF) sürgette a koronás címer állami jelképpé emelését. Mint mondotta: ennek a jelképnek még az uniformis gombon is ott a helye. Zétényi Zsolt (MDF) szintén a koronás címer mellett tette le voksát, meglehetősen támadó hangon szólva az SZDSZ állásfoglalásáról. Tamás Gáspár Miklós azonnal szót kért, és az SZDSZ nevében kifejtette: pártjának nincs kötelező álláspontja a címerről. Ezt jelzi az is - mondotta -, hogy éppen Tellér Gyula, az SZDSZ egyik tagja fejtette ki határozott véleményét a koronás címer elfogadása érdekében. Visszautasította ugyanakkor, hogy MDF-es képviselőtársa valóságosnak tünteti fel a kérdésben a pártok között meghúzódó látszatellentéteket. Bejczy Sándor (FKgP) követelte az elnöktől, hogy végre zárja le az újabb érvekkel már amúgy sem szolgáló vitát.
Salamon László, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság elnöke bejelentette, hogy a testület szótöbbséggel elvetette Kőszeg Ferenc törvénymódosító javaslatát. Az Országgyűlés 213 ellenző szavazattal ugyancsak a módosító indítvány ellen foglalt állást.
A kormány eredeti javaslatával 258-an értettek egyet, azaz az összes képviselő 67 százaléka. Ellene 28-an voltak, 35-en pedig tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Ez azt jelentette, hogy az Országgyűlés kétharmados szavazattöbbséggel Magyarország állami címerévé nyilvánította a koronával ékes címert. A képviselők felállva tapsolták meg a döntést, majd elénekelték a Himnuszt. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 17:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (11. rész)
|
Az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvény módosításának általános vitájában a képviselők heves, személyes indulatoktól sem mentes, a vagyonügynökség tevékenységét, vezetőjének személyét is érintő szócsatába bonyolódtak. Az alapprobléma e kérdésben az, hogy az Állami Vagyonügynökséget az Országgyűlés vagy a Minisztertanács felügyelje. Többen - Soós Károly Attila (SZDSZ) és Ungár Klára (Fidesz) - helyeselték, hogy a vagyonügynökség a kormány hatáskörébe kerüljön, de fontosnak tartották a legfontosabb személyi kérdésekben, a működési szabályzat jóváhagyásában az Országgyűlés hatáskörének fenntartását. Mások azt hangsúlyozták - Schamschula György (MDF), Tardos Márton (SZDSZ) -, hogy a privatizáció lebonyolítása olyan bonyolult folyamat, amelynek sikerén az ország gazdasága teljes átalakításának ügye áll vagy bukik. Éppen ezért ellenőrzése, kézbentartása nemzeti érdek.
Szabad György ezt követően lezárta az általános vitát, majd a képviselők többsége úgy határozott, hogy később részletes vitára bocsátja a törvényjavaslatot. A Ház megbízott elnöke felkérte a gazdasági bizottságot, hogy vitassa meg a benyújtott módosító indítványokat. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 17:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (12. rész)
|
A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvény módosításának tárgyalása bevezetéseként Balsai István igazságügyminiszter ismertette a kormány módosító javaslatait. Mint mondotta, ezek legfőbb célja, hogy a népszavazást a lehető legsikeresebben és zökkenőmentesebben lehessen lebonyolítani. Javasolja a kormány, hogy a népszavavazás esetében is a választási törvény előírásait alkalmazzák a nyilvántartásba vételkor, ám a névre szóló értesítés helyett a tanács hivatali helyiségében nyolc napra közszemlére kell kitenni a szavazók nevét, a szavazás időpontját, valamint címét tartalmazó hirdetményt.
Ugyancsak a javaslatok között szerepel, hogy tekintsenek el új szavazókörök kialakításától, a népszavazást az országgyűlési képviselők választására létrehozott szavazókörökben folytassák le. Balsai István a módosítás legfontosabb pontjának nyilvánította, hogy a törvényben rögzített 90 nap helyett 60 napra csökkentsék az országos választások és a népszavazás közötti időtartamot. Balás István, az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság alelnöke a testület álláspontjaként leszögezte: bár vannak hibák a törvényben, most nyilvánvalóan nem kerülhet sor átfogó revízióra. A bizottság támogatja a népszavazás lebonyolításához feltétlenül szükséges módosítások elfogadását. Felhívta a figyelmet arra: szükségesnek tartja, hogy az állampolgárok a sajtóból is kapjanak információt a népszavazásról, illetve az úgynevezett kopogtatócédulák elmaradásáról.
A törvényjavaslathoz többen is benyújtottak módosító indítványt, ezért külön kellett lefolytatni az általános és a részletes vitát. A keddi ülésnapon csak az előbbire kerülhetett sor. A vita középpontjában a népszavazás időpontja állt. Többen is úgy vélték: nem célszerű egy napon lebonyolítani a helyhatósági választásokat és a népszavazást. Baka András (MDF) véleménye szerint ez az egyidejűség mindenképpen befolyásolja az állampolgárok döntését, hiszen a helyhatósági választásokra vélhetően mindenképpen elmennek, s ha már ott vannak, részt vesznek a népszavazáson is. Kósáné Kovács Magda (MSZP) ezzel szemben azt hangoztatta: ez az egybeesés nem befolyásolja az állampolgárok akaratát, pusztán lehetőséget biztosít a véleménynyilvánításra.
Szabad György ezzel lezárta az általános vitát, és a képviselők úgy döntöttek, hogy a részletes vitát a szerdai ülésnapon kezdik meg. (folyt. köv.)
1990. július 3., kedd 18:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka (13. rész)
|
Záró napirendi pontként az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény módosításával foglalkozott a T. Ház. A törvény módosításának indoklásában szerepel: a választások törvényes, ugyanakkor gyors lebonyolítása megköveteli, hogy a választási szervek tagjainak a száma mindig elérje a törvényben meghatározott legalacsonyabb számot. De mivel e szervek tagjainak megbízatása többféle ok miatt megszűnhet, s ez a választás alkalmával megakadályozhatja a működést, gondoskodni kell pótlásukról. A törvény szerint a kiesett tagok pótlásáról kizárólag a tanácstestület jogosult dönteni. A tanácstestületek azonban általában háromhavonta tartják üléseiket, ezért célszerű a gyakrabban ülésező végrehajtó bizottságot is felhatalmazni a választási szervek kiegészítésének jogkörével.
A módosítás másik lényegi eleme a választások egyik legköltségesebb módszerével, a szavazatösszesítő számítógépes rendszerrel foglalkozik. A módosítandó paragrafus indoklása kimondja: célszerű, hogy a kisebb mennyiségű adatösszesítést igénylő feladatot - például a népszavazás eredményének összesítését - egyszerűbb módszerrel oldják meg. A szavazatösszesítés rendjének eldöntésével a belügyminisztert bíznák meg, aki közvetlenül a választást megelőzően rendeletben állapítaná meg a szavazatösszesítés rendjét. E rendeletét a sajtóban is közzé kell tennie.
A beterjesztett törvénymódosító javaslatot az Országgyűlés szakbizottsága támogatta, a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja pedig további módosító indítványt tett. Ez utóbbi miatt külön-külön általános és részletes vitában kell tárgyalni e napirendi pontot. Mivel az általános vitában senki sem kért szót, így a megbízott házelnök az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottságnak adta ki az MSZP módosító indítványát állásfoglalásra. A részletes vitát várhatóan szerdán folytatják.
Este negyed hét után néhány perccel Szabad György berekesztette az ülésnapot. Az Országgyűlés szerdán a rendkívüli ülésszakba iktatott rendkívüli ülésnapot tart, amelyet délután 2 órakor kezdenek. (MTI)
1990. július 3., kedd 18:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|