 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Ingyen konyha - 1. folyt.
|
Mert "a nem mind arany ami fénylik" helyzetet dokumentálták.
Akkoriban nem készülhetett még riport Magyarországon sem a Dobozy
utcai átmeneti szállásról, így nevezték szemérmesen a csövesek
hajlékát. A közveszélyes munkakerülőknek, a "kmk-soknak"
nyilvánítottakat tétovázás nélkül vitték legalább 30 napos ingyen
robotra Baracskára, a kukákban a szegéynek guberáltak. Pedig ekkor
kellett volna a szociológiai vizsgálatokban tiltások nélkül
elemezni, hogy kik azok, az utcán téblábolók mire gondolnak a déli
harangszó kondulásakor és a parkokban, tereken zacskókból
falatozgatók, a napköziotthonos menzán kanalazgatók közül mennyien
maradnak éhesek a reggeli, ebéd, vacsora után.
Mi mindig mindenről elkésünk panaszolta a költő, de a címzettek
akkor sem vették komolyan a poétákat, most is hasonlatos a helyzet.
A szaglós nyomor kell, meg a szégyent, hogy évtizedeken át gürcölő
polgárok kényszerüljenek naponta a megalázott sorban toporgásra.
Máris eljön az a pillanat, amikor szegénységi bizonyitványt
osztogatnak és annak birtokában lehet koldulni, csövezni, ingyen
ételhez jutni, de ez utóbbinak lehetősége kiváncsivá tesz. Bárki
odaállhat majd a levesért, vagy nem az inség lesz a feltétel - kell
valamiféle papír arról, hogy nincs, netán nagyon kevés a jövedelme.
Tehát érdem szerint osztogatják az elég meleg, elég sós,
harapni, szürcsölni valót igazolványra? Csak hogy az ilyen
támogatást nem lehet bér, nyugdij, segélypótlék. Különösen nem ha
idősek és gyerekek akarnak, kérnek a kondérból. A sok egyéb
tanulnivaló mellett az sem ártana, de most mindjárt, ha valaki
példákat szolgaian másolgatva elsajátítaná, hogy az éhezésnél nincs
demokratikusabb erő: színre, fajra, korra, vallásra, nemre való
tekintet nélkül kopogtatja a szemet és akik ebből esetleg hasznot
akarnak húzni maguknak - magyarán elsikkasztják az alapanyagok
sűrűjét - ne menekülhessenek a felelősségre vonás elől. +++
1990. április 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|