 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Országgyűlés - harmadik nap (3. rész) - Békesi 1.
|
Békesi László beszámolt arról, hogy a törvényjavaslatok
előkészítése során, a szakmai és bizottsági vitákon - miként az
várható volt - jelentős érdek- és véleménykülönbségek kerültek
felszínre, amelyek szenvedélyes vitákhoz, néha szélsőséges
megnyilatkozásokhoz is vezettek. A kiélezett viták első nagy
témakörének lényege: vajon dinamizálható-e a gazdaság rövid távon és
gyors ütemben, s az adók radikális csökkentése képes-e kiváltani és
megalapozni egy nagymérvű gazdasági növekedést. A gyors ütemű
gazdasági növekedés feltételeiről és esélyeiről az első napirendi
pont a kormányprogram vitája keretében bőven esett szó. Világossá
vált, hogy a korszerűtlen gazdasági szerkezettel, technikai
lemaradással és tőkehiánnyal küzdő magyar gazdaság a hatalmas
adósságterhek szorításában drasztikusan csökkenő szocialista piaci
értékesítési feltételek mellett nem képes dinamikus növekedésre. A
belső piac élénkítésének, a fogyasztás növelésének pedig határt szab
ingatag fizetőképességünk, gazdaságunk importigényessége. Ilyen
körülmények között a mostani elavult gazdaság gyors ütemű és
általános dinamizálása, az eladósodásunkat katasztrofálisan növelő
1985-ös gazdaságpolitika megismétlése, a katasztrofális örökséget
okozó gazdasági voluntarizmus folytatása tehát több mint
felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. Nincs esély tehát arra,
hogy a jövő esztendőben a reálisan megalapozható 1 százalékos
gazdasági növekedés helyett közel 10 százalékos GDP-növekmény
valósuljon meg, ami ahhoz kellene, hogy a Parlament modernizációs
képviselőcsoportjának és néhány érdekképviseleti szervnek a konkrét
adócsökkentési javaslatai végrehajthatók legyenek. Ekkora gazdasági
növekedés hiányában e javaslatok érvényesítése vagy 25-30 százalék
közötti inflációval, vagy több mint 2 milliárd dolláros újabb
eladósodással fedezett, hatalmas költségvetési hiánnyal járna. A
meglévő és megszerezhető piac, valamint a rendelkezésünkre álló
gazdasági struktúra kemény korlátot állít a gazdasági növekedés elé.
Ilyen helyzetben vajon kiválthat-e gyors teljesítmény- és
jövedelemnövekedést egy nagymértékű adócsökkentés? A válasz
egyértelműen az, hogy nem
Hamis tehát az az illúzió, amit nagyon
sokan táplálnak, hogy az adóterhek nagymértékű csökkentése a
teljesítmények gyors ütemű növelésével képes pótolni a
költségvetésből kieső bevételeket, fellendíteni a gazdaságot. Ezt a
koncepciót sokan képviselik: a legszélsőségesebben a Vállalkozók
Országos Szövetsége, de hasonló véleményen van a gazdasági kamara, a
SZOT és más érdekképviseleti szervek is. E nézetek képviselői
szívesen hivatkoznak nemzetközi tapasztalatokra. (folyt. köv.)
1989. november 23., csütörtök 11:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|