 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) -
Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet
külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn
Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott
ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a
körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék
egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon
keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes
ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel
foglalkozik:
- Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy
Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik
legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi
történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló
lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a
Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek
különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak
mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem
számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek
tömegével fognak megindulni.
A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az:
vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a
kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári
dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi
az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok,
határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek
professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus
feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy
valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne
találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik.
(folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar-NSZK tárgyalások - 1. folyt.
|
Így gondolták ezt néhány hónapja a laikusok. Azok a laikusok,
akik ma arról értesülhettek, hogy átmenetileg bizonytalan időre
bezárták az NSZK budapesti képviseleteit a látogatók elől; meg
arról, hogy nyugatnémet külügyi államtitkár érkezett Budapestre a
magyar külügyminiszterrel tárgyalni; meg arról, hogy e
tárgyalásokról viszont semmi érdemlegeset nem lehet megtudni;
egyáltalán arról, hogy Sopron környékén a határszél tele van
elhagyott, üres, keletnémet rendszámú autók tucatjaival, amelyeket
úgy kell bevontatni, ugyanis tulajdonosaik - úgy tűnik - valamilyen
érthetetlen oknál fogva lemondtak arról, hogy tovább haszálják
Wartburgjaikat meg Trabantjaikat.
De ettől még persze az egyszerű laikus rendíthetetlenül bízik
abban, hogy a keletnémet, nyugatnémet, osztrák és magyar illetékesek
mindezt előre tudták, a keletnémet invázió nem érte őket
felkészületlenül és váratlanul, egyszóval minden a legnagyobb
rendben van, s Magyarországra sem fog megnehesztelni egyik érintett
fél sem, legföljebb a Kelet-Németországban élő szláv kisebbség - a
szorbok - bánatukban, mert hisz nekik nincs hova tovább menni, ők
Magyarországról legföljebb Jugoszláviába mehetnének, ha akarnának,
de azt hiszem, nem akarnak. +++
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|