|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Választások magyar módra
|
London, 1989. július 30. (BBC, Kerekasztal) - Kedves hallgatóink, múlt héten szombaton rendezték meg Magyarországon az első, valóban szabad választásokat. Időközi választásról volt szó négy választókerületben: Szegeden, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten és Gödöllőn. Gödöllőn az ellenzék képviselőjelöltjét, Roszik Gábort választották meg képviselőnek az Országházba. Ő az első szabadon megválasztott parlamenti képviselő. A másik három választó kerületben nem szavaztak elegen ahhoz, hogy érvényesek lettek volna a választások, így augusztus 5-ikén újra szavazniuk kell a választópolgároknak, hogy ezeknek a választókerületeknek is legyen képviselője az Országgyűlésben. Angliában a választásokról megoszlottak a vélemények. Voltak, akik - közöttük a BBC budapesti tudósítója is - a választók közönyéről beszéltek, az ellenzék vereségéről. Az angol közvélemény arra számított, hogy Magyarországon az ellenzék olyan győzelmet arat, mint Lengyelországban a Szolidaritás. Voltak olyanok is, akik a magyarországi időközi választást az ellenzék győzelmének tekintették, ilyen értelemben írt a választásról a nagy tekintélyű Daily Telegraph és ilyen értelemben az angol rádiónak Bíró Zoltán, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke is. Mit kell gondoljunk tehát erről a történelmi jelentőségű magyarországi választásról? A Kerekasztal mellett munkatársunk, Jotiski László, Schöpflin György, a londoni egyetemen a politikai tudományok tanára, valamint a Great-Britannian Est European Center, a Nagy-Britannia Kelet-Európa Központ meghívására Londonban tartózkodó Lukász Miklós, a Magyar Kereszténydemokrata Néppárt szervezőbizottságának tagja és telefonon Budapestről kapcsolódik bele a beszélgetésbe Krassó György, a Magyar Október Párt alapító tagja. Tehát mit kell gondoljunk erről a választásról? (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 1. folyt.
|
Lukács Miklós: - Véleményem szerint ez nem nagy veresége, se nem nagy győzelme az ellenzéknek, hogy utaljak az előbb elhangzott két ellentétes véleményre. Ez egy időközi választás. A gödöllői választás annyiban különbözik a Szegeden, Kiskunfélegyházán és Kecskeméten lezajlott választástól, hogy ezt valamivel mozgalmasabb előzmények előzték meg; itt ugye Cservenka Ferencné visszahívása, az ezzel kapcsolatos körülmények nagyobb figyelmet keltettek, talán a lakosságban is sokkal nagyobb érdeklődést váltottak ki. A másik három körzetben nemcsak arról van szó, hogy időközi választás volt - mert az időközi választások részvétele általában alacsonyabb, mint az időszakos választásoké -, hanem itt talán nem volt annyira éles az ellentét az ellenzéki képviselőjelöltek, illetve a másik oldalon álló képviselőjelöltek között. Valahogy a választók elszoktak a választások komolyságától. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem vettek részt ilyen mértékben ebben a választásban, de mondom, esetleg lehetett olyan rétege is ennek a választókörzetnek, olyan választók is lehettek, akik általában nem érdeklődnek a politika iránt, tehát aki nem tulajdonított ennek olyan nagy jelentőséget. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tartom a gödöllői választást, ahol sokkal kiélezettebb volt a küzdelem, sokkal jobban elhatárolhatók voltak a pólusok. Itt megmutatkozott, hogy az ellenzéki jelölt, Roszik Gábor, a MDF-nek a jelöltje majdnem kétszer annyi szavazatot kapott, mint az MSZMP-jelölt. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 2. folyt.
|
- Krassó György miképpen látja ezt Budapestről? - Én mindenekelőtt a kérdésben elhangzott jelzővel szeretnék vitatkozni. Valóban szabadok voltak-e ezek a választások? Formailag úgy tűnik, hogy tényleg szabadok voltak, jóllehet most utólag az egyes pártok vádolják egymást különböző kisebb visszaélésekkel, meg nem engedett, utolsó pillanatban történt agitációval, de ezek nyilván nem voltak jelentősek. Én azonban úgy gondolom, hogy a valóban szabad választásokhoz valódi alternatívák is szükségeltetnek. Ezek az alternatívák azonban hiányoztak, és így szabad választásnak nem tudom tekinteni a választásokat, és úgy tűnik, hogy a választópolgárok sem tekintették ezeket szabad választásoknak, mert az én értékelésem szerint ezért voltak, ezért maradtak olyan nagy számban távol a szavazóurnáktól. Hogy most kinek a veresége volt ez, én csak részben értek egyet a BBC tudósítójával, amely szerint keserű csapás volt a választás eredménye az ellenzékre. Én úgy gondolom, hogy keserű csapás volt ez az uralkodó pártra is. Egyáltalában csapás volt arra az egész tevékenységre, amit Magyarországon politikának neveznek manapság. A nép úgyanúgy szavazott, mint ahogy Lengyelországban, ezt úgy értem, hogy Lengyelországban sem vette tekintetbe a kerekasztalon az uralkodó párt és a Szolidaritás közti megegyezéseket, hanem a maga véleményét nyilvánította ki. Itt sem veszi figyelembe a különböző egyezkedéseket, nem is figyel oda ezekre, hanem kinyilvánítja azt a véleményét, hogy úgy látja, ezek a pártok nem őt képviselik. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 3. folyt.
|
- Tulajdonképpen bizonyos fokig igazat adnék Krassó Györgynek ebben. Igazat adnék neki abban, hogy a politikának volt ez a veresége Magyarországon, nem az ellenzéknek és nem az uralkodó pártnak a veresége. Az az érzésem, hogy Magyarországon a választásra jogosultak, a lakosság, a nép, hogy úgy mondjam nem szokott még hozzá - és ez talán nem is nagyon meglepő - ahhoz, hogy igenis van súlya egy választásnak, még egy időközi választásnak is. Különösen akkor, amikor a parlamentben nagyon kevés szabadon megválasztott képviselő ül, hiszen például az MDF első országos kongresszusán ez volt az egyik nagy kérdés, hogy egyáltalán elfogadjunk-e bármifajta alkotmányt egy olyan Országgyűléstől, amelynek a tagjait nem szabadon választották. Most itt volt az alkalom, hogy legalább négy tagot szabadon válasszanak meg, tehát azt mondhatnám, hogy szerintem a politikai tevékenységnek, a politikának a veresége volt ez a vereség. Azzal talán nem értenék egyet - bár Krassó György ott van, és valószínűleg közelről világosabban látja a helyzetet -, hogy a szavazók nem láthattak igazi különbséget a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, vagy hogy abból indultak ki, hogy ezek az ellenzéki pártok egyikük sem képviseli a szavazó polgár véleményét. Lehet, hogy van Magyarországon olyan szavazópolgár, aki még nem találta meg az ő szája ízének megfelelő ellenzéki pártot, de azt nem tudom elképzelni, hogy a Magyarországon jelenleg létező vagy most szervezkedő és működő ellenzéki politikai pártok egyikére se mondhassák el az emberek általában, hogy ezek igenis alternatívát jelentenek az uralkodó párttal szemben. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 4. folyt.
|
- Miképpen látja mindezt Schöpflin György? - Szeretnék valamennyire csatlakozni az elhangzottakhoz. Én is azt hiszem, magának a politikának látom az alacsony részvételben, tulajdonképpen ez Gödöllőre is vonatkozik, ahol 55 százalékos volt a részvétel, és hát nyugati viszonylatban ez nem olyan nagyon kiváló. Igaz, hogy ennél voltak alacsonyabb részvételek is, mármint Nyugaton, de itt inkább arról van szó, hogy a társadalomnak egy komoly rétege, egy számottevő rétege radikálisan visszautasítja a rendszert és ezzel magát a politizálást. Ha ezt elfogadjuk, akkor teljesen kézenfekvő az az állítás is, hogy ez ugyanúgy a pártnak a veresége, mármint az MSZMP-nek és az ellenzéknek, mert az ellenzéknek voltaképpen nem nagyon sikerült eddig kidomborítani a saját politikai arculatát és ezen keresztül valamennyire mozgósítani, maga mögé sorakoztatni a választópolgárokat. - Lukács Miklós egyetért ezzel? - Én egy kicsit vitatkoznék. Én bíztatónak tartom a gödöllői eredményeket. Ez azért ellentmond annak, hogy az emberek teljesen elszoktak a politizálástól, hogy nincs kialakulóban valami. Én bízom benne, hogyha ennyire kiélezett lesz a küzdelem más választókörzetekben, márpedig valószínűleg, hogy kiélezett lesz a küzdelem, akkor ugye, amikor nem az időközi, hanem az időszakos választások lesznek, akkor én bízom benne, hogy ez az arány meg fog mutatkozni az egyéb választókörzetekben is. Én nem vagyok ennyire pesszimista, én a gödöllői eredményeket figyelembe véve bizakodom. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Választások magyar módra - 5. folyt.
|
- Augusztus 5-ikén lesz az újraválasztás. Mire számít Jotiski László, hogy talán ennek a megtörtént választásnak a tanulságait le fogják vonni a szavazópolgárok, és hogy úgy mondjam megszívlelik ezt a helyzetet és most nagy számban fognak a szavazóurnákhoz járulni? - Azt mondanám, hogy inkább azt remélem, mint arra számítok, hogy ez be fog következni, mert természetesen ez nagymértékben függ attól is, hogy az ellenzéki pártoknak mennyire van alkalmuk anyagilag, erkölcsileg, milyen módjuk van arra, hogy kampányt indítsanak. Például a BBC budapesti tudósítója szerint az MSZMP most nagyon komoly kampányt indított Szegeden. Nem tudom, hogy erre mennyire van módjuk az ellenzéki pártoknak, de nekem őszintén szólva az az érzésem, hogy ebben az időszakban Magyarországon az ellenzéki pártoknak arra lenne szükségük, hogy olyanformán tudjanak egységesen fellépni, mint ahogy Lengyelországban. Tudom, hogy Magyarországon a történelmi előzmények, a közvetlen előzmények erre nem megfelelők, de az az érzésem - és most nem augusztus 5-ikéről beszélek, hanem a legközelebbi általános választásról -, ha addigra az ellenzéknek nem sikerül valamifajta egységfrontot kialakítani, akkor ezáltal vereséget fog szenvedni. - Hogyan látja ezt Schöpflin György, szükség van egy ilyen összefogásra? Az az összefogás végeredményben megtörtént valamelyest, hiszen a Magyar Demokrata Fórum jelöltjét támogatták a fiatal demokraták és a szabad demokraták is. - És Gödöllőn ez meg is látszott. - És meglátszott Gödöllőn, Schöpflin György? (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 6. folyt.
|
- Szemmel láthatólag ahol ezt létre lehet hozni, ott a mai körülmények között az ellenzéket, az ellenzék jelöltjét fogják beválasztani. Na most a jövőre nézve ez nagyon kétélű helyzet. Tulajdonképpen ebben az átmeneti helyzetben lehet azt állítani, hogy tényleg szükség van egységfrontra, mert azért az MSZMP hatalma jóllehet sokkal bomlékonyabb mint volt, azért még mindig ott van, és ezt valahogyan meg kell törni, pláne vidéken. Ugyanakkor a jövőre nézve szerintem kimondottan káros, hogyha a politikai körökben két ellenséges tömbből áll, a kommunista és az antikommunista tömbből. Ez Lengyelországra is ugyanígy vonatkozik, és Lengyelországban is azért elég sokan tiltakoznak a Szolidaritás monopóliuma ellen. Szerintem ez hosszú távra, a jövőre nézve káros lenne a magyar politikára, és valahogyan létre kell hozni egy ilyen alkalmi, esetleg választásra érvényes egységfrontot, de csak arra az időszakra. - Miképpen látja mindazokat, amik elhangzottak, Krassó György? - Én úgy gondolom, hogy most minden párt a saját érdeke és a saját szája íze szerint magyarázza a választási eredményeket. Az ellenzék érvelése szerint a gödöllői sikert az ellenzéki csoportosulások egysége okozta. Én ezt nem akarom kétségbe vonni, de azt hiszem, hogy túlságosan messzemenő következtetést mégsem szabadna ebből levonni. Nemcsak azért, mert egyetlen választókerület statisztikailag nem megbízható bázis, hanem azért is, mert ezzel szembeállíthatnánk, hogy amennyiben Kiskunfélegyházán, ahol a választópolgárok többsége megjelent a választáson, tehát érvényes lett volna az eredmény, ha valaki abszulút többséget kap. Hogyha itt a párt, illetve a párthoz közelálló csoportok összefognak, akkor ők is abszulút többséget kaptak volna, hiszen a Demisz és az MSZMP képviselője, Garai István orvos 44,9 százalékot kapott, a Hazafias Népfront képviselője pedig 29,6 százalékot, tehát még nagyobb arányban nyerték volna meg a választást, mint ahogy Gödöllőn sikerült Roszik Gábornak megnyernie. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Választások magyar módra - 7. folyt.
|
A probléma az az augusztusi választások vonatkozásában, hogy az ellenzék tud-e változtatni az eddigi politikáján. Ha az ellenzék úgy gondolta - némi joggal -, elég a kommunistaellenesség, ezt nagyon sok jelentés és interjú ki is hangsúlyozta, hogy az emberek nem annyira valamire szavaznak, hanem inkább valami ellen. Az eredményt azonban másképp is lehet magyarázni. Úgy is lehet magyarázni, hogy éppen azért voltak ennyire érdektelenek, mert pozítiv programot nemigen kaptak. A kommunistaellenesség egyrészt azért nem elég, mert az emberek megoldást várnak, megoldási javaslatot a problémáikra, mindenekelőtt a rohamosan süllyedő életszínvonalra, ilyet pedig egyetlen párt sem kínál. Egyre hasonlóbb a pártok közötti, a pártok frazeológiája és egyre nehezebb különbséget tenni közöttük. Tehát én úgy gondolom, hogy augusztusban, csak akkor lesz lényegesen elkülönböző eredmény a mostanitól, hogyha az ellenzék megtalálja a maga hangját. Ehhez legalábbis három vagy négy dolog szükségeltetik. Egyrészt hitelképes vezetők, másrészt vonzó, egyedi a többiektől elkülönülő program, ezenkívül mozgósítható tagság, amely nem nyaralni megy, hanem odamegy, és előre odamegy, és agitál a választópolgárok között. És talán a legfontosabb, amit ehhez hozzátennék, hiteles gyakorlat is, mert szép szavak nagy mennyiségben találhatók az országban, gyakorlat és tettek annál kevésbé. - Fölmerül a kérdés, és Krassó György számára is fölteszem ezt a kérdést, hogy lehet-e különbséget tenni az újjáalakult és újjáalakuló félben lévő MSZMP és mondjuk a Szociáldemokrata Párt között Magyarországon, mert amint hírlik, tulajdonképpen ez a párt szeretné az ideológiát mintegy megsemmisíteni, és nem akar ateista propagandát hirdetni. Olybá tűnik, hogy a magyar kommunista párt immáron nem marxista kommunista párt, hanem valami más képződmény lesz. Krassó György? (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 8. folyt.
|
- Nem tudom, hogy a programjukban és az ideológiájukban lesz-e különbség, viszont a két párt mindenképpen nagyon különbözik egymástól. A Szociáldemokrata Párt igazából nem nevezhető még pártnak - vagy még, vagy már. De nem is nagyon tudja a lakosság, hogy pillanatnyilag hány frakcióból áll. Nagyon felemésztette erejét az a pártküzdelem, pártharc, amelynek során egymást zárták ki a régi és újabb vezetők. A párt - amennyire tudom - még ma sem egységes, és jóllehet a hivatalosan elmondott létszáma több ezer főre rúg, sokak szerint ez valójában sokkal kisebb. A másik oldalon egy új MSZMP vagy valószínűleg más néven fog szerepelni - úgy hírlik, Magyar Szocialista Párt lesz a neve -, egy ilyen párt, amely Pozsgay Imre, a népszerű Pozsgay Imre vezetésével fog megalakulni, az erejében messze-messze felül fogja múlni a Szociáldemokrata Pártot. Én ennek a Pozsgay-féle reformkommunista pártnak annak ellenére esélyt adok, hogy nagyon erős a kommunistaellenesség az országban. Úgy gondolom, hogy Pozsgay viszonylag népszerű programmal fog előállni, és az is valószínűleg a választási taktikája, hogy nem sokkal a választások előtt, tehát nagyon határozottan elhatárolja magát az MSZMP eddigi 30 éves politikájától. A Szociáldemokrata Párt könnyen lehet, hogy koalícióra fog lépni vele. Bár nemrég olvastam egy nyilatkozatot valamelyik csoport vezetőjének a szájából, amely szerint ilyen választási koalícióra nem készülnek. A nagy koalíciós partner minden valószínűség szerint a Magyar Demokrata Fórum lesz, bár ha ez megtörténik, sokan ki fognak válni a Demokrata Fórumból, ami esetleg újabb téma lesz. Nem akarok most rátérni, hogy ezek a nagyobb ellenzéki csoportok belülről éppoly törékenyek, mint maga az MSZMP. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Választások magyar módra - 9. folyt.
|
- Hogyan látja ezt Lukács Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt egyik vezetője? - Egyetértek azokkal, amiket Krassó György mondott, ami a közeljövőre vonatkozik, hosszú távon azonban szerintem ki fog alakulni egy két pólusú váltógazdálkodás a politikában. Persze azt nehéz lenne még megmondani, hogy az egyik és a másik póluson ki fog elhelyezkedni, de én el tudom képzelni, hogy a Pozsgay Imre által vezetett MSZMP és a Szociáldemokrata Párt közeledni fog egymáshoz, esetleg hozzájuk vonzódik a Magyar Demokrata Fórum, illetve annak az egyik szárnya, ez alkotná az egyik pólust. A másik pólus pedig még kiszámíthatatlanabb, de el tudom képzelni, hogy ez egy bizonyos kereszténydemokrata színezetű pólus lesz. Én úgy látom, hogy hosszú távon ez a politikának a jövője, ez nemcsak Magyarországon, és természetesen még máshol is. Ezt máshol is megfigyelhetjük, itt Angliában is például, és el tudom képzelni, hogy lesz még egy harmadik pólusa is ennek a politikának, egy liberálisabb, radikálisabb pólus. Hogy melyik milyen erős lesz, még nem tudom, de véleméyem szerint efelé haladunk, és ez mindenképpen azt fogja eredményezni, hogy a Szociáldemokrata Párt, illetve a megreformált MSZMP közelebb fog kerülni egymáshoz. - Schöpflin György? - Tulajdonképpen ezzel én nagyobbára egyetértek, ami a jövőt illeti, én csak ettől a rövid távtól félek egy kicsit, hogy esetleg - és voltaképpen Krassó György utalt erre most, pár perccel ezelőtt - ezek a létező pártok nagyon törékenyek, és esetleg a választási kampány idején vagy még azelőtt szétesnek, szétbomlanak és akkor egy sokkal erősebb, újjászületett MSZMP, MSZP, vagy bármi legyen, ilyen párttal kell majd szembenézni a választóknak, és minden valószínűség szerint a legfontosabb eleme lesz ennek a koalíciós kormánynak. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 10. folyt.
|
- Jotiski László? - Szerintem két dolgot kell figyelembe vennünk, mielőtt jóslatokba bocsátkozunk. Az egyik: úgy érzem, még mindig nyílt kérdés, hogy az MSZMP az egy párt marad, vagy kettő, vagy több felé oszlik. A kommunista elemet nem lehet kihagyni teljesen. Hogyha az MSZMP - mondjuk Pozsgay Imre vezetése, végsősoron az ő vezetése alatt - egy ilyen újjászületett párt lesz, és nem lesz ennek a baloldalán egy külön kommunista párt, akkor ez a párt, bármilyen népszerű is Pozsgay Imre, magán fogja hordozni annak a 40 évnek a súlyát, amely erre a pártra, ennek a pártnak a nevére és múltjára rárakodott. A másik: végsősoron, mondjuk hosszabb távon és itt nem évtizedeket értek, hanem mondjuk a következő igazi általános választáson, nem számíthat nagy népszerűségre semmiféle párt vagy pártcsoportosulás, ha az ország legsúlyosabb problémáját, a katasztrofális gazdasági helyzetet nem tudja orvosolni, helyesebben nem tud olyan gazdasági csomagtervvel előállni, amelyről az emberek elhiszik, hogy ez a terv orvosolni tudja a helyzetet. Ennek a tervnek megvan a vonzereje például a külföld számára is annyira, hogy Nyugatról akár gazdasági segítség, akár valószínűbben beruházások formájában megjön az a tőke, amelyre a magyar gazdaság éhezik. - Mire kellene a választóknak összpontosítani a figyelmüket, és mire kellene az ellenzéki képviselőjelölteknek összpontosítani a figyelmüket? Érdekes módon Gödöllőn országos ügyekről volt szó és nem helyi ügyekről. Miként látja ezt Krassó György? (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választások magyar módra - 11. folyt.
|
- Én teljesen egyetértek az utolsó mondatoddal. Sokan úgy gondolják, hogy a helyi ügyek a fontosak, ami persze nagyon fontos, egy csatornázás kérdése, vagy a lakásellátás kérdése, és különösen fontos ez az ország elmaradottabb körzeteiben, ennek ellenére én azt hiszem, hogy az emberek, amennyiben egyáltalában politizálnak, pontosabban szólva, hogy az emberek éppen azért nem politizálnak, mert a nagy politika kérdéseiben nem látják az igazi különbözőséget a pártok között. Most egy kicsit ellentmondok annak, amit korábban mondtam. Én valóban úgy látom, hogy nagyon-nagyon erős a kommunistaellenesség. Egyes választási gyűléseken csak azt tették fel a jelölteknek kérdésül, hogy voltak-e valaha kommunista párttagok, és ha párttag volt, esetleg évtizedekkel ezelőtt és meggyőződésből, akkor már a polgároknak nem kellett. Tehát ez azért fontos szempont lesz a választásokon. A másik ez a kilábalás a gazdasági nehézségből. Nem tudom, hogy bármelyik párt képes-e ilyen programot készíteni. A gazdasági programok meglehetősen hasonlítanak egymáshoz, majdnem mindegyik azt mondja, hogy az esélyegyenlőségen alapuló különböző tulajdonformák szabad versenye, és nem lehet világosan látni, hogy miben különböznek ezek egymástól. Ha lenne egy olyan párt, amelyik külföldi, nagy külföldi kölcsönt vagy külföldi támogatást tudna hozni, az feltétlenül megnyerné a választásokat, de ilyen párt nincs, mert a Nyugat nem kíván nagy segítségeket adni. Nagyon-nagyon fontosnak tartom a személyes szerepet, tehát nagyon fontosnak tartom a képviselőjelöltek személyes tulajdonságait. Nagyon fontosnak tartom a pártok őszinteségét. Az emberek úgy gondolják, hogy a politika éppúgy folyik, mint azelőtt, csalás, népámítás, korrupció. Ha el tudja egy párt vagy egy jelölt hitetni magáról, hogy őszintén beszél és nem akarja becsapni a népet, szerintem nyert ügye van. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Választások magyar módra - 12. folyt.
|
- Schöpflin György? - Ami a nyugati kölcsönt illeti, én is egyetértek Krassó Györggyel, hogy jóllehet a Nyugat valami kisebb összegeket fog folyósítani Magyarországnak és ugyanakkor Lengyelországnak is, azt hiszem, hogy bármelyik szempontból nézve ezek kisebbek lesznek, mint azt a magyar közvélemény várja és mint a lengyel közvélemény, és lehetséges, hogy nem lesz elegendő arra, hogy a magyar gazdaságot kimentse a katasztrófából. Ugyanakkor - és itt van a probléma másik oldala is - amennyiben a magyar közvélemény egy csodavárási álláspontra helyezkedik, akkor ez a kölcsön önmagában nem is nagyon lenne elegendő, mert akkor a magyar közvélemény tulajdonképpen azt mondja, hogy mi nem csinálunk semmit, mi megvárjuk azt, hogy a Nyugat minket megmentsen. - Most már nagyon röviden Jotiski László? - Igen, azt hiszem, hogy ami a gazdasági segítséget illeti, a segítség rossz szó, a magyar gazdaságnak szerintem nyugati beruházásra van szüksége és elsősorban közös vállalkozási alapon. - Végül pedig az utolsó szó jogán Lukács Miklós? - Én egy kicsit hadd térjek vissza az eredeti kérdéshez, hogy hogyan lehetne a választásokat megnyerni, illetve hogyan lehetne rávenni az embereket a választáson való részvételre. Ugyanis most beszélünk itt gazdasági segítségről, különböző gazdasági problémákról, de nekem az a meggyőződésem, hogy a választók nagy többségét nemhogy nem érdekli ez a politika, de nem tudja követni a pártok részletes programját. A pártoknak valahogy más módon kellene a választókat megszerezni, magához vonzani. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Választások magyar módra - 13. folyt.
|
Én úgy érzem, hogy a választásokat a körzetben kell megnyerni, a helyi szinten. Ez alatt azt értem, hogy például nemcsak meg kell győzni a saját programon felül, a helyi programon felül a választókat, hanem rá kell venni őket arra: jöjjenek el választani. Ez egyszerűen propaganda kérdése, rábeszélés kérdése, a helyi problémákkal való foglalkozás kérdése. Szerintem itt helyi szinten így lehetne előrelépni ezen a téren, így lehetne nagyobb részvételt biztosítani. - Reméljük, hogy az augusztus 5-iki választáson eredmény születik, de búcsúzom hallgatóimtól Jotiski László, Schöpflin György és Lukács Miklós, valamint Budapestről a beszélgetésbe bekapcsolódó Krassó György nevében. +++
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|