Rendszerváltás és az MTI

	Az időközi választásokról
München, 1989. július 23. (SZER, Világhíradó) - Gadó György - - Szombaton négy városban - Gödöllőn, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Szegeden - lezajlott időközi választások eredményei a lakosság politikai állásfoglalására nézve csak korlátozottan általánosítható óvatos következtetésekre adnak módot. A legfőbb oka ennek a választók viszonylag csekély arányú részvétele. Módszertanilag azonban így is tanulságosak ezek a választások. Lássuk előbb a tényeket: Az időközi választásokat mind a négy választókerületben a korábbi képviselő lemondása tette szükségessé. A lemondásokat pedig éppen az ellenzéki csoportok kényszerítették ki, ehhez azonban a jogszabályok szerint nem volt szükség annyi választópolgár aláírására, mint amennyinek a szavazatára szükség van egy-egy új képviselő megválasztásához. A választók aktívitása Kiskunfélegyházán volt a legnagyobb, itt a jogosultak 61,5 százaléka járult az urnákhoz. Gödöllőn 59,4, Szegeden 45,7, Kecskeméten pedig 44 százalékos részvételről érkezett jelentés. Az utóbbi két városban tehát már a csekély részvételi arány miatt is ki kell írni a pótválasztásokat. Nem kerülhető ez el azonban Kiskunfélegyházán sem, habár ott más az oka. Az ugyanis, hogy az egyik jelölt sem kapta meg a leadott érvényes szavazatokból a jogszabályban előírt 50 százalékot. Milyen képet fest a jelöltek megoszlása? Figyelemreméltó, hogy az MSZMP Szegeden odáig sem jutott el, hogy jelöltje ténylegesen beszállhasson a küzdelembe. Kecskeméten viszont két kommunista jelölt is indult, és talán ezért bukott ki mindkettő. Az ellenzék Gödöllőn választási szövetséget alkotott, és ennek keretében a Magyar Demokrata Fórum jelöltje, a szabad demokraták és a Fidesz erőteljes és hatásos támogatását élvezte. Szegeden sem hadakozott egymás ellen az ellenzék két pártja. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap
Vissza »

	- Az időközi választásokról - 1. folyt.
Kiskunfélegyházán viszont nemcsak az ellenzék, de azon belül az MDF, a Magyar Demokrata Fórum is megoszlott, és Fekete Pál tanár személyében végül olyan jelöltje maradt a szorítóban, aki nemcsak korábbi MSZMP-tagságát, de újabb keletű MDF-tagságát is feladta kevéssel a választások előtt. A szavazatok megoszlása egyértelmű ellenzéki győzelmet hozott Gödöllőn és Szegeden. Az előbbiben Roszik Gábor fiatal evangélikus lelkész 69,2 százalékos abszolút többséggel meg is szerezte a mandátumot, míg a Tisza-parti városban Raffai Ernő történész 59,3 százalékkal ért el ugyancsak jónak mondható eredményt. Kecskeméten, ahol öt jelölt indult a szavazatokért, erősen megoszlottak a választók. Kiskunfélegyháza volt az egyetlen választókerület a négy közül, ahol egy fiatal és rokonszenves orvos személyében olyan jelölt kapta a szavazatok viszonylagos - 44,9 szálakékos - többségét, akit az MSZMP támogatott. Garai doktor egyébként a KISZ helyi utódszervezetének volt a jelöltje. Mire következtethetünk e tények és a választásokat kísérő jelentések alapján? Úgy látszik, a választók számára az a legfontosabb, hogy a kommunisták ellen szavazhassanak. Legyen párt és jelölt, melyet ez a szembenállás vezérel, amely ezt a szembenállást vállalni bírja és meri. A kommunista párt befolyása döntő mértékben meggyöngült. 1945 óta nem fordult elő az, ami Szegeden, hogy egyetlen kommunista jelölt sem állhatott a választók elé. Ma nem előnyös az MSZMP támogatásával indulni. Ezt az MSZMP gödöllői választási szövetségének jelöltje maga mondta ki. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Az időközi választásokról - 2. folyt.
A második tanulság, vagy következtetés a következő. A választópolgárok nagy tömegei még nem mutatnak érdeklődést a választások és a pártok iránt. Ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy ezúttal időközi választásokra szólították a szavazókat, akik tudhatták, hogy a megválasztandó képviselő mandátuma csak mintegy háromnegyed évre szól. Az új és a már általános szabad választásokig. Gátló tényező volt az érdektelenség mellett a félelem is. Habár a választási kampányok során nem történtek visszaélések, Raffai Ernő véleménye szerint az emberekben még él a félelem. Szegeden különben az MSZMP maga is arra buzdította utóbb az embereket, hogy maradjanak távol az urnáktól. Nem mozdította elő a szavazópolgárok aktívitását a megyei sajtó, közelebbről a megyei pártbizottságok és tanácsok irányítása alatt álló megyei lapok magatartása sem, kivált Pest megyében. A harmadik tanulság, hogy az ellenzék együttműködése, egy jól kiválasztott jelölt érdekében megvalósuló összefogása meghozza az eredményt. Ez persze nem jelenti azt, hogy hibás lenne a Szabad Demokraták Szövetségének az az elgondolása, mely szerint az elkövetkezendő általános választásban minden párt önállóan induljon, és az ellenzék csak a második fordulóban hozzon létre választási szövetségeket a legesélyesebb ellenzéki párt, illetve jelölt győzelme érdekében. Ehhez megjegyzem, hogy az országos választások már a megalkotandó új választási törvény alapján mennek majd végbe. (folyt.) 1989. július 23., vasárnap
Vissza »

	- Az időközi választásokról - 3. folyt.
A negyedik következtetés, hogy az ellenzék ott győzhet, ahol jelöltjei határozott politikai arculatot mutatnak. Nem célszerű olyan jelölteket indítani, akik egyidejűleg tagjai, vagy voltak nemrégen tagjai két vagy három politikai pártnak, szervezetnek. Főleg, ha e pártok egyike az MSZMP volt. +++ 1989. július 23., vasárnap
Vissza »