 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (4. rész)
|
S a nemzeti vetélkedés? Kádár azt válaszolja: ,,Megtesszük, amit
lehet.,, Azután nyomatékkal: ,,S ahogy lehet.,, Rákosiék korában a
kötelező vezéri szó így hangzott: ,,nekünk mindent lehet; minden úgy
lesz, ahogy mi akarjuk.,, S az a mi - ki volt? Egy isten ködkép egy
csupa köd Sínai-hegyen. Kádáréknál a közhangulat: a földön járnak,
ahogy lehet. Ezek Illyés akkori keresetlen szavai.
Jól tudjuk, hogy az új létrehozása együtt jár a régi, az elavult
lebontásával. És a régiben sok a tabuként tisztelt, a
megváltoztathatatlan dogmának hitt. Sokat kell megszüntetni ahhoz,
hogy sok újat teremthessünk. A sokféleség elismerése nem gátja,
inkább garanciája annak, hogy az új jó lesz. Kádár János a párbeszéd
híveként igyekezett megnyerni a társadalom különböző rétegeit. Az
állam és az egyház közötti viszony rendezése vagy a művészeti
alkotószabadság hatvanas évekbeli ívelése igazolta: mindenkinek van
helye ebben a hazában, s mindenki alkotó energiájára szükség van a
jövő társadalmának építésében.
Most amikor meghalt, a hivatalokban, a külképviseleteinken
képeket kerestünk róla. Nem találtunk. Kádár János irtózott
személyisége előtérbe tolásától, mindvégig szerény, egyszerű ember
maradt. Ilyennek tisztelte, ezért is tisztelte az ország. 1986
nyarán a külföldi sajtó kérdésére ezt válaszolta: ,,Engem soha sem
érdekelt a rang, bizonyos értelemben a népszerűség sem. Véleményem
szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba
ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a
történelem része lesz, hát legyen.,,
Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvélemény azt a
politikust tisztelte, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a
helsinki folyamat elindításában és következetes képviseletében, a
kelet-nyugati párbeszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző
kapcsolatokat épített Magyarország számára a hazánktól keletre és
nyugatra, északra és délre fekvő földi tájakon, ezt nem lehet eléggé
nagyra értékelni.
A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Jánosra, mint aki a
nemzeti megbékélés érdekében mindig kész volt a megegyezésre. Nem
feledkeznek meg a hatvanas, hetvenes évek Magyarországáról, amikor
hazánkat - lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt is - a megújulás
előfutáraként tartotta számon a nemzetközi és a honi közvélemény.
Küzdelmes élete számunkra intelem is egyben: ismernünk kell
történelmünket és tisztelnünk kell értékeinket, mert enélkül nem
őrizhetjük meg önbecsülésünket. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|