 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Kádár Jánosról 2.
|
Kádár Jánosnak azonban többször nyilvánosan is kinyilvánított
elképzelése volt arról, hogy a magyarországi társadalom öntörvényű
fejlődési követelményeit figyelmen kívül hagyni nem lehet. Kádár
János számos kompromisszumot kötött, mint politikus - ugyan,
létezhet-e politikus kompromisszumok nélkül?
- de alkui nem voltak
elvtelenek. Lehettek ezek az alkuk sikertelenek, de nem voltak
elvtelenek. Őt ugyanis nem a hatalom ténye érdekelte, hanem a
magyarság érdekében akart dolgozni.
Manapság sokat és sokszor beszélünk az 1956 utáni évekről.
Szenvedélyesen, szélsőségektől sem mentesen. A gyász pillanatában
azonban tárgyilagosnak kell lennie. Az illem szabályai szerint
ugyanúgy, mint a saját érdekünkben. Időtől és tértől függetlenül
elképzelhetőek a politikai cselekvésnek akármilyen lehetőségei.
Kádár János egyik nagy érdeme azonban az volt, hogy semmikor sem
feledkezett meg az időről és a térről. Realista volt. A magyar
történelem jeles egyéniségei közül egyike a ritka realista
politikusoknak. Fájdalmas konfliktusokba sodorta az élet. Nem
tudhatjuk, noha sejthetjük, hogy a konszolidáció folyamata, s annak
a folyamatnak a szélsőségei mennyire idegenek voltak tőle. A
szükségszerűséget ismerte el, s az Élet pártján volt. Tudta: a
nemzet nem folytathat öngyilkos politikát.
Nehéz történelemben gondolkozni, hiszen kortársai voltunk. Hadd
idézzem fel azt az irását, amely a Kritika új folyamának első
számában 1972-ben jelent meg. Az akkor elhunyt Veres Péterről szólt
ez az emlékezés. Meghatottan idézte fel, hogy Veres Péter, amikor
kórházba szállították, a mentőautóba való beszálláskor is a nemzetre
gondolt. S kimondta: három kérdésben volt vitája Veres Péterrel,
ebből az egyik ügyben neki, Kádár Jánosnak nem volt igaza. A
hetvenes évek legelején még nem éltünk olyan időket, amikor divattá
lettek a bűnbánások. Kádár János azonban szükségesnek tartotta, hogy
ország és világ előtt igazságot szolgáltasson hajdani
vitapartnerének. Ez is része a történelemnek.
Kortársai voltunk mindannyian, mert munkatársainak hívott
mindannyiunkat. Az álma az volt, hogy egy boldogabb és szebb
Magyarország legyen az ezredfordulóra, mint az a romhalmaz, amelyet
1956 őszén örökölt. Nem volt hiba nélküli ember. Voltak
elfogultságai, s akadt - sajnos - nem csekély hibás döntése is. A
mérleget elkészíteni - a higgadt tudósok feladata lesz. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök 14:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|