 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
Kádár Jánosról a gyász pillanatában
|
Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. S
tudjuk azt is, hogy olyan személyiség volt, aki a kultusz minden
változatát határozottan elutasította. Ilyenkor szerénységét szokták
emlegetni, bizonyára a munkásemberek erkölcse is kötelezte őt, a
valóságos ok azonban más lehetett. Kádár János ugyanis egész tudatos
politikai tevékenysége során a népfrontos politika kategóriáiban
gondolkozott. Akkor lett kommunista, amikor hatni kezdtek a
Komintern hetedik kongresszusának eszméi, amelyek kivezették a
különböző országok kommunista pártjait a szektás elszigeteltségből
és a nemzet, az antifasizmus, a progresszió általános
kötelezettségét vállalták. Hitler fenyegető árnyékában, s hogy ne
feledjük, Horhy-ország valóságában. Kádár János, mint fiatal
politikus hamar rádöbbent arra, hogy az illegális kommunista párt
szükségszerűen korlátozott lehetőségeit akkor sokszorozhatja meg, ha
a nemzeti érdekek általános képviseletét ugyancsak vállalja. Ehhez
pedig - egyebek között - az is szükségeltetik, hogy az ilyen
feladatokra vállalkozó politikus az empátia, a beleérzés
képességével rendelkezzen. Képes legyen arra, hogy az egymásnak
ellentmondó érdekek, a földrajzi adottságok és a politikai viták
bonyolult szövevényében felismerje: mi az az egyetlen, ám
legfontosabb probléma, amelynek megoldásától függ minden további
lépés.
Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk.
Ismerjük, hogy a felszabadulás után, a hazai kommunista mozgalom
egyik vezetőjeként miként kezdett hozzá az új rend szervezéséhez.
Ismerjük személyes tragédiáját is: annak a rendszernek a börtönében
kellett szenvednie, amelynek egyik legelkötelezettebb híve volt.
Mindannyian tudjuk, hogy Kádár János mindenkor és minden körülmények
között fegyelmezett pártmunkás volt. Úgy is, mint a Magyar
Szocialista Munkáspárt első tisztségviselője. Az ő szájából nem
olcsó szólam volt ha hallhattuk: a nép szolgálatában álló munkásnak
tekinti történelmi szerepét. Valóban szolgált, de nem volt
rabszolga. Fontos különbségtétel: túlságosan sok udvarnoka
gyülekezett össze Sztálinnak, akik feltételek és valóságos hit
nélkül bármilyen kérdésben alárendelték akaratukat, szándékaikat a
diktatúra kiszolgálásának. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök 14:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|