 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
 |
- A hallgatók észrevételei - 1. folyt.
|
A szövetség külügyminiszterei rendszeresen tanácskoztak, és
legfőbb gondjuk az volt, hogy Magyarország, az akkori Magyarország
irredenta törekvéseit megakadályozzák. Ennek a történelmi
előzménynek a számontartása azért fontos, mert ebből azt is
megértjük, hogy ilyen formában a múlt nem ismétlődhet meg.
Magam utoljára 1968-ban éreztem a kisantant országainak újbóli
egymásra találását, de ennek akkor nem volt csupán magyarellenes
éle. Amikor 1968-ban a Kreml Kádár János segítségével berántott
bennünket Csehszlovákia megszállásának kalandjába, Jugoszlávia állt
ki legerősebben a csehek és szlovákok mellé. Akkoriban véletlenül
épp Jugoszlávaiában tartózkodtam, és a népben nagyon erős
magyarellenes hangulat is volt, olyannyira, hogy a tengerparton,
ahol ugyancsak megszokták az idegeneket, a végén tanácsosabbnak
tartottuk, hogy ne beszéljünk magyarul családommal, ha az ottani
lakosok közelébe kerültünk. Csak azért, mert magyar voltam, több
ízben szóval felelősségre vontak a bevonulás miatt.
Románia pedig, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés tagja,
kimaradt a csehszlovákiai bevonulásból. Nos ekkor, 1968-ban rövid
időre valamiféle érzelmi kisantant jött létre.
Amikor pedig egyik nagy írónk, aki azóta elhúnyt, nem éppen
diplomatikus nyilatkozatot adott egy nyugatnémet lapnak arról, hogy
a határok igen is megváltoztathatók etikai alapon, rögtön egymás
után itélte el a kijelentést Belgrád, Prága, Bukarest. Ez is egy
tipikus kisantant reflex volt. Tudomásul kell vennünk, nagy a
valószínűsége annak, hogyha bárki is megkérdőjelezné mai
határainkat, a kisantant, minden írásos megegyezés nélkül is újra
felállna ellenünk.
De most nem erről van szó. Prágában, Bukarestben és Belgrádban
jól tudják, hogy Magyarország a demokratikus reformok felé indult
el, és ki-ki másképpen reagál erre. A jugoszláv fővárosban
rokonszenveznek a magyar törekvésekkel. (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|