|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Wheatland-konferencia Budapesten
|
Washington, 1989. június 19. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Budapest ismét nemzetközi konferencia színhelye. - Budapesti tudósítónk, Thassy Jenő jelenti: - Ezúttal irodalmi jellegű, a Wheatland konferencia-sorozat harmadik rendezvényét tartják Budapesten, hétfő és péntek között a legkíválóbb magyar írók és nemzetközi nevek részvételével. A konferencia életre hívója két neves kiadó: Ann Getty, az olajmilliók örökösnője és Lord Weinfeld, a brit kiadó, aki Miss Gettyvel társulva alapította a New York-i kiadóvállalatot. A Wheatland-konferencia első száma Washingtonban nyílt annak idején, a másodikat Lisszabonban rendezték, a harmadikat pedig most itt Budapesten, s nem véletlenség, hogy a nagy nemzeti temetés után kezdődő hét elején nyílt. Számos külföldi résztvevő - jól tudván, hogy mit jelentett Magyarországnak június 16-ika, péntek - előbbre tette érkezését, és már pénteken itt volt, hogy kimehessen a Hősök terére. És aki nem - mint Susanne Sontag, az ismert amerikai kritikusnő, aki szombaton jött - azóta is sajnálja azt, amit mulasztott. A magyar irodalom színe-java jelent meg előadóként és hozzászólónként. Mándy Ivántól Esterházy Péterig, Konrád Györgytől Petri Györgyig, Bíró György, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Domokos Mátyás - írók és irodalmárok. És a külföldiek: Friedrich Dürrenmatt a világhírű svájci drámaíró első ízben résztvevője a Wheatland-konferenciának, sőt első ízben látogatott el Közép-, illetve Kelet-Európába. Susanne Sontag, az amerikai kritikusnő. Jugoszláviából a világszerte ismert Danilo Kis. Dél-Afrikából Nadine Gordimer, Lengyelországból Adam Michnik - hogy csupán néhány rendkívül ismert nemzetközi nevet említsek. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Wheatland-konferencia - 1. folyt.
|
A konferencia a magyar irodalommal kezdődött és természetesen sok szó esett a cenzúráról, ami a magyar előadók szerint nem jelentett mindig hátrányt és korlátot, mert az írók megtanulták azt, hogy a szimbolizmus, az absztrakció, vagy az allegória révén megkerüljék és mégis sejtessék azt, amit nem szabad. Esterházy Péter rámutatott, hogy Magyarországon az elnyomás korszakában egyetlen számjegy - 1956 vagy 1957 - elegendő volt, hogy az olvasóból mély hatást váltson ki. Miként a politikában, úgy az irodalomban is a cenzúra megszünésével egy új szakasz kezdődik. Senki sem tudja még, hogy mi lesz, de sejtik, hogy talán a realizmus kora érkezett el, amikor mindenről lehet beszélni úgy, ahogy van, nem pedig rejtjelekben. A budapesti Wheatland-konferencia magyar nyitása, amely a páratlan nemzeti élmény, Nagy Imre és társai temetésnek hatása alatt állt, izgalmas kezdetnek bizonyult, és rámutatott a különbségre is, ami a magyar és más irodalmak között létezik. Egyebütt - különösen Nyugaton - az író általában az én, az egyed kilétét kutatja. Itt és most, Magyarországon ez most átütő erővel, kollektívan következik be. Azt kutatják a magyar írók, hogy kik vagyunk, miért vagyunk ilyenek és mi is a rendeltetésünk. Újabb érdekes megállapítás, megint a magyar írók részéről: a kommunizmus kényszerzubbonya nem volt feltétlenül káros az alkotókra. Egyesítette őket, próbálkozásuk, hogy megkerüljék a kötelező szellemi kényszerzubbonyt, érdeklődést keltett irántuk a külvilágban, felhívta a figyelmet a magyar, vagy a lengyel irodalomra. És ezért jött el most ide, Budapestre a Wheatland-konferencia, amelynek tulajdonképpeni célja, hogy felhívja a figyelmet minden jelentős irodalomra akkor is, ha az a kis nemzeteké, és megismertesse, átsegítse őket a világirodalom kapuján. +++
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|