|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Horn Gyula üdvözlő távírata Mihail Gorbacsovnak
"A magyar szocialisták nevében szívből gratulálok Önnek a
Nobel-békedíjjal történt kitüntetése alkalmából. E kitüntetés méltó
elismerése az Ön személyes tevékenységének és annak az új szovjet
külpolitikai gondolkozásnak, amely alapvető változásokat hozott a
nemzetközi viszonyokban..."
SZER, Magyar híradó:
Mi várható a Valutaalap szakértőinek tárgyalásaitól?
"... számolni kell az olajválság
Magyarországra kiható következményeivel és azzal is, hogy január
elsejétől dollárelszámolásra kerül az egész szovjet forgalom, tehát
itt súlyos veszteségekkel, terhekkel kell számolni.
Amikor ez bekövetkezik és valóban hatni kezd, akkor eljön a jövő
tavasz, amikor lejár ez a megállapodás a Valutaalappal, lejár a
készenléti hitelkeret, meg kell újítani. Az elképzelés az, hogy meg
akarják újítani három évre. Nem véletlenül háromra, ez nagyjából
felölelné a megújhodási nemzeti programnak az egész időszakát és a
feltételeket is újra kell gondolni, mert most már a piaci átalakulás
időszakáról van szó és olyan időszakról, amely az előbb említett
nehézségekkel terhes. Tehát ennek az előkészítése is napirenden van
ezeken a tárgyalásokon."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre
|
Nagy Imre SZER --------- München, 1989. június 6. A hatalmon lévő párt képviselőinek nyilatkozatában az 1956-os forradalom leverésének értékeléséről, illetve kimagyarázásáról ismételten felbukkan a hivatkozás bizonyos nemzetközi tényezőkre. Mi a véleménye erről a felelősség áthárításról Kende Péter politológusnak? - Lehet-e Magyarországon kívüli erőhatások számlájára írni Nagy Imréék kivégzését? Egy bizonyos értelemben igen. Kádárékat a Szovjetunió ültette hatalomba 1956 novemberében, a Kádár-kormány politikai irányát Moszkvából határozták meg, és feltehető, hogy Kádár Jánosnak és társainak minden fontosabb lépésükhöz ki kellett kérniük a szovjet vezetők engedélyét. Ez a Nagy Imréék elítélésére is vonatkozik. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen hatásában oly fontos és látványos lépést Kádárék Moszkva tudomása nélkül terveltek volna ki. Az, amit eddig mondtam, kétségtelenné teszi az orosz vezetés politikai felelősségét és bűnrészességét Nagy Imréék kivégzésében. Talán még az időpontot is ők határozták meg. De következik-e ebből, hogy az eljárást lefolytató magyar hatóságok puszta eszközök, és mint ilyenek bűntelenek voltak? Mindenesetre nem bűnösebbek, mint az a hóhér, aki szakmai kötelességét teljesítve megfojtotta Nagy Imrét és társait. A válasz - véleményem szerint - háromszorosan is nemleges. Kádárék mindenekelőtt azért nem voltak bűntelenek, mert egyikük sem volt köteles 1956. november 4-ikén azt a dicstelen szerepet elvállalni - az ellenkormányban való részvételt -, amelyből az oroszok a fegyveres beavatkozás jogalapját merítették. (folyt.)
1989. június 6., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - 1. folyt.
|
Ugyanúgy, mint Nagy Imre, Kádár János is mondhatott volna nemet, amikor a moszkvai elvtársak azt követelték tőle, hogy vegyen részt a magyar népfelkelés leverésében. S persze ez nemcsak Kádár Jánosra vonatkozik, hanem Marosán Györgyre, Apró Antalra és a többiekre is. Az a körülmény, hogy mindezek az emberek féltek a forradalomtól, a népharagtól, a pártállam összeomlása által teremtett helyzettől, legfeljebb magyarázat, de nem mentség. A második ok, ami miatt nem lehet elhárítani a felelősséget, közvetlenül az 1958-as eseményekkel függ össze. Nem igaz, hogy az 1956 utáni rendcsinálás csak úgy történhetett, ahogyan történt. Nem igaz, hogy Magyarország lecsendesítéséhez sok száz embert kellett kivégezni, jóval többet, mint az osztrákoknak 1849 után, Haynau rémuralma idején. Hogy milyen méretű lesz a megtorlás, az jelentős részt a Kádár János-féle pártvezetésen is múlt. Ám tegyük fel, hogy Nagy Imréék kivégzését nyomatékosan követelték az oroszok. Kádárék mondhattak volna nemet. Egészen bizonyos, hogy ha az MSZMP akkori vezetősége megmakacsolja magát Nagy Imre ügyében, és egységesen szembeszegül, akkor a moszkvai hűbérúr végülis enged. Az 1950-es évek elején például Lengyelországban Sztálinék nem tudták elérni Gomulka kivégzését, mert az akkori lengyel pártvezetőség nem engedte magát ebbe a bűnténybe belerántani. Hruscsov sem lett volna szerencsésebb Magyarországon, hogyha Kádárék a sarkukra állnak. A harmadik ok végül, ami miatt nem lehet mindent a felbújtókra kenni, magától értetődően következik az emberi igazságérzetből és az általános jog alapelveiből. Felelős nemcsak az, aki a parancsot kiadja, hanem az is, aki végrehajtja. Különösen vonatkozik ez egy olyan végrehajtóra, mint amilyen Kádár János volt, aki - mint tudjuk - 1956 november végén szabad elvonulást adott Nagy Imrének és társainak. Ez a körülmény különösképpen arra kellett volna késztesse Kádár Jánost, hogy nemet mondjon 1958 nyarán, amikor az úgynevezett Nagy Imre-perre sor került. (folyt.)
1989. június 6., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|